Vendégkönyv

 

 Fabó László 2004.11.18 – 21:48
Tisztelt Somlói Dániel!

Én Önt komoly véleményeket közlő embernek ismertem meg e vendégkönyvbeli írásaiban.
Amit most írt, csupán méltatlan minősítgetés.
A Rubicon ominózus számát juttatja eszembe, melyben az Illig féle teóriát olyan átütő erővel cáfolták „tudományosan”, hogy az addig ingadozókat is Illig komolyan vételére késztették. Lásd e honlapon:
Gregor Kristóf – Móricz Leó:
Ha Illignek igaza van…
– avagy a megtalált középkor?
Ez nagy tudást bizonyító, tisztességes munka.

Cáfoljon, vagy mondjon jobbat.

Barátsággal:
Fabó László

 

 Somlói Dániel 2004.11.18 – 10:30
Kedves Fabó László!

Rövid leszek: szerintem hagyja ezt az aszást békén… (Bár tudom, nem könnyű pont most félbehagyni a Művet, mielőtt leírhatná a Végkövetkeztetést, amit azért lelkünk mélyén mindannyian sejtünk: hogy valójában az asszony legfontosabb, meghatározó tulajdonsága, létének értelme, hogy bizony ő rakja ki az aszalandó gyümölcsöt az asztalra – és különösen így van ez Aszófőn.)

Sajnálom, ha ezzel megsértettem. Nem bírtam tovább. Ön, hirtelen jött ötlete igazolásaként, egy tőről fakadónak próbál feltüntetni össze nem illő dolgokat. Jóhiszeműen, újra és újra megpróbálja – önmaga is – belátni, hogy szezon és fazon (sőt…) majdhogynem egy és ugyanaz.

A szóbokrok nem ilyenek. Ott a jelentéstartalmak átfedése, összetartozása nyilvánvaló. Nem ilyen erőltetett…

Minden jót,
Somlói Dániel

 

 Fabó László 2004.11.16 – 23:18
Dr Marácz László ide küldött írásait olyan fontosaknak tartom, hogy nagy vétek lenne hagyni elsüllyedi e vendégkönyvben.
Javaslom feltenni őket az amúgy is pangó főoldalra, az újdonságok közé, mint nyelvészeti anyagot.
Engedelmükkel „asznék” még egyet.
Kiegészítendő a korábban az asszonyról írottaimat említem:
az asszony hivatása (mindig is volt és kellene legyen) a házasság, a családi élet, a gyermeknevelés ÖSSZEtartásaBarátsággal:
Fabó László

 

 Tóth Imre 2004.11.16 – 19:30
Kedves Marácz László!
Köszönjük a hozzászólásait! Várjuk a továbbiakban is szíves tájékoztatását!

 

 Bator 2004.11.16 – 01:20
Koszonom Tolnai Gabor igaz szavait. Kisse (nem nagyon, mert az mar evekkel ezelott” nagyon” volt), hogy Badini rosszalolag beszel Tamanarol. Mikor evekkel ezelott azt mondtak neki: olvassa el elobb Tamanat, aztan ocsarolja, azt felelte: “neken nincs idom ilyen szamarsagok olvasasara!” Ehhez nem kell magyarazat. Viszont igen sajnalatos. Ezen ujabb rosszalasa mar “megszokotta” valik igy. Nem irom ide aztan azt, hogy Badini szemelyemben is megtamadott, jelzoket ragasztott ram… Tultesszuk magunkat ezen. Tamana tenyigaza cafolhatatlan! Itt emlitem meg: a Kozep-Nyugati Sziklairasos Tarsasag (MES,Ohio) novemberi szamaban ketoldalon kozli TAPIO cimen Tamana adataimat. Angolul… Kulonben ennel a tarsasagnal “fellow” is vagyok….

 

 Dr. Marácz László 2004.11.15 – 08:43
A magyar nyelv eredetérôl

Dr. Marácz László, Amszterdami Egyetem

A magyar nyelvet jelenleg leginkább az úgynevezett finnugor nyelvcsaládhoz osztják be. Ehhez a nyelvcsaládhoz, a finn és az észt mellett, olyan nyelveket sorolnak be, amelyeket Szibéria északi részén beszélnek. Hogy a magyar nyelv esetleg rokonnyelve lehet az északi nyelveknek, azt aránylag késôn, a tizennyolcadik században fedezték fel. Magyarországon ez a felfedezés nem lett egyszerre általánosan elfogadott. Egészen a tizenkilencedik század második felében a magyarok azt gondolták, hogy a közép-ázsiai szkita népektôl származnak. Azt gondolták, hogy nyelvük rokona olyan keleti nyelveknek mint a töröknek vagy a mongolnak. Ezt vallották a középkori magyar krónikák is. E cikkben kimutatjuk, hogy a múltban miként vélekedtek a magyar nyelv eredetérôl és hogy miért keresték a magyar nyelv eredetét Észak-Európában, Észak-Szibériában és nem Közép-Ázsiában.

