Az elmúlt évben azon dolgoztunk, hogy a ház fenyőfája mellett egy játszóteret hozzunk létre a gyerekek számára – nem hagyományos hintával, hanem különlegesebb dolgokkal, mint a fészekhinta.
Lenyűgöző volt látni, hogy a gyerekek mennyire kreatívak. Először csak korlátozott mennyiségű anyagokat, hozzávalókat kaptak, de néha szomorúan néztük, ahogy véletlenszerű köteleket kötöztek a hintákhoz, így karácsonyra adtunk nekik egy nagy fészekhintát. Most van otthon egy laza zsinór, nindzsa zsinor, fészekhinta és libikóka. Már beszéltünk a mászókupola áthelyezéséről, de jó, ha a ház közelében van, és nem hagy óriási gabonaköröket a fűben, ezért így marad!
ANNYIRA mulatságos, mert elég messze van a játszótér a háztól ahhoz, hogy csak akkor jöjjenek vissza, ha IGAZÁN kell, és könnyen hallom őket, ha komoly baj van. Ráadásul a konyhaablakból látom a nagy fészekhinta szíjait, pedig valójában nem látom a gyerekeket. Mindenféle játékot készítettek a nindzsa vonallal (amit egyikük sem tud, de nem bánják) és még senki sem tud végig egyensúlyozni a laza vonalon, de játszanak azért… Nem egészen úgy, ahogy kellene, de jól érzik magukat, és többnyire senki sem sérül meg!
Lucy szeret ott lenni velük és néha nagyon szorosan tartják, miközben felváltva hintáznak, gyakran csak mászkál, és felfedezi az összes botot, fenyőtobozt és fenyőtűt. Annyi meleg napunk volt, hogy az esetek felében nincs rajta nadrág, és ragaszkodik a medveszerű mászáshoz, nehogy a térdére ráakadjon semmi…Annyira cuki!
A nektarinfák pompásan virágoznak, és remélem, hogy az idén valóban lesz termés – vajon az elektromos háló távol tartja a medvét? Azt hiszem, meglátjuk… Legközelebb jönnek a barackfák, és hamarosan virágozni fognak a szilvafák is. Az orgonáknak rengeteg bimbójuk van, és alig várom, hogy szépen virágozzanak! Bárcsak ne lennénk itthon ragadva, mint mindenki más, de nem panaszkodhatok a tájra és örülök a fészekhintának is.
