Tehát 952-ben HUN-ok és szaracénok jártak a Szt-Bernard hágónál
Jó volna nagyhírű történészeinknek is elgondolkodni, nem kellene-e nyugdíjba küldeni eddigi elméleteiket (vagy magukat)

Gyakran kattintok erre az “oldalra” és valahányszor szomorúan vaszem tudomásul, hogy új hanganyagot nam tölthetünk le.
Hosszú hónapok óta semmi változás.

Pl. Heribert Illig MOM béli előadását. Ez csak egy példa az ezer közül.

Baráti üdvözlettel

Kovács Attila

“Valójában mégis okosabbak lettünk az elmúlt egy év folyamán. A hivatásos történészek reakciójára gondolok most, akik válaszaikkal sok későbbi útvonalat elzártak maguk elől a koraközépkor további tárgyalásában. Orosz István debreceni professzor egyenesen a “blődség mesterművének” nevezte Illig könyvét, míg Bakay Kornél szintén megsemmisítő kritikával illette azt.

Talán mégis van – lehet – olyan kétséges szelete a magyar koraközépkornak is, amely újragondolásra érdemes. Talán többet érne újra átgondolnunk amúgy egyáltalán nem szilárd lábakon álló középkori történelmünket. Mert Illig kitalált Nagy Károlyával valójában ezt kínálja fel nekünk magyaroknak is. A felkeltett érdeklődés hatalmas erővel segíthetné kétséges történelmi ügyeink tisztázási folyamatát. Éppen Bakay figyelmeztet utóbbi könyvében arra, hogy bármit is tanítunk, az csak feltételezés, hipotézis.

Honlapunk a felülvizsgálat munkájában való közreműködést vállalta fel. Figyelmünket részben a németországi történelmi műhelyre vetjük, ugyanakkor hangsúlyozottan igyekszünk felderíteni a bennünket, magyarokat érdeklő és érintő hazai történelmet, és annak szerteágazó vetületeit. E törekvésünk jegyében már eddig is nem kevés olyan tanulmány született, amelyek segítik az előrejutást. ”

Kedves Olvasóink!

Olvassuk is, meg már meg is írtuk, mint fentebb látható. Mégsem vagyok maradéktalanul boldog. A bécsiek minden Illiggel szembeni ellenérzésével ellentétben mégiscsak rászánták magukat nemzetközi középkori kutatási program elindítására. Ezt a lehetőséget mi magunk a honlap elindításával véltük felkínálhatónak, de a magyar tudományos közélet úgy határozott, hogy nem kér a kívülálló közvetítők által bemutatott középkori zavarról.

A magyar tudomány szorosra zárva sorait gyorsan elintézte Illig minden felvetését. Én nem tudom, kinek miben van vagy lesz igaza egyszer. Azt azonban már most tudom, hogy a magyar mindennek ellenálló hivatásosok néhány év múlva kényszeredetten veszik majd tudomásul azt, amit a középkor eddig tisztázatlan ügyeiről Bécsből mondanak meg nekik…

Emiatt már ma rettenetesen sajnálom őket. Megoldhattak volna seregnyi kérdést a maguk szántából, de finnugrista reflexeik bevésődése megakadályozta az önálló gondolkodásukat.

Talán majd még száz év segít….

Kiváló üdvözlettel

olvassák:

http://www.geographic.hu/in(…) egy jellemző részlet:

“Kitalált középkor – egy zavarodott kívülálló esztelenségei

A Kr. u. 400-1000 közötti időszak Magyarországon is nagy érdeklődést váltott ki az utóbbi években: nálunk is megjelent például Herbert Illig Kitalált középkor című kötete, amely szerint az európai krónikákban említett háromszáz év meg sem történt, vagyis éppen a korai középkorban találtak ki három évszázadot a história művelői.

Magyarországon a szaktudósok egyöntetűen elítélték és cáfolták Illig – aki egyébként matematikus, nem pedig történész – nézeteit, s most Walter Pohl is megjegyezte a National geographic Online-nak: Illig egy „zavarodott kívülálló”, akinek tézisei „komplett esztelenségnek” minősíthetők. Pohl hozzátette: ha tényleg kitaláltak volna három évszázadot az európai krónikások, akkor hogyan került Magyarországra (és a szomszédos mai államokba) körülbelül 60 ezer avar sír, illetve azokban bizánci császárok érméi – pedig e császároknak Illig szerint nem is szabadott volna létezniük…”

E honlapon fellelhető tanulmányban (Dr. Simon Péter: Ősi magyar nyomok észak-amerikai indiánföldön) a szerző azt állítja, hogy a dakota indiánok lakota törzse által beszélt nyelv és a magyar nyelv igen közeli rokonnyelvek, sőt!

Egy dakota szertartási dalt is idéz Dr. Simon Péter:
„Rakattu ja dizet, ill ja füsti Hezod – Rakattu ja dizet, ill ja füsti hezod”
Ami annyit tesz: Megrakják a tüzed, száll a füstje hozzád.
“Az egyszeregyet dalolva fújták, valahogy így:(énekelve) „Ketó ketó hetyen topa, ketó ketó hetyen topa.”

Az, hogy a magyar és a dakota nyelv és (népzene) egymással ennyire rokon, sőt, több helyen azonos – érdekes feltevés.

Én jóhiszemű ember vagyok, de hanganyag és videóanyag nélkül ez nem bizonyíték.

Korábban elhangzott ígéret arra nézvést, hogy felkerül az anyag a honlapra (“Video és hangtár”).
Ha szabad kérdeznem: hogy áll a dolog?:))

Meg tudnák mondani, hogy hozzáférhető-e Simon úr által gyűjtött anyag (létezik-e?) és ha igen, akkor hol?

Előre is köszönöm!

üdvözlettel,
Tolnai Gábor

„NAPTÁR, (nap-tár) ösz. fn. Könyv, melyben egy vagy több évnyi időszak hónapokra, hetekre és napokra osztva, az eléforduló vasárnapokkal, ünnepekkel, holdváltozatokkal, s egyéb időre és időjárásra vonatkozó dolgokkal följegyeztetik, hogy a polgári és egyházi élet ügyeiben némi utasításul és emlékeztetésül szolgáljon. Régi s áltatán bevett idegen neve: kalendáriom. Gergely-féle naptár, mely az év napjainak sorozatát a 16-ik században behozott kiigazítás szerént adja elé. Görög vagy ó naptár, mely a rómaihoz képest az új évet tizenkét nappal későbben kezdi. T. i. Julius Caesar idejében, Krisztus születése előtt 46 évvel, a régi római naptár akként igazittatott ki, hogy három egymásután következő év 365 napból álljon és egyenlő legyen, a negyedik pedig 366 napot foglaljon magában, s így ez szökő év lett; miáltal az égi napnak egész éve egyre-másra 365 1/4 idő-napot tett. Azonban az akkori számitás alkalmával az év hoszsza 365 napon túl nem egész 6 óra, hanem csak 5 óra, 48 nagy, és 50 4/5 kis percz, vagyis 6 óránál 11 nagy, 9 1/5 kis perczczel kisebb volt.
Ezen évi különbözet 128 év alatt egy egész napot, és 1300 év alatt 10 napot tett, úgy hogy Kr. sz. u. az 1300-ik évben a tavaszi éjnapegyen (tavasz kezdete), nem a római szerénti mártius 21-dikére esett, mint a régi rémai naptár megigazitásakor, hanem mártius 11-kére. A római vagy juliusi naptár ezen hibáját teljes bizonyossággal csak a XVI. században vették észre, mikor is elvégre XIII. Gergely pápa 1582-ben, különösebben Lilius, Clavius és Dante segitségével azon hibát kiigazította, s ennek következtében, hogy a többek közt a tavaszi éjnapegyen ismét mártius 21-dikére essék, az 1582. évből 10 nap kihagyatott, s különösen október 4-ike után mindjárt október 15-dike számíttatott; s a további kellő számítások is eleve megállapíttattak, melyek szerént az év hossza 365 97/400 napra tétetett, mely csak 21 kisperczczel nagyobb, mint a föntebbi, mely egy egész napot csak 4082 év mulva fogna tenni. Ezek szerént a régi Julius-féle időszámlálás nehány nappal későbbre esik a Gergely-félénél, ú. m. 1583-tól 1699-ig 10, 1700-tól 1799-ig 11 nappal, és 1800-tól 1899-ig 12 nappal. Ezen kiigazított naptár divatos az egész római catholikus és protestáns világban, a görög-oroszok kivételével, kik még eddig a régi római kalendáriumot használják. Mindjárt 1582-ben elfogadták azt Olasz-, Spanyolországban és Portugaliában, azonnal a pápai bulla megjelenésekor; Francziaországban pedig nehány hóval később. Svájczban és Havasalföldön 1583-ban, Lengyelországban 1586-ban, Magyarországon 1587-ben, a protestáns Némethonban csak 1700-ban, Angolországban még később, ú. m. 1752-ben, és Svédországban 1753-ban.
Magyarul írott igen régi (1466. évből szóló) naptárunk a Tatrosi vagy Müncheni codex elején lévő, melyről azt mondja Jászay, hogy „nemcsak azért nevezetes, mert legelső, melyet magyar nyelven a régi korból elémutatni tudunk, de mert teljes is.“ Sok szent magyarított neveit itt már feltaláljuk, mint: Adorján, Ágoston, Ágotha (asszony, szűz), Antal, Balázs, Damokos v. Domokos, Elzsébet és Erzsébet, Estván, Emre (Imre), Gellérd, Gergely, György, Ilona és Hilona, Jakab, János, József, Kálmán, Kelemen, Kolos (szűz, Scholastica), Kozma, László, Lőrincz, Lukács, Margit, Máté, Matiás, Miklós, Pál stb. stb. Különösebben feltünő ünnepek: Urunk környekezete (körülmetéltetése) napja, Vizkereszt napja, Szűz Mária tisztólatja (Gyertyaszentelő Boldogasszony), Mária születeti (Kisasszony napja, sept. 8.), Mendszent napja, Úrnak születete (Karácson). ,Husvét’ és ,pünkösd’ semmi néven nem jön elé…”

Gondoljuk csak át alaposan!

Forrás:
Czuczor, Fogarasi: A Magyar Nyelv Szótára

Tóth Imre

“November 2-a. A kormány végre nyíltan vállalja: nem érdekli a határon túl rekedt magyarok sorsa. Ilyeneket mondanak: „békés nemzetegyesítés” (Hiller István) „szülőföldön való boldogulás” ( Gyurcsány Ferenc) A kormánypárt tagjai folyamatosan megkerülik a lényeges kérdéseket, és nem hallják meg a már megadott válaszokat sem.
Bevallom, én már képtelen vagyok hallgatni és elhallgatni. Vajdasági fiatalként megtapasztaltam a nélkülözést, a hiperinflációt, a háború szelét, tudom, mit jelent félni, de ugyanakkor megtanultam megbecsülni az értékeinket, és kitartani az utolsó pillanatig.
A kettős állampolgárság körül nagyon sok a félreértés, ezért most a vajdasági sorstársaim nevében is szeretnék néhány dolgot tisztázni, és bizonyos jelenségekre felhívni a figyelmet.
Ezeket a betűket magam írom, de nem csak az én hangom szólal meg. Ez a hang a családomé, a barátaimé, ismerőseimé:
1. Tisztelt miniszterelnök Úr! Mélyen tisztelt anyaországi magyar sorstársaim, akik nemmel fognak szavazni! Észrevették-e hogy új szóval bővült drága szókincsünk? Magyarverés. Lassan olyan megszokottá válik, mint az, hogy árverés, vagy nemzetegyesítés. Ez utóbbi üresen puffog, míg a verés, a mi hátunkon.
2. A fentebb megszólítottak legnagyobb félelme az, hogy ha a határon túli magyarok állampolgárságot kapnak, akkor ezzel együtt szavazati jogot is, ami azt jelenti, hogy Orbán Viktorra adnák le voksukat a legközelebbi választáson. Nem kell kerülgetni a forró kását tovább, mert itt az ideje nyíltan fogalmazni. Nem vagyok jogász, de azért az teljesen világos, hogy ha valakinek nincs bejelentett lakása Magyarországon, nem szavazhat.
3. Arra is szoktak hivatkozni, hogy a költségvetés nem bírná el az újabb terheket. Már az elejétől kezdve tudjuk, hogy egy külön alapot hoznának létre, ahová a határon túli magyarok befizethetnék az illetékeket, adót, így saját pénzforrással rendelkeznének.
4. Azzal is riogatnak, hogy tömegesen költöznének Magyarországra. Ugyan már! Aki el akart menni, és volt is rá lehetősége, már megtette. Tudják egyáltalán, hogy milyen a gazdasági helyzet, pl. Szerbiában? Mindenki ragaszkodik ahhoz a kevéshez, ami van neki. A vajdasági átlagember még azt sem engedheti meg magának, hogy ellátogasson a szegedi rokonaihoz.
5. Kedves 20 és 30 év körüli anyaországi sorstársaim, akik nemmel fogtok szavazni! Mit szólnátok ahhoz, ha korlátoznának benneteket abban, hogy kimenjetek külföldre tanulni vagy munkát vállalni? Mit szólnátok ahhoz, ha nap mint nap, rátok szólnának, hogy ne beszéljetek magyarul? Azt akarjátok, hogy mi a nyomorúságos körülmények között kitartsunk, de azt nem viselnétek el, ha benneteket korlátoznának, igaz?
6. Elmondom, miért kellene megkapniuk a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárságot, és hogy miért fontos ez ennyire nekünk. Egyrészt, mert lelki elégtétel lenne ez, a Trianon óta átélt nyomorúságokért, mert megbecsülést jelentene mindazokért a határon túli tudósokért, művészekért, orvosokért, írókért, akik a magyarság sorsát előbbre vitték, mert köszönetet jelentene a vállalt szolidaritásért, és nem utolsósorban azért, mert félünk. Hogy mitől félünk? Ilyen rövid lenne a mindenkori társadalom emlékezete? A megtorlások olyan régen voltak? 90-es évek eleje már feledésbe merült? Tudják, hogy mennyi vajdasági magyar katona vesztette életét, vagy halt meg évek múlva rákban a délvidéki háborúk miatt? Olyan régen ütötték ki Sütő András szemét?

A mai napig dúlnak a háborúk világszerte. Magyarország folyton leszereli saját magát. Nem akarjuk már visszaállítani a határokat, csak biztosítékot kérünk, ha esetleg egy nap tényleg veszélyben forog az életünk, akkor a NATO már felelősséggel tartozna értünk. Volna valami reményünk, hogy ha már küzdünk, talán elérhetünk valamit a szülőföldünkön is, és nem döngölnek bennünket földbe, mint ahogy az Srebrenicában történt ártatlan emberekkel, akik csak azért haltak meg, mert más nemzetiségűek voltak. És talán a NATO is megtanulta a leckét azóta.
Ezért.”

Igen, Kozma József úr Ön is. És a többi másfélmillió is, aki nem-mel szavazott. Tessék észrevenni, hogy mi lett az eredmény? Tolnai Gábor jól mondja, szembefordították a határon túli magyart a csonka-magyarországi magyarral. Mi több! Olvassa el az utolsó 6-7 hozzászólást: a csonkaországiakat is megosztotta. Tessék észrevenni – könyörgök, nyissák ki a szemüket és fülüket -, hogy megint egymás torkának ugrasztottak minket. Ezek a “demokraták, európéerek, szakértők, árokbetemetők, toleránsak, nem-szélsőségesek” 2002 után most újra felkorbácsolták a gyűlölet, féltékenység, irigység tüzét. Elkezdett valamiért pozitívan kampányolni egy csapat. Erre mint őrült, ki letépte láncát rázendített az örök negatív, az örök-visszahúzó, az örök-ijesztegető. Kérve kérem Önöket, nézzenek egy picit a dolgok mögé. Elemezzék, hogy mi történt valójában: ki, mit, mikor, miként mondott. Ezt vesse össze 2002-vel. És meg fogja látni, hogy a dolgok kisértetiesen hasonlóan játszódtak le. Megint a nemzeti oldal a megosztó? Épp az összeforrasztó igen-jükkel, az ölelésre nyíló karjukkal? Ne higyjék már el, kérem szépen!

Ha más nem győzi meg Önöket, akkor tessenek belegondolni, hogy ezek a fiúk itt, ezen a honlapon nem önnönmaguk javára dübörögnek, hanem önzetlen módon másokért. Ennél tisztább dolog nincs is a világon, mint másokért tenni. Kedves Kozma úr és sok-sok megtévesztett társa. Őszintén remélem, hogy sokukban van és lesz annyi éberség, és tiszta szív, hogy rádöbben arra, hogy megint eszközül szolgáltak valakik kezében, akik évtizedek óta manipulálják a gondolatot. Minden magyarnak jobb lesz, ha leesik egyszer a hályog az Önök szeméről. Értse meg, kérem, hogy nem a másként vélekedés vadítja meg az embert, hanem az, hogy véletlenül éppen mindig úgy vélekednek másképp, hogy az mindig ugyanannak a briganti társaságnak jön jól. Hát ez nem különös? Azt hinné az ember, hogy azok fognak a “másik oldalra” esküdni, akiknek ez valamiért konkrét hasznot jelent. De ez nem lehet több, mondjuk egymillió embernél – becslésem szerint. A többit rászedik, megveszik, elhitetik.
Higgyen nekem, az Önök “nem” szavazata nem utálatot ébreszt bennünk, igennel szavazók közt, hanem észbontó fájdalmat: mert tudjuk, eztán minden szó mélyíti a sebeket, az árkokat. Belátható, hogy ebben a kérdésben csak az “igen”-ben egyesülhet a nemzet, mert az a pozitív, az a cselekvő, a holtpontról elmozdító. Aki nem-et mond(ott), az szétszakít. (Mondja csak el bátran, hangosan a mondatot és elemezze: Nem akarom, hogy magyar állampolgárságot kapjanak… . Ez nem árkot temet, hanem árkot ás.)
S figyeljen föl arra is, hogy azok, akik most sok jót akarnak tenni – tervszerűen – a határokon túlra rekesztetteknek, azok eddig még attól is irtóztak, hogy a magyar korona legyen a magyarigazolványon – pedig az semmibe sem került. Azok kétmilliárddal elmaradtak a határokon túliak támogatásával, jóllehet a költségvetési törvényt szegték meg ezzel. Egyszerűen visszatartják a pénzt. Nem látom okát annak, hogy egyetlen szavukat is elhigyjük (s Önöknek sem volna szabad már csak úgy elhinni ezeket.)

Önben van kurázsi, mert beírt ide. Önben ott lapul a jó. Remélem, hogy többszázezer ilyen potenciális jó van Önök között. Ne hagyják, hogy kiöljék a jót Önökből! Csak magukon múlik.

Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!

G.P.

szívesen! :))) (mit is?)

Kedves szerkesztők!

Fölkerül a honlapra Molnár Géza írása?

Most, hogy ennyire benne vagyunk a kérdésben úgy döntöttem én is hozzászólok.:))

1, Alapvetően borzasztó dolognak tartom, hogy szükség van kettős állampolgárság intézményére, ami a magyarokat illeti.
Borzasztó, hogy Felvidék, Délvidék-Vajdaság, Erdély, (Baranya-háromszög!!!), és a többi ősi magyar terület ma nem Magyarországhoz tartozik.
Borzasztó, hogy nyolcvan év alatt sem voltunk képesek tartós megoldást találni illetve véghezvinni.
Mindannyian tudjuk, hogy nem oldja meg a helyzetet sem a kettős állampolgárság intézménye, sem a magyarlakta területeket bitorló országok majdani EU-tagsága.
Itt egyetlen megoldás létezik: visszacsatolás.
Most mondhatják rám, hogy szélsőséges, szélsőjobboldali, elmaradott, “fasiszta briganti”, stb… Nem érdekel.
Ne gondolja senki, hogy amíg román, szerb, szlovák uralkodik a magyar felett, addig a határon túliaknak jobb lesz.
Amikor kitört a délszláv háború, tudtuk, hogy egyszer mi is sorra kerülünk. A szerbeknek sikerült elmarniuk a horvátokat, szlovéneket, bosnyákokat. Aztán jöttek az albánok Kosovóban. Most már csak a magyarok maradtak.
(Félreértés ne essék, nem vagyok szerbgyűlölő, vannak szerb barátaim.) Magyarverés. Nap, mint nap hallunk róla (már aki), de nem teszünk semmit ellene. Mint ahogy szó nélkül hagytuk az erdélyi falurombolásokat is. Feliratok a házak falán, sokasodó verések. És itthon profi módon hallgat róla mindenki. Jajj, nehogy román barátaink megsértődjenek. Mert ők érzékeny lelkűek. Minket meg lehet ütni bűntelenül.

2, A kormányfő azzal riogatott minket, hogy majd évi 160’000 Ft többletkiadása lesz a családoknak (vagy fejenként???).
Erre azt mondtam: na és? Legyen mindjárt 320’000!!! Nem érdekel!!! Majd csak kinyögjük! Sőt, legyen mindjárt félmillió! Pénz nem számít!

A Német kormány milliárdokat költ a holocaust áldozatainak hozzátartozóira. Rengeteg pénzt kapnak a zsidók “kárpótlásul”, ehhez jön a az elrabolt zsidó kincsek visszaszolgáltatása. Sőt, a sziléziai németeket is súlyos összegekkel támogatják. Hmhmhm
Tudod, tudom, mi nem vagyunk egy súlycsoportban a németekkel költségvetés terén, de azért mégis… Ebben miért nem majmoljuk a nyugatot???

3, Szóval eljött a népszavazás ideje és tudtuk, hogy ez csak egy részmegoldás, szépségtapasz, toldozás-foldozás, de mégis valami!
A semminél több! És ha már így alakult, akkor erkölcsi kötelességünk IGEN-nel szavazni. Nincs más választás.

4, Itt alapvetően 2 értékrend csapott össze.

a, Az egyik az “új”: globalizált, egyénközpontú, a nemzetet “fogyasztói társadalommá” nyomorító, “uniformizáló”, értékromboló stbstb…
Ez azt hangsúlyozza, hogy mindegy, hogy mit érez a szomszéd, család, anyuka, tesvér, határon túli magyarok, egy a lényeg: NEKED jól menjen. Én, Én, Én mindenek felett! Taposs, taposs, taposs!
“Tagadd meg atyád és dobd el neved”
(húúúha, ki gondolta volna, hogy én egyszer a Rómeó és Júliából fogok idézni?:)) -de tényleg, ez is lehetne akár a jelszava az Új Világrendnek:
“Tagadd meg atyád és dobd el neved!”

b, A másik értékrend a “régi”, hagyományos”: közösségközpontú, nemzeti hagyományokat ápoló, határon túliakkal is közösséget vállaló, ha kell önfeláldozó, érkétőrző…

Az első azt kérdezi: “Nekem ez megéri?” “Lesz belőle hasznom?”
Bevétel-kiadás a gazdasági gondolkodás központjában.
A másik: “Mivel tudok leginkább segíteni a magyarságon?”
A gazdaság nem tudja értelmezni a szeretet, a nemzet fogalmát, mert nem lehet GDP-vel mérni. Nem érti.

5, Induljunk ki abból, hogy milyen következményekkel járt volna, ha megszavazzuk és bevezetik.
Erről elsősorban szociálpolitikusok, szociológusok, közgazdászok tudnának vitatkozni. Beszéltem egy neves szociálpolitikussal (Ferge Zsuzsa tanítványa), aki szerint a szociális ellátórendszer igénybevőinek, a jogosultak számának lehetséges, várható(!!!) bővülése nem róna elviselhetetlen terheket az állampolgárokra. Szerinte is hazugságáradat, amit a kormány(fő) terjeszt. Nem mellesleg ő is IGEN-nel szavazott. Ő ért hozzá. Ez a munkája.

6, Hogyan jutottunk idáig?
Mindenesetre, az ellenség elérte a célját! Egymás ellen fordította a magyaroroszági magyarokat honfitársaikkal; a határon túli magyarokat a magyarországi magyarokkal. Most mindenki mindenkire haragszik határon innen és túl! A célt elérték. Röhögnek a markukban. És mi hagyjuk magunkat. Megérdemeltük.
Most arra lennék kíváncsi, ha népszavazást írnának ki Erdélyben (mint annak idején Sopronban), hogy tartozzon-e újra Magyarországhoz Erdély, vajon hogyan szavaznának a székelyek elkeseredésükben?

7, CSAKAZÉRTIS HAJRÁ MAGYAROK!

Baráti üdvözlettel:
tolnai gábor

“bűnösök közt cinkos, aki néma”