A régi elbeszélések szerint, amelyeket a középkori magyar királyok króníkásai feljegyeztek, Ázsia a magyarok és magyar nyelv ôshazája. Kézai Simon, IV. László (1272-1290) király udvari papja az 1282-ben kiadott A magyarok történetében, az ún. Gesta Hungarorum-ban mindenféle magyar mítoszt és mondát dolgozott fel a magyarok eredetérôl. Kézai a bábeli toronyépítésérôl a következôket mondja el:

‘A vízözön után a kétszázegyedik esztendôben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia, minden atyafiaival a múlt veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni […] ki a nyelvek megkezdôdött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez idôben Persia tartományának neveznek, és ott nejétôl Eneth-tôl két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort…’

A magyar mitológia Hunort és Magort a magyarok, illetve a hunnok ôsatyjuknak tekinti és Nimródot (Kézainál: Ménroth) pedig e két testvérnép ôsatyjának. Endrey rámutatott arra, hogy a bábeli torony elbeszélése Kézainál lényegesen eltér a Biblia változatától.
A Bibliában Nimród Kámtól származik és nem Jáfettól, ahogy Kézainál, Nimrod apja a Bibliában pedig Kus és nem Thana, ahogyan Kézainál. Másodszor a Biblia nem ad meg semmiféle idômeghatározást a bábeli toronyépítésrôl. Harmadszor a Biblia nem adja meg, hogy ki építette a tornyot, semmit sem mond arról, hogy Nimród ‘Eviláth földjére’ költözött volna. Végül is Kézai Nimródot ‘óriás’-nak (gygas) nevezi, miközben a Biblia szerint Nimród a ‘Nagy vadász az Úr elôtt’.
Götz László helyesen mutatott rá arra, hogy ilyen jellegű epitheton ornans-ok arra utalnak, hogy a Biblia elôtt már léteztek babiloniai hôsénekek Nimródról. Azokat az elbeszéléseket, amelyeket Kézai is papírra vetett visszamennek ezekre az ôsi babiloniai mondákra. Götz szerint a magyarok ezeket a mondákat magukkal hozták keletrôl. Már Berossos a babiloniai történész Kr. e. 270 körul Nimród nevét összefüggésbe hozza a szkitákkal és Thana nevét a Tanais-szal, a Don folyó ókori görög nevével. A Don folyó az ókorban Európa és Ázsia határát jelölte. Kézai szerint meg Nimród apja Thana. Az ókorban a közép-ázsiai szkiták és hunnok földjét ‘Eviláth’-nak nevezték. Ezek az elbeszélések buzdították a magyarokat arra, hogy kutassák nyelvük eredetét.
Az olasz nyelvtudós Umberto Eco a The Search for the Perfect Language c. könyvében felvázolja a bábeli torony elôtti ôsnyelv kutatásának több évszázados történetét. E könyv megemlíti a magyar teológus Otrokócsi Fóris Ferenc-et is, aki szerint a magyar az emberiség ôsnyelve. Otrokócsi akkor jutott erre a következtetésre, amikor 1693-ban a Franekeri Egyetemen írta a doktori disszertációját a magyarok eredetérôl. Hasonlóan Otrokócsihoz a holland Becanus, a lengyel Dembolenski, a svéd Stiernhielm mind azt próbálták bizonygatni, hogy az ô népük nyelve volt a paradicsom nyelve. Ugyanúgy mint sok honfitársa Otrokócsi meg volt gyôzôdve arról, hogy a magyarok ázsiai gyökerekkel rendelkeznek és rokonok a szkitáknak és hunnoknak.

Nagy Északi Felfedezô Út

Nem-magyarok hozták elôzör kapcsolatba a magyar nyelvet a finnel. Az elsô terjedelmes írás, amely a magyar nyelv északi rokonságát megemlíti a svéd Philip Johan Strahlenberg Das Nord- und Ostliche Theil von Europa und Asia c. könyve. A svéd tiszt ezt a könyvet 1730-ban adta ki Stockholmban. Strahlenberg 1709-ben, mikor az oroszok megverték a svédeket a Poltavai ütközetnél orosz fogságba került. A tizenhárom éves fogsága alatt lehetôséget kapott, hogy kutassa Észak-Európa és Szibéria kultúráját, történelmét, nyelveit. A könyv mellékletként közzétett szójegyzékben, az ún. Harmonia Linguarum, Strahlenberg hatvan magyar szót sorol fel, hasonlít össze ötvennyolc finnugor ellenpárjával. Manapság ezt a Strahlenberg-féle listát már nem lehet komolyan venni. Bakay Kornél régész nemrég nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a listán szereplô szavak egy része pontotlan, eltorzult vagy egyszerűen nem is létezik a magyar nyelvben.
A magyar nyelv északi rokonításával néhány német tudós is foglalkozott, akik az 1737-ben alapított Göttingai Egyetemen tanítottak. Johann Eberhard Fischer (1697-1771), az Orosz Tudományos Akadémia tagja, 1733-1734 között részt vett a Nagy Északi Felfedezô Úton. Fischer errôl beszámolt a Siberische Geschichte von der Entdeckung Sibiriens bis auf die Eroberung dieses Landes durch die Russische Waffen (Szentpétervár, 1768) c. könyvében. A magyarok, vogulok, osztjákok, finnek rokonságát azzal próbálta bizonygatni, hogy ezeknek a nyelveknek közös szavai vannak. A Vocabularium Sibiricum, azaz Szibériai Szójegyzékben, melyet a második Kamcsatkai Felfedezô Úton állított össze 1739-ben 158 magyar szónak etimológiáját adja meg.
A német történész August Ludwig Schlözer (1735-1809), aki szintén a Göttingai Egyetemen tanított, és tagja volt az Orosz Tudományos Akadémiának használta Fischer szólistáját az Allgemeine Nordische Geschichte c. könyvében. Ez a könyv 1711-ben Halleben jelent meg. Schlözer a magyarokat, mint a finnek európai ‘melléklete’ tartja számon:

‘Magyarok (Magyaren). Ezt csak hozzátoldom, mert nem tartoznak ide, mivel nem ôsnép, hanem csak a IX. században vándoroltak be Ázsiából. Hogy a magyaroknak a nyelve a finnel és a lappal közeli rokon és így a nemzet a nagy finn néptörzs egyik ága volna régtôl ismert.’

Az Allgemeine Nördische Geschichté-ben sok megalázó megjegyzést lehet találni Európa északi népeirôl. A magyarokról sincsen jó véleménye Schlözernek:

‘Még három nép van egyébként, amelyek részben északon élnek ugyan, de önálló államot nem alkotnak és nincs saját történelmük. […] Ezek a finnek, a románok és a magyarok.[…]. Ezek a részben ôsi, népes, nagy nemzetek (néhány magyart kivéve) nem játszottak soha szerepet a népek színpadán.’

‘Néhány magyar kivételével az utóbbi idôkben, ôk sem hódításra termett nép, hanem mindig a szomszédaik martalékai voltak, következésképpen saját történelmük nincsen.’

A tizennyolcadik század végétôl magyar kutatók is kiálltak a magyar nyelv északi rokonsága mellett. 1769-ben VII. Krisztián norvég és dán király Mária Terézia (1740-1780) osztrák császárnôt megkéri arra, hogy bocsátson rendelkezésére néhány csillagászt, akik majd megfigyelik Venusz bolygót Vardö szigetén, Norvégia legészakibb pontján. Mária Terézia a magyar csillagászt Hell Miksát bízza meg azzal, hogy ezt az északi expedíciót szervezze meg. Mivel Hell hallott valamit a magyar-finn-lapp nyelvrokonságról, magával vitte a csillagászt Sajnovics Jánost, jezsuďta szerzetestársát a kérdést részletes kutatása céljából.
Az utazásuk elôtti évben Sajnovics már tanulmányozta a magyar-lapp nyelvrokonságot, 1770-ben jelentette meg a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse c. könyvét, amelyben százötven ‘közös’ magyar-lapp szót sorol fel. A finnugrista Lakó György szerint Sajnovics azonban csak 114 szót talált. Ebbôl a finnugristák ma már csak negyvenet ismernek el mint közös magyar-lapp szót.
Barcsay Ábrahám író, aki 1762-1767 között a császári testôrség magyar osztályának volt tagja, aforizmája leghívebben tükrözi, hogyan fogadták kortársai Sajnovics könyvét:

‘Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket,
Ki Lapponiából hurcolja nyelvünket!’

Sajnovics könyvét a Demonstratió-t latinul tette közzé. A Demonstratio soha nem jelent meg magyarul. Emiatt Magyarországon hosszú ideig Sajnovics egy fontos közlésére nem figyeltek fel. Sajnovics, a finnugor nyelvrokonság alapítója, azt vallotta, hogy a magyar nyelv nemcsak rokona az észak-európai finn és lapp nyelvnek, hanem hogy létezik ‘Finnarchiától Ázsián kereztül Kináig terjedô rokonnyelvek láncolata’.
Sajnovicset követôen az erdélyi orvos Gyarmathi Sámuel (1751-1830) próbálta a magyar nyelvet északi nyelvekkel rokonítani. 1795-ben találkozott Schlözer történésszel a Göttingai Egyetemen. Schlözer nagy hatással volt Gyarmathira, ô állította rá a magyar nyelv finn rokonságának kutatására. Gyarmathi az ô könyvében, az 1799-ben Göttingában megjelent Affinitas Lingua Hungaricae cvm linguis Fennicae originis grammaticae demonstrata fanatikusabb hirdetôjévé bizonyult a magyar-finn-lapp nyelvrokonság elméletének, mint német mestere Schlözer. Ellenhangok is voltak azonban. Az angol nyelvtudós Sir John Bowring nem volt jó véleménnyel Gyarmathi magyar, finn, észt, lapp nyelvi egyezéséirôl. Bowring ezeket ‘szertelen ábrándok’-nak nevezte.

Az ázsiai ôshaza

A magyar nyelv északi rokonságát Magyarországon is kétellyel fogadták. A tizennyolcadik század végén jelent meg az elsô rendszeres tanulmány, amely a magyar nyelvet rokonította az ázsiai nyelvekkel. Ezt a tanulmányt a nyelvész, teológus Beregszászi Nagy Pál (1750-1828) készítette. Beregszászi Nagy keleti nyelveket, teológiát tanított az Erlangeni Egyetemen. A magyar nyelv rokonságát kereste a keleti nyelvekkel, fôleg a törökkel. Kutatásaiból azt a következtetést vonta le, hogy a magyar ázsiai nyelv, elutasította a finn-magyar nyelvrokonsági elméletet.
Beregszászi Nagy nyomába lépett a székely Kôrösi Csoma Sándornak (1784-1842), aki a Göttingai Egyetemen az arabista Johann Gottfried Eichhorn óráit látogatta. Eichhorn hívta fel Kôrösi Csoma figyelmét arra, hogy a korai közepkorban arab utazók arról tudósítanak, hogy a magyarok az eurázsiai sztyeppén vándorolnak.
Miután Kôrösi Csoma Göttingából visszatért Erdélybe elhatározta, hogy meg fogja keresni a magyarok ôshazáját Közép-Ázsiában. A költô és szerkesztô Döbrentei Gábor, aki késôbb a Magyar Tudományos Akadémia titkára is lett, 1819-ben találkozott Kôrösi Csomával. Döbrentei felajánlotta neki, hogy pénzgyűjtéssel támogatja vállalkozását. Kôrösi Csoma azonban elutasította ajánlatát. Mivel Döbrentei nagy figyelemmel kísérte Kôrösi Csoma közép-ázsiai útját a Magyar Tudományos Akadémia értesítve volt Kôrösi Csoma tevékenykedésérôl.
1820-ban Kôrösi Csoma elutazott szülôföldjérôl, 1822-ben érkezett meg Kasmírban. Ott találkozott a brit kormánybiztossal William Moorcrofttal, aki Tibetre és a tibeti nyelvre hívta fel Kôrösi Csomának figyelmét. Kôrösi Csoma Calcuttában írta meg tibeti szótárát, nyelvtanát a brit Királyi Ázsiai Társaság tagjaként. Ezek a munkák 1834-ben jelentek meg és Kôrösi Csoma otthonában Magyarországon is elismerést aratott. Kôrösi Csoma azon a véleményen volt, hogy a magyar, török, szanszkrit, kinai, mongol, tibeti nyelvek rokonnyelvek, mert szerkezetük egyezik, amelyben gyökérszavak központi helyet foglalnak el. Anélkül, hogy elérte volna az útjának valós célját, a közép-ázsiai újgurok földjét, Kôrösi Csoma 1842-ben Darjeelingben maláriában halt meg.
Attól eltekintve, hogy különbözô tanulmányok léteznek Kôrösi Csoma életérôl, munkásságáról még mindig nem tisztázódott, hogy mit is ért el. Azok az anyagok, amelyeket Kôrösi Csoma gyűjtött ott hevernek érintetlenül a budapesti Magyar Tudományos Akadémia levéltáraiban. A magyarok ázsiai ôshazának keresésének azonban más eredménye is lett. Kôrösi Csoma a Nyugatnak szerzett betekintést a tibeti nyelv, a tibeti buddhizmus régi szövegeinek titkaiba.
Reguly Antal (1819-1858) utazó, a magyar nyelv eredetét Észak-Európában kereste. A szabadelvű államférfi és író Eötvös József báró (1813-1871) tájékoztatásából tudjuk meg, mikor 1863-ban Reguly tiszteletére emlékbeszédet tart a Magyar Tudományos Akadémián, hogy Reguly húsz éves diákként 1839-ben utazik el az akkori cári Oroszországhoz tartozó Finnországba. Ott véletlenül találkozik a finn tudóssal Arvidsonnal, aki ôt a magyar nyelv finn rokonságára irányítja rá. Reguly finnül, lappul tanul, meg van gyôzôdve arról, hogy a magyar-finn nyelvrokonságot nem lehet csak nyelvészeti-filológiai módszerekkel bebizonyítani, hanem néprajzi és történelmi adatok is fontos szerepet játszanak.
Finnországi tanulmányai után Reguly Szentpétervárra utazik, hogy élôkészítse szibériai útját a magyarok rokonaihoz. Reguly nem bizonyította be a magyarok északi eredetét, de 1844-es északnyugati szibériai tanulmányútja során eredeti vogul és osztják hôskölteményeket gyűjt.

Széchenyi István

Széchenyi István gróf (1791-1860) a magyar reformkor szellemi motorja azon a véleményen volt, hogy a magyaroknak legfontosabb feladata, hogy ázsiai népként bontakozzon ki Európában:

‘A’ magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni – Európában egyedüli heterogen sarjadék – ázsiai bölcsôjében rejtezô, eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságit; sajátságit […]’

A szabadelvű Széchenyi és más felvilágosult magyar nemes azon törekedtek, hogy Magyarországot korszerűsítsék, adjanak az országnak méltó helyet a Habsburg birodalomban. Széchenyi korszerűsítési programja nemcsak politikai-társadalmi kérdésekkel foglalkozott, hanem kultúrális kérdésekkel is. A program kultúrális részében a magyar nyelv foglalt el központi szerepet. A magyar nyelvnek olyan státuszt kellett biztosítani, mint a többi európai nemzeti nyelvnek. A magyar nyelvet arra a rangra kellett emelni, hogy hivatalos nyelvvé váljon.
A reformkorig a latin volt Magyarország hivatalos nyelve. Széchenyi erôfeszítéseinek köszönhetôen 1830 november 17-én felavatták a Magyar Tudományos Akadémiát. Az elsô elnöke a történész Teleki József gróf lett; Széchenyi maga alelnök lett; és a fentebb említett költô és szerkesztô Döbrentei lett az akadémia elsô titkára.
Döbrenteinek (1786 – 1851) nagy érdemei voltak a magyar nyelv és irodalom területén. Moličre és Shakespeare munkáját fordította magyarra, 1814-ben megallapította a nagytekintélyű Erdélyi Múzeum nevű folyóiratot. Döbrentei Széchenyi bizalmasainak egyike volt és legbefolyásosabb tanácsadója a magyar nyelv és irodalom területén.
Az idôben Nyugaton figyelemmel kísérték a magyar politikai és gazdasági reformokat. A nyugatiak keveset tudtak azonban arról, hogy Széchenyi és csoportja tanulmányozzák a magyar nyelvet. Kivételnek számított a brit tudós és diplomata Sir John Bowring (1792-1872). A korai tizenkilencedik századi Magyarországnak különleges vonzása kellett, hogy legyen a brit nyelvészre. A politikai és gazdasági reformok liberális irányának mintája, amelyet Bowring lelkesen támogatott, Nagy-Britannia volt. A magyar református egyházak, amelyek sokat szenvedtek a habsburg, katolikus ellenreformációtól az európai reformációnak legkeletibb bástyájának tekintették. Mivel a magyar nyelv különálló nyelv az európai nyelvek közül, Bowring felfigyelt a magyar nyelvre. Nem csoda, hogy Bowring tartós kapcsolatban állt a Széchenyi csoporttal. Bowring levelezett a Magyar Tudományos Akadémia tagjaival, fôleg elsô titkárával Döbrenteivel.
Bowring 1830-ban közzétesz egy angolnyelvű versgyűjteményt Poetry of the Magyars címmel. A kötet elôszavában néhány figyelemreméltó kijelentést tesz a magyar nyelvrôl. Szerinte a magyar nyelv önálló, nagyon régi nyelv. Továbbá a magyar nyelv alig változott és megtartotta az ázsiai ôsszerkezetét. Végül Bowring azt állítja, hogy a magyar nyelv ôsformái, gyökérszavai egyszerű és egyszótagú szótári elemekbôl állnak. Ezek az elemek végtelen mennyiségű új szótári elemet tudnak teremteni ragozás segítségével.
Bowring kijelentései a magyar nyelvrôl tényleg figyelemre méltóak, hiszen 1830-ban ezek a elméletek a magyar nyelvrôl még Magyarországon sem voltak általánosan elfogadottak. Bowringnak a Poetry of the Magyars-ban tett kijelentéseiben visszhangzanak azok a vélemények a magyar nyelvrôl, amelyeket Széchenyi és csoportja vallottak a tizenkilencedik század huszas éveiben. Bowring tudása a magyar nyelv- és irodalomról nagy részben Döbrenteitôl származott, ahogy a Poetry of the Magyars elôszavában ezt ki is hangsúlyozta. Bowring egész életében foglalkozott a magyar nyelv és irodalommal.
Berzenczey László, utazó, az 1848-49-es Szabadságharc veteránja a tizenkilencedik század ötvenes éveiben Kôrösi Csomához hasonlóan próbálkozott eljutni Közép-Ázsiába. Utazása alatt találkozott Bowringgal, akit 1852-ben Nagy-Britannia hongkongi konzuljává nevezték ki. Bowring elmondta Berzenczeynek, hogy személyesen ismerte Kôrösi Csomát, nagyra értékelte nyelvészeti tudását. Berzenczeynek is kifejtette gondolatait a magyar nyelvrôl, amelyeket a Poetry of the Magyars c. könyvében már közzétett. A Magyar nyelv magából sarjad, logikai, majdnem matematikai szerkezettel bír.

Az elsô magyar akadémiai szótár

1821-ben Teleki József gróf kezdeményezte, hogy szótárt szerkesszenek a magyar nyelvrôl. Ez a szótár Magyarország legnagyobb szótári projektuma lett a tizenkilencedik században. A Tudományos Akadémia két tagját, Czuczor Gergelyt és Fogarasi Jánost bizták meg azzal, hogy írják meg ezt a szótárt. Czuczor Gergely (1800-1866) bencésszerzetes volt, romantikus költeményeket írt, az 1848-1849-es Szabadságharc császári hatalomellenes, forradalmi tevékenységei miatt a kufsteini börtönbe zárták. Fogarasi János (1801-1878) nyelvész, bíróként dolgozott a felsôbíróságon. Czuczor és Fogarasi tizenkét évig írták az Akadémiai Nagyszótár-t. Hat részben adták ki 1862 és 1874 között, 110.784 szócikket tartalmaz.
Czuczor és Fogarasi a szótár megírásához a következô négy alapelvet követték: összegyűjteni a magyar szavakat és szórészeket; megadni a nyelvtani tulajdonságait; körülírni jelentésüket; végül megállapítani a magyar szavak etimológiáját a magyar gyökérszavak segítségével, összehasonlítani a gyökérszavakat más nyelvek gyökérszavaival. Ezért a Czuczor-Fogarasi szótár értelmezô, összehasonlító és etimológiai szótár egyben.
A szótár korszerű, mert Czuczorék leválasszák a ragokat, képzôket a gyökérszavakról. Szerintük a magyar gyökérszavak olyan szótári elemek, amelyeket nem lehet tovább kicsinyíteni anélkül, hogy jelentésüket, formájukat elvesszék. Czuczor és Fogarasi arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar nyelv több mint kétezer egyszerű gyökérszót számlal. Ezek mind egyszótagúak és sok, más szónak alapját képezik. Továbbá azt a következtetést vonták le, hogy a magyar nyelv ragozó nyelv és sok raggal, képzôvel rendelkezik. Szerintük a magyar nyelv több mint kétszáz képzôt, ragot számlál. Ebbôl nyolcvan egyszerű és egyszótagú. Ezek segítségével nagyon sok új szó képezhetô.
A magyar szavak etimológiáját Czuczor és Fogarasi a gyökérszavak segítségével vezették le. Czuczorék alaposan dolgoztak, mikor a magyar gyökérszavakat összehasonlították más nyelvek, nyelvcsaládok gyökérszavaival. Attól eltekintve, hogy minél több egyezô gyökérszót vettek figyelembe – hangutánzókat mellôzve – ovakodtak olyan párhuzamok alapján, mint például 150 szanszkrittal egyezô gyökérszó alapján, a magyar nyelvnek ilyen-olyan rokonságot tulajdonítani. Szerintük a rokonsági kérdés még több kutatást igényel.

Német nyelvlaboratórium

A tizenkilencedik század második feléig alig volt valamilyen rendszeres kutatás a magyar nyelv és a finnségi nyelvek rokonsági kérdésében. Legfeljebb felületes, korlátozott nyelvi párhuzamokról volt szó, amelyeket bizonyítékként használtak arra a feltevésre, hogy a magyarok és a finnek ugyanabból a törzsbôl fakadnak, a magyar ôshaza Európa vagy Szibéria északi részén terül el.
Ez a helyzet változott, mikor a magyarok 1849-ben elvesztették Szabadságharcukat. Kiderűlt, hogy osztrák uralom alatt kellett maradniuk. Tíz évig, 1849-tôl 1859-ig az osztrák kormányzó Alexander Bach erôs kézzel kormányozta Magyarországot. Az ô uralma alatt kemény germánosító politikát folytattak Magyarországon. Sôt 1858-ban azt tervezgették, hogy a németet tegyék a Tudományos Akadémia hivatalos nyelvvé. Ezellen Széchenyi is tiltakozott attól félve, hogy az Akadémia eredeti célkitűzését, a magyar nyelv tanulmányozását, nem lehet megvalósítani. A Bach-korszakban a magyar nyelv északi rokonságának gondolata teret hódított, fôleg akadémiai körökben.
A jogász Hunfalvy Pál (1810-1891) fanatikus hírdetôje lett annak a feltevésnek, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak. Hunfalvy a felvidéki német kisebbséghez tartozott. Eredeti családnevét Hunsdorfer-t akkor magyarosította, mikor 1841-ben tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. A Békepárt parlamenti képviselôje volt. Annak a Békepártnak, amely a Habsburg Házzal kiegyezni akart. Hunfalvyt 1851-ben kinevezték a Magyar Tudományos Akadémia fôkönyvtárossá. Ezt a állást haláláig 1891-ig töltötte be.
Hogy Hunfalvyról miként vélekedtek akadémiai körökben azt ô magától tudjuk meg. 1883-ban azt írta, hogy 27 évvel elôbb, azaz 1856-ban, ismert, tekintélyes magyar nyelvészeket szólított fel arra, hogy támogassák az ô új folyóiratát, a Magyar Nyelvészet-et. Többen azonban erre nem voltak hajlandók, mivel akadémiai körökben azt suttogták, hogy az osztrák kormány lefizette Hunfalvy-t azzal a céllal, hogy a magyar nemzet becsületét szégyenítse meg az állítólagos finn rokonsággal. Tény, hogy Hunfalvy Pál rögtön az akadémiai kinevezése után 1851-ben támadásba lendült az Akadémiai Nagyszótár ellen. Hunfalvy azonban már nem volt képes a projektumot leállítani. Ahelyett azzal próbálkozott, hogy kiüsse a projektum tudományos alapjait:

‘A’ kôszirtek, mellyekben a’ nyelvvizsgálás nálunk ütközik, leginkább a’ betűk jelentése ’s a’ szógyökök.’

‘Valamelly nyelvnek szógyökeirôl egyedűl a’ rokon nyelvek vizsgálatával együtt lehet okosan beszélni.’

Hunfalvy ezzel azt akarta mondani, hogy a magyar nyelv gyökérszavai csak akkor számítanak az alapszókincshez, ha ezek a szavak elôfordulnak rokonnyelvekben is, mint a finnben. Olyan magyar gyökérszavak, amelyeknek nincsen ellenpárja a rokonnyelvekben szerinte jövevényszavak. Hunfalvy eleinte rokonnyelvnek tekintette az összes urál-altaji nyelvcsalád tagjait, a tunguzt, mongolt, törököt, finnt.
Reguly Antal, Budenz Jozef, a német nyelvész, aki 1858-ban került Magyarországra, hatására Hunfalvy 1860 körül a magyar nyelv rokonságát leszűkítette az északi nyelvekre. Az 1861-ben közzétett Finn Olvasókönyvében Hunfalvy a finn nyelvet jelöli ki, mint a nyelvrokonsági kérdés kutatására nézve legfontosabb nyelv. Hunfalvy álláspontja teljesen eltért az Akadémiai Nagyszótár elveitôl, amelyet ô ‘tudománytalan’-nak mondta. Ironikusan az ô nyelvkutatási programja egyáltalán nem volt ésszerű nyelvkutatás, de az agyonpolitizált, magyarellenes Bach-korszakban mégis sikerült neki programját áterôszakolni a az Akadémián. Hunfalvy a következô elveket vallotta: a magyar nyelv anyagát rekonstrukció nélkül kell bemutatni, ami azt jelenti, hogy a gyökérszavakról nem szabadott leválasztani a ragokat, képzôket. Elvben minden magyar szótári elemnek meg kell adni a rokonnyelvi ellenpárját. Végül a gyökérszók hamis tanát mint
‘tudománytalan’-t el kell utasítani.
Miközben Hunfalvy a magyar nyelv finn rokonságot bizonyító kutatási programjának a nagy vonalait vázolta fel, ennek a programnak a technikai kivitelezésével megbízta a német nyelvészt Budenz Jozefet, akit ezért a célért hoztak Magyarországra. Budenz 1858-ben érkezett Magyarországra. Huszonkétévesen még meg kellett neki tanulnia magyarul. Budenz 1836-ban született a német birodalomban, Rasdorfban. Klasszikus nyelveket, összehasonlító indogermán nyelvészetet, orientalisztikát végzett a Göttingai Egyetemen. Göttinga volt valószínűleg a legalkalmasabb hely Európában, ahol a magyar nyelv északi rokonságát lehetett tanulmányozni. Egy rövid száz évvel korábban német tudósok, akik a német-orosz akadémián és a Göttingai Egyetemen dolgoztak, ezt a kutatási vonalat már elkezdték. Hunfalvy 1861-ben Budenzet kinevezte a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagjának és a könyvtárban maga mellé vette. Budenznek feladatul tűzték ki, hogy a magyart vezesse le egy hipotetikus finnugor ôsnyelvbôl. Ez laboratóriummodeli kísérlet volt rekonstruált ôsszavakkal, hangtörvényekkel, családfákkal az indo-európai nyelvészet mintájára. A huszonöt éves Budenz Budapesten inkább más dolgokkal foglalkozott volna: ‘Az ember könnyen elveszíti kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.’
A magyar nyelv északi rokonságának kutatása nagy lendületet kapott, mikor Budenzet 1868-ban kinevezték a Budapesti Egyetemen, a magyar-finn-ugor nyelvészet magántanárjának. 1872-ben tanszékvezetô lett az altaji összehasonlító nyelvészet tanszékén. Attól eltekintve, hogy a tanszék neve utalt mind a finnségi, mind a törökségi nyelvekre Budenz kinevezése után fôleg a magyar északi finnugor rokonításán dolgozott. Emiatt az altaji összehasonlító nyelvészet tanszékét úgy lehet tekinteni, mint az elsô finnugrisztikai tanszék Magyarországon.

Ugor-török háború

Mielôtt az az elmélet, hogy a magyar nyelv kizárólagosan rokonnyelve a finn nyelvnek végérvényesen gyôzedelmeskedett, azt az alternatívát, amelyet a török rokonság nyújtott mellékvágányra kellett terelni. A török rokonsági elméletet a lángeszű turkológus Vámbéry Ármin (1831/1832-1913) képviselte, akinek eredeti neve Hermann Wamberger volt. Vámbéry szegény zsidó családban született a felvidéki Szentgyörgyön. Török nyelveket tanított a Budapesti Egyetemen és titkosügynök volt a brittek szólgalatában.
Az ugor-török háborút, ahogy a vitát a magyar nyelv finn, illetve török rokonságának követôi között nevezték, Vámbéry 1869-ben közzétett Magyar és török-tatár szóegyezések c. tanulmány robbantotta ki. Ebben azt állította, hogy a magyar nyelv, holott elvben finnugor eredetű, annyi elemet vett át a törökbôl, hogy keverék nyelvrôl beszélhetünk.
Az ugor-török háború tényleg kemény csata volt. Hunfalvy megakadályozta például, hogy a tehetséges nyelvész Szentkatolnai Bálint Gábor, aki a Vámbéry-táborhoz csatlakozott és a magyar nyelvet a török, mongol, dravida, kaukázusi nyelvekhez hasonlította, állást kapjon a Tudományos Akadémián. Szentkatolnai Bálint elkeseredve hagyta el Magyarországot 1879-ben. A nemzeti költô Arany János 1878-ban a következô epigrammát írta Hunfalvy és Szentkatolnai Bálint összetűzéseirôl:

‘Budenzhez. Igazi vasfejű székely a Bálint:
Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.’

Az a tény, hogy a ‘finnek’ nyerték meg az ugor-török háborút alig lehet tudományos érdemnek nevezni. Ez lényegében annak volt köszönhetô, hogy Hunfalvy és tábora a Bach-korszakban hatalomra került a Magyar Tudományos Akadémián.
Hogy ez tényleg így van, azt a magyar szókincs finnugor elemeinek feltérképezése támasztja alá, amit a finnugrista Klima László végzett el 1991-ben. Klima szerint a magyar nyelvben 660 finnugor szótári elem fordul elô. Ebbôl a finnugristák szerint 319 egyezik meg a vogullal, 287 az osztjákkal, 221 a zürjénnel, 199 a votjákkal, 153 a cseremisszel, 156 a mordvinnal, 212 a finnel, 160 az észttel, 173 a lappal. Ha Czuczor-Fogarasit követve a magyar nyelv szótári alapelemeit bô 2080-ra tesszük, azaz bô 2000 gyökérszó és 80 egyszerű rag, képzô, akkor a magyar és a finn szótári elemek párhuzamai csak tíz százalékát teszik ki az összes magyar szótári alapelemnek. Ez a százalékarány még kisebb lesz, ha a finn nyelvbôl is csak az alapelemeket, a gyökérszavakat, vesszük figyelembe.
Az 1867-es, Ausztria és Magyarország közötti kiegyezésnek köszönhetôen jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia Ferenc József császár és király uralma alatt. Az a kérdés merül fel, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar nyelv ázsiai rokonságnak kutatása miért nem élvezte ugyanazt a státuszt, mint az északi rokonság kutatása. Hiszen a kiegyezéssel véget ért Magyarország germánosítása és lehetôséget adott a magyaroknak, hogy minden területen szabadon bontakozzanak ki. A megváltozott politikai és kultúrális légkör miatt már nem volt a tizenkilencedik század második felében olyan egyértelmű a magyar nyelvet Ázsiával kapcsolatba hozni, mint a tizenkilencedik század elsô felében.
Széchenyi és reformnemzedéke saját erejükben bíztak, mikor igyekeztek kiharcolni a magyar nemzetnek önálló, független helyét Európában. Büszkén vallották, hogy a magyar nemzet önazonosságtudatának tartalmát az ázsiai rokonság adja meg. A kiegyezés nemzedéke viszont tanult az 1848-1849-es Szabadságharc kudarcaiból. 1867 után a magyaroknak a legelônyösebb volt az ésszerű szövetség a német Habsburgokkal, az orosz veszély elhárítása érdekében is. Továbbá a tizenkilencedik század második felében Európában Ázsia-ellenesebb lett a hangulat, megnôtt a félelem a ‘sárga veszély’-tôl. Emiatt az északi – európai – rokonság kutatása részesült elônyben. Trefort Ágoston (1817-1888) az elsô, 1848-as magyar kormány mezôgazdasági és kereskedelmi államtitkára; a kiegyezés utáni vallás és oktatási ügyek minisztere 1877-ben a következôket mondta:

‘…én az ország érdekeit kell nézzem és ezért a külsô tekintély szempontjából az elônyösebb, a finnugor származás principiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövôben csakis a tudomány ama képviselôit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredete mellett törnek lándzsát.’

A magyar nyelv finnugor rokonsága a huszadik században is, miután Magyarország a Szovjetúnió hatalmi övezetébe került, a nyelvrokonság kutatásának legfôbb területe marad. A kommunista uralomnak jól jött, hogy az úgynevezett finnugor népek nagyobikk része a Szovjetúnió területén él.

Irodalomjegyz ék:
Ács, Tivadar. 1940. Akik elvándoroltak. Budapest.
Alder, Lory and Richard Dalby. 1979. The Dervish of Windsor Castle. The Life of Arminius Vambery. London Bachman and Turner.
Arany, János. 1956. Arany János összes költeményei I. Budapest: Szépirodalmi könyvkiadó.
Bakay, Kornél. 2000. Árpádok országa. Ôstörténetünk titkai. Miskolc: Nagy Lajos Király Magánegyetem.
Barthélemy-Saint-Hilaire, Jules. 1887 nov. Life and Works of Alexander Csoma de Körös by Theodore Duka, M.D. London, 1885. Journal des Savants, 673-86.
Beregszászi, Paulus. 1796. Ueber die Aehnlichkeit der hungarischen Sprache mit den morgenländischen. Leipzig.
Bowring, Sir John. 1830. Poetry of the Magyars, Preceded by a Sketch of the language and literature of Hungary and Transylvania. London. Printed for the author and sold by Robert Heward. 312 pp.
Budenz, József. 1873-1881. Magyar-ugor összehasonlító szótár. Budapest: MTA. Reprint kiadás. Budenz, József. 1966. A Comparative Dictionary of the Finno-Ugric Elements in the Hungarian Vocabulary. In Indiana University Publications Uralic and Altaic Series vol. 78. The Hague: Mouton.
Czuczor, Gergely, Fogarasi János. 1862-1874. A magyar nyelv szótára I-VI. Pest.
Doerfer, Gerhard. 1965. Ältere Westeuropäische Quellen zur Kalmückischen Sprachgeschichte (Witsen 1692 bis Zwick 1827). Wiesbaden: Otto Harrassowitz. Domokos, Péter, Paládi-Kovács, Attila. 1986. Hunfalvy Pál. In A múlt magyar tudósai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Duka, Tivadar. 1885. Körösi Csoma Sándor dolgozatai. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia.
Eco, Umberto. 1997. The Search for the Perfect Language. London: Fontana Press.
Endrey, Anthony. 1975. Sons of Nimrod, The Origins of Hungarians. Melbourne: The Hawthorn Press.
Eötvös, József. 1975. Reguly Antal. 1863. In Arcképek és programok, 171-212. Budapest: Magyar Helikon.
Farkas, Julius von. 1948. Samuel Gyarmathi und die finnisch-ugrische Sprachvergleichