Ezen a fórumon a kialakult szokás és elvárás, hogy a „labdát” rúgjuk, nem e „babát”.
Nekem ez szimpatikus. Ezért olvasom.
Tolnai Gábornak van, illetve volt véleménye, ami kialakult valamiképpen, amit vállalt és egyidejűleg vállalta a véleménye által kiváltott észrevételeket is.
Ö, mindenesetre nem csak a véleményét vállalta fel, de a nevét is. Ellentétben önnel.
Vannak szépszámmal olyan fórumok, ahol az egymás rágása, megalázgatása az élvezet forrása. Akinek arra van igénye menjen oda.
Ha a felvetődött témáról van ismerete, vagy ellenvéleménye örömmel veszem, amennyiben azt megosztja velem is.
Tegye egyes szám első személyben, ne pedig úgy mintha a mi véleményünket is tükrözné az, amit ír.

Barátsággal:
Fabó László

Miután “érvekkel alátámasztott véleményét” olvastam, felmerült bennem az a érdés, hogy vajon ön a “mihez is értek” kérdésre vajon mivel felel önmagának.
Ha úgy tetszik, mivel foglalkozik, illetve minek tartja magát?
A válaszaiból arra következtetnék, hogy politikus,:).
Árulja hát el nekünk honnan ez az óriási alázat nélküli büszkesége?

Üdvözlettel

olvastam:

http://www.geographic.hu/in(…) a cikk jóval nagyobb katasztrófát emleget!
Üdvözlettel:
Tóth Imre

www.astronomy.com/default.aspx?c=a&id;=251 9

Vélheltően a következő cikkről van szó:

http://www.astronomy.com/default.aspx?c=(…) úgy tűnik: ez a meteor még egész állapotban sem volt akkora, mint amelyek a nagy földi fajkihalásokat okozhatták (pl. Chixulub). A megadott földrajzi kiterjedés a töredékek szórásképét takarja, a kráterek legtöbbje néhányszor tíz méter, a legnagyobb meteordarab becsapódását 10 km-en belül érezhették. Kétséges, hogy ez a lokális esemény hagyott-e bámiféle nyomot a klasszikus történetírásban.

Roland

véleményem az arvisuráról néhány bejegyzéssel előbb olvasható.

üdvözlettel

Arvisura tárgykörben:

Ha már a (mű)meséknél (mű)mítosznál tartunk, nekem Tolkien világa sokkal jobban tetszik. Középföldén legalább van élet. És a hobbitok sokkal aranyosabbak és szeretetreméltóbbak, mint az űrhajókon száguldó haragvó szíriuszi űristenek rideg, érzelemmentes története.

Sokan teremtenek saját világot, mitológiát. Ezt hívják csúnya szóval fantasynek. Az Arvisura is ide tartozik. Méghozzá a gyengébb színvonalú művek közé…

Ezt a kérdést februárban kiveséztük a maghar fórumon. Nem szeretném újból kezdeni. Ennyi.

üdv,
tolnai gábor

-Helyszín:dunaújvárosi evangélikus templom(Szilágyi Erzsébet u. 34)

-Időpont:2004 október 30 (szombat)

Az előadás díjtalan. Mindenkit sok szeretettel várunk.

Az 1,1 kilométer átmérőjű égitest Bajorország délkeleti részén csapódott be, és hatalmas krátert hagyott maga után, amely Altötting várostól a tartomány legnagyobb taváig, a gyakran bajor tengernek is nevezett Chiemsee-ig húzódik – írja az Astronomy csillagászati szaklap legfrissebb számában.

A számítások szerint az égitest több mint 43 ezer kilométer/órás sebességgel érte el a Föld légkörét, és nagy valószínűséggel 70 kilométeres magasságban széttöredezett. A legnagyobb darab 106 millió tonna TNT-nek, vagy 8.500 hirosimai bombának megfelelő erővel csapódott bolygónkba. A becsapódást hatalmas tűzvész követhette, amely egyrészt a területet évszázadokra letarolhatta, másrészt hatalmas füstfelhője a sztratoszférába kerülve világszerte megakadályozta, hogy a Nap sugarai elérjék bolygónkat.” – Írja a National Geographic október 18.-i száma.

Van ennek valami nyoma az írott történelemben? Itt ugyan nem említik, de a sötétség talán évekig is eltarthatott, és azt az egész világon érzékelhették. (Természetesen Egyiptom, Mezopotámia, esetleg Kína írott történelmére gondolok.)

mu története 6 éve a félelmetes időkút feneketlensége miatt ragadott meg. nem vindikálnám a következményeket magamnak, de egyre többen írnak ma 40 és annál több ezer éves távlatokban.
ma más a helyzet mu-val, talán egyszer megírom. ha szemléltetni kellene a feladatot, hát tessék:
kukkantsanak zala tamanagyűjteményére itt:
w1.409.telia.com/~u40916719/web2/zala.htm
ilyenből még 63-at kellene előállítani, másik 64-et meg a megyék régészeti katasztereiből. ezeket össze kellene vetni egymással és kiértékelni. azt hiszem sikerült mindenkit elriasztani a feladattól.

mégis okosabb lettem zalától, ez a végén közölt statisztikákból derül ki. a helynévmegfeleltetések meglepően nagy száma -közel a fele – az indonézia-fülöp szigetek-új guinea-csendes óceáni szigetek területén található. mivel a feltett 10-12000 éves állítólagos mu katasztrófának nincs nyoma az óceánban, kézenfekvő az előbbi területeket vizsgálatba vonni. főleg akkor, ha tudjuk, hogy a tengerszint az elmúlt 10000 évben 120-140 métert emelkedett. akinek a szigetén emelkedik a tenger, úgy élheti meg, hogy elsüllyed…

üdvözlettel

Bocsánat, hogy beleszólok kettőjük párbeszédébe, csak pár észrevételem lenne:

1, “hivatalos tudományosság részéről délibábos minősítésűnek tapasztalom… Varga Csaba”
Talán Varga Csaba azért kivétel, mert még senki nem tudta cáfolni az állításait… szvsz az ő bizonyításai állnak a legszilárdabb alapokon.
pl: az egyiptomi démotikus ABC és az ősABC azonosságát nem lehet kétségbe vonni, ha látjuk egymás mellett a két ABC-t. Egy és ugyanaz.:)
Szóval rajta még nem találtak fogást! (szvsz nem is fognak)
Axiomák segítségével, matematika szabályait követve bizonyít.
Szerintem néhány nyelvész és történész igazán követhetné a példáját és a logika alapszabályait néha-néha használhatná. Vagy esetleg a józan eszét…

2, “reméltem, hogy nem megy el a kedve a gondolkodástól, de olvassák ezt a vendégkönyvet olyanok is, akik ily módon bizonyítékokhoz juthatnak a „délibábos”-nak minősíthető gondolatkezdeményekből, majd az orrunk alá dörgölik…” – M.ZS.

Tökéletes egyetértés! Bárcsak mindenki ebben a szellemben írna.
Azt azonban ne feledje Mesterházy Úr, hogy anno éppen Ön védte lelkesen az arvisurát (és a MU mondát, ami a MŐK-ban is szerepel) a vendégkönyvben (és egy másik fórumon is), aminél nagyobb délibábot nehezen találni. Per se megint kirobban a vita, hogy mi minősül délibábnak és mi nem…

3, „…megfogadtam, hogy nem nézem mások munkáját, eredményeit, stb., hanem csupán a magyar nyelvet. S ha azonos, vagy közeli eredményre jutok, akkor az kölcsönösen bizonyítja a dolgok valódiságát. …” – van benne valami! :)))

üdvözlettel:
Tolnai Gábor

Tökéletesen meg tudom érteni az Ön aggodalmát, amennyiben ezt a fórumot, a Kitalált középkor honlap Vendégkönyvét, Ön szigorúan vett tudományos műhelyként kívánja látni és láttatni. Olyan publikációs csatornaként fogja fel, ahol azoknak a megnyilvánulásoknak van csupán helye, amelyek kielégítik, a kodifikált (tehát elfogadhatónak deklarált) bizonyítékok és eljárási szabályok nemzetközi követelményrendszerét.
Ha ez ilyen, vagy időközben ilyenné vált, akkor megkövetem Önt és becsülöm annyira, hogy tartózkodni fogok a (számomra bármily logikusnak, vagy indokolhatónak látszó) véleményeim, ötleteim ideküldésétől.

Ha ez ilyen, akkor teljesen újra kell értékelnem az elmúlt évek alatt elolvasott hozzászólások és azokra adott reagálások hatására bennem kialakult megítélést. Eddig, ugyanis azt láttam, hogy ide olyanok írnak, akik felelősséggel keresik a válaszokat olyan kérdéseikre, amikre a jelenleg elfogadhatónak minősített válaszok nem férnek össze a tapasztalataikkal, a hagyományainkkal, a józan ésszel.
Természetesnek adódott nekem, hiszen e fórum szellemiségét és alapvető témaválasztását a Heribert Illig által átütő erővel felvetett problematika és megközelítésmód határozta meg.

Gondolom, nem járok messze az igazságtól, amikor a hivatalos tudományosság részéről délibábos
minősítésűnek tapasztalom Illig, Pap Gábor, Kiss Dénes, Varga Csaba, Padányi Viktor, Borbola János, stb. eredményeit. Nagyon is várható az ilyen megítélésük, hiszen a kodifikált elfogadhatósági kritériumokat nem tudták, nem akarták, nem lehetett figyelembe venni az általuk elemzett területeken.

Feloldhatatlan skizofrénához vezet ugyanis egyidejűleg érvényesnek fenntartani pl. a MÉSZ vagy TESZ
összes ítéletét, valamint a magyar nyelv megtapasztalható, letagadhatatlan szervességét.

Ha az eredmények megítélési szabályrendszere külsődleges és irreleváns a vizsgát témakör belső összefüggésrendszere szempontjából, akkor azokat képtelenség kielégíteni. Ha pedig kielégülnek, akkor az eredmény lesz használhatatlan, értemét tévesztett.

Végezetül, újra hangsúlyozom, hogy én a felvetéseimben nem valamiféle megingathatatlan, örök igazságokat akartam, vagy akarok a későbbiekben, kinyilvánítani, amik tetszőleges kritikákat, karcolódás nélkül állnak, hanem továbbgondolandó és gondolható lehetőségeket szóbahozni.

Ha ettől félni kell, az bizony nagy baj.

Barátsággal:
Fabó László

reméltem, hogy nem megy el a kedve a gondolkodástól, de olvassák ezt a vendégkönyvet olyanok is, akik ily módon bizonyítékokhoz juthatnak a „délibábos”-nak minősíthető gondolatkezdeményekből, majd az orrunk alá dörgölik….

igazából örültem volna, ha az asztallal kapcsolatban valami jó hírrel szolgált volna, de még nem késő.

való igaz, hogy az avarok igen gyakran részleges lovastemetkezést folytattak. Ez a ferde póznára húzott patás lóbőrtől a majdnem teljes lóig mindenféle lehetőséget felölel. elvileg nem zárhatom ki, hogy aszó lófő is lehetne a névadás, de ezt bizonyítani kellene. pl. van-e avar lelet aszófőn, magyarul beszéltek-e az avarok, stb., mert ugye az aszófő az magyarul van. a mész finnugor eredeztetése akkor lenne elfogadható így, ha az asz szóbokor náluk is meglenne… nem tudom. ugyanakkor az országnak tele kellene lennie aszófő nevekkel, ahol így temetkeztek. de nincs tele. mindenesetre úgy vélem, az aszó esetében nem a völgy, hanem annak szárazsága a meghatározó. pl. az asztag is száraz kévékből áll, itt is a kiszáradtság léte volt a névadás döntő mozzanata.
azt írja, hogy:
„Az, hogy most nincs Aszófőn elrettentésül karóra tűzött emberfej (vagy táltos szertartás eszközeként feltűzött lókoponya), nem jelenti azt, hogy sohasem volt. Nagyon is valószínű feltételezés, hogy bármelyik
lehetett ott (is), sőt egyszerre, vagy egymást váltogatva, akárhányszor, hiszen mind az őshagyományaink, mind a középkoriak rengeteg karóra tűzött főt emlegetnek, melyek egytől-egyig szépen asztak (a naptól, a széltől, a hollóktól, a fagytól).”

van rengeteg forrás ehhez? van ennek hiteles alapja? –én mindig ezt kérdezem. addig nem feltételeznék semmit sem. ha igaz lenne amit ír, akkor ott módszeresen kellett volna irtani a népet, lovat, hogy mindig aszhasson valaki.

az asz gyök szóbokra kerek egészet mutat a magyarban. nem látom okát ezt idegen szavakkal együtt tárgyalni, mert azok más jelentéstartalmat hordoznak. pl. az assassination, merénylet, latin eredetű lehet. ugyanakkor van-e a magyar szóbokorban mássalhangzókettőzés? szerintem nincs, és ezért nem tűnik járhatónak az idegen szavak bevonása. javaslatom az lenne, hogy a magyar szóbokrot vesse össze a latinnal és más nyelvekkel, és az eredmény vízválasztó lesz.

üdvözlettel

Remélem szükségtelennek fogja tartani, mégis biztosítom Önt, hogy korrekt szándékokkal, sandaságtól, gáncsoskodástól mentes eszmecserét kívánok folytatni.

A könyveiből, valamint e honlapon olvasható írásiból rengeteget tanultam. Sokban hozzájárult történelem szemléletem szélesedéséhez, ismereteim bővüléséhez. Sokakkal egyetemben, köszönetem fejezem ki ezért Önnek.
Az a tény, hogy Ön fontosnak ítélte a 10.12.-i írásában véleményét kifejteni az én 10.07.-i, illetve 10.09.-i
gondolatmeneteim közül az „aszalós” (amúgy általam igencsak másodrendűnek szánt) témáról, számomra kikerülhetetlenné teszi, hogy megkíséreljem összeszedni és megosztani Önnel az enyémet.

Fontosnak tartom az elején tisztázni, hogy eszembe sem jutott bármivel kapcsolatban „ex katedra” kijelentést tenni. Minden egyes leírt vélekedésemhez indoklást fűztem.
Végig igyekeztem egyértelműsíteni: amit írok, az hipotézis, morfondírozás, játék a kapcsolódási lehetőségekkel.
Gondoltam, a félreértés veszélye nélkül tehetem ezt, hiszen itt mindenki (igaz a felkészültség különböző szintjein) ugyanezt teszi, sőt nem is tehet mást. Engedelmével, s minden tiszteletem mellett, ez Önre is így érvényes.

Nem várom, tehát, hogy akár csak egyetlen feltételezésemről bebizonyosodna a helyénvalósága.
Nem tagadom, nagyon örülnék, ha valamelyik mégis jónak mutatkozna, de bármelyikről kiderül a tarthatatlansága, készséggel tudomásul veszem és elkönyvelem tovább nem követendő iránynak.

Teljesen igaza van Önnek amikor a szakirodalomban való tájékozódás fontosságát hangsúlyozza.

Igen, én valóban meg sem kíséreltem az utánajárást. De ez nem volt teljesen oktalan. Sőt két okom is volt rá. Egyrészt saját ötleteimet (asszociációimat) akartam a vita tárgyává tenni. Másrészt Kiss Dénes fejti ki nagyerejű, Bábel előtt c. munkájában, hogy sokat vádolták a szakirodalom figyelmen kívül hagyása miatt, de, ha nem ezt tette volna, a felismeréseinek nagy részéhez el sem jutott volna, mert annyira megvezette volna öt a korábbi ítéletrendszer. (Bár nem akarom magam egy napon emlegetni vele.) Ld.pl.: 1999-es kiadás, 25. oldal: „…megfogadtam, hogy nem nézem mások munkáját, eredményeit, stb., hanem csupán a magyar nyelvet. S ha azonos, vagy közeli eredményre jutok, akkor az kölcsönösen bizonyítja a dolgok valódiságát. …” Kiemelés: F.L.

Próbáltam tehát felmutatni azon feltételezésemet, miszerint az általam szóbahozott „asz”, vagy „as” kezdetű szavak eredetét legalább a sumer korban kellene keresni. Következőleg a szóképzés szemléleti alapjait is annak a kornak a körülményei, kényszerei kellett megszabják. (A korszellem zsarnokságával kapcsolatos kitételem éppen e vonatkozást volt hivatott nyomatékosítani.)

Idézem Öntől:
„tehát: Aszófő
Az aszó vízvájta száraz szurdokot, völgyet jelent. A fő az a feje, vagyis az eleje, így Aszófő egy száraz völgybejárat értelmű helynév, amelynek környékén nem száradnak póznára tűzött fejek. (Magyar Értelmező Szótár) Aszófőn mindenesetre van felfelé induló aszó. A névadó mindenesetre tudta, miképpen alakult ki a hely.”

Bevallom: igencsak fő a fejem! Mivel nagyra tartom Önt, nem tudom hogyan vélekedjek e szakaszról.

1.) A zárójeles betét elhelyezkedése a szövegben azt a képzetet keltette bennem, hogy az előtte lévő két mondat idézet lenne a Magyar Értelmező Szótárból (MÉSZ). Ugyanakkor az én, 1985-ös kiadásúmban nem találtam aszófő címszót.
Ez megzavart ugyan, de aztán elfogadtam, hogy e két mondat, valójában az Ön értelmezése, amelyek közül az első mondat utal a MÉSZ-ban „aszó” címszó alatt megtalálható értelmezésre, amely:
„aszó fn Föld Vízmosta száraz völgy, horhos.[fgr tőből]” MÉSZ, I. kötet, 61.oldal.
Ez valóban tartalmilag azonos az Ön első mondatával, ám különbözik is tőle.
A MÉSZ eléggé szerteágazó „fő” címszavában nem találtam „eleje”, vagy „bejárat” értelemmel való azonosítását, miközben a fő — fej azonosságot természetesen igen
(Egyedül a „főbejárat”, mint összetett szóban szerepel együtt a kettő, de itt világosan a „fő” nem lehet „bejárat” értelmű.)
Ezért itt mindjárt három észrevételt kell tennem:
a.) Az Ön második mondatába foglalt, saját, értelmezése nem rendelkezik erősebb „hivatalos”
alátámasztottsággal, mint az enyém. Feltételezés áll tehát szemben egy másik feltételezéssel.

b.) Az „aszó” MÉSZ szerinti, fenn általam idézett, értelmezésének végén a szögletes zárójelben
van egy fontos kitétel: „[fgr tőből]”. Mint mond ez? A rövidítésjegyzék alapján a „fgr”=finnugor…
Én most nem is kívánok foglalkozni a finnugor eredeztetés elfogadhatóságával, pedig alapjaiban
érinthetné a MÉSZ értelmezéseinek elfogadhatóságát.
Most az a lényeges, hogy az „aszó” MÉSZ szerint sem tőszó, hanem képzett szó. Eredeztetése csak akkor lenne a völgy értelemből lehetséges, ha az „asz” maga ilyen értelmet (is) hordozna.
(Van ”asz” címszó a MÉSZ-ben, mint egy adott zenei hang (ász) neve. Hmm! én aisz-nak tudom.)

c.) Az Ön és a MÉSZ által említett völgyeknek aszóként történt megnevezése nem az illető helyek völgységéből fakad (ellenétben a régebben felmerült „róna” szavunkkal), hanem éppen
megfordítva, a megjelölni kívánt völgyek, az éppen őrájuk jellemző, a többi völgytől őket
megkülönböztető szárazságuk, aszaló, fonnyasztó hatásuk miatt lehetettek aszóként jelölve.
(Nincs völgy hatású aszó, de vannak aszó hatású völgyek)

Mindez, tehát alkalmatlan az „aszó” kifejezés eredeztetésére.
Akkor, pedig méginkább alkalmatlan az „aszófő” eredeztetésére.

De a legfontosabb!
Az aszó a nyelvünkben élő, pontosan ismert jelentésű jelző, amit minden magyar ajkú ember megért és a megfelelő helyen használ. Pl.: aszó szilva, – szőlő, – gyümölcs, – ember, stb.

Ezt viszont a MÉSZ nem ismeri! Nem említi a címszónál. Míly’ különös !

2.) „…környékén nem száradnak póznára tűzött fejek”
Az, hogy most nincs Aszófőn elrettentésül karóra tűzött emberfej (vagy táltos szertartás eszközeként feltűzött lókoponya), nem jelenti azt, hogy sohasem volt. Nagyon is valószínű feltételezés, hogy bármelyik
lehetett ott (is), sőt egyszerre, vagy egymást váltogatva, akárhányszor, hiszen mind az őshagyományaink, mind a középkoriak rengeteg karóra tűzött főt emlegetnek, melyek egytől-egyig szépen asztak (a naptól, a széltől, a hollóktól, a fagytól).
Minden erőltetés nélkül feltételezhető, hogy rögzülhetett egy hely azonosítására a közszemlén ott volt aszófő, mint akkoriban ott közismert jellegzetesség.

Természetesen mindez részemről sem több, mint az eshetőségek latolgatása, kellemes agytorna.

Befejezésül szeretnék rámutatni, hogy az „asz” tő (gyök?) a világon, széltében-hosszában, mennyire általánosan „összehúz”, „kicsinyít”, „sorvaszt”, „ráncosít”, stb. értelemben használt, fogyó, tömörödő tendenciákat jelez. Méghozzá a legelvontabb gondolati területeken is.

Kérem nézze meg a fenn zárójelben levő „asszociációimat” kifejezést. Mint tudjuk, az „asz-szociál” szó szerint lefordítva „össze-közösít”-et jelent, s szerencsére ezt nálunk is ebben az értelemben használjuk. Mindenhol így használják.

Asszimilál — beolvaszt, összeolvaszt, vagy a nyelvtanban összehasonlít jelentésű.
Asszimptotikus — egy értéket minden határon túl közelítő függvény, vagy görbe, azaz összesimuló.
Asszisztál — segédkezik, összedolgozik.
Asszó — csörte, összecsapás. Majdnem aszó!
Asszonál — egybehangzik, ráhangzik, összecseng.
Aszat — bogáncsszerű tüskés gyomnövény, összetapadó, tapadék.
Aszály — szárazság, összeszárító időjárás.
Aszkéta — testét sanyargató, sorvasztó.
Aszkór — sorvadásos betegség.
Asztag — gabonakévékből rakott magas halom, összehalmozott kévék.
Aszú — fonnyadt, összeszáradt szőlő.

Szívesen kitérnék még, az Ön által némi szarkazmussal elintézett, Asszír eredeztetésemre, mert azóta tovább finomítottam. De csak akkor teszem meg, ha lesz valaki, akit még érdekel.

Barátsággal:
Fabó László

Igaza van a 10.11.-i észrevételében, hogy nem merült fel kétség bennem a „növény” szavunkkal kapcsolatban. Nem tudtam még utánajárni. Amennyiben nyelvújításinak bizonyul, úgy a rá vonatkozó részét a gondolatmenetemnek, alapozatlannak kell vennem.

Ugyanakkor reménykedem, hogy ez a (10.09.-i fejtegetéseim szempontjából csak mellékes) részlet nem alakított ki önben az egészre nézve negatív megítélést.
Reményem azért látszik megalapozottnak, mert ha a „növényt” (és hozzáfűzött kitételeket) átcseréljük a „folyamat” kifejezésre a logikai rend változatlan marad. Még következetesebbé is válik, hiszen a folyamat szavunk ugyanazzal a képzéssel keletkezett, mint az állat szavunk
.
Barátsággal:
Fabó László

Váratlan örömömre szolgál, hogy felhívhatom figyelmüket e honlap létrehozását munkásságával kiváltó
Heribert Illignek, piramisépítés problematikáját kifejtő és lényegében valóban meg is oldó könyvére.

Heribert Illig, Franc Löhner

A Kheopsz piramis

ALLPRINT Kiadó, 2003

Szívesen ajánlom, mert a tőle megismert következetességgel, éleslátással és rendkívüli eredménnyel boncolja kérdéskört.
Következtetései e területen éppen olyan átütők mint a Kitalált középkor a sajátján.

A leglényegesebb eredmények:
– a Kheopsz piramist nem építhették százezerszám ide-oda áramló építő tömegek, hanem (a legtávolabbi kőfejtő helyeket is beleszámítva) egyidejűleg legfeljebb 6000 ember, akik közül az építés területén nem kellett több, mint 1300-1500 fő,
– az építők nem lehettek rabszolgák, csakis a kor „high tech” színvonalán képzett, speciális szakemberek, akik az ennek megfelelő kivételes ellátásban és bánásmódban részesültek,
– az építkezés legalapvetőbb eszköze maga az épülő piramis és minden más szükséges eszköz ismert.

E könyv minden, a logikus gondolkodást igénylő érdeklődőnek nagy élmény.
Agyon is hallgatják, mert ez is szétzúz egy fantazmagóriákra alapuló képzelt világot.

(Szvsz: a Sörös István féle ötlet, a földfelszínen alkalmazva jól kiegészítheti a Illig féle technológiát.)

Barátsággal:
Fabó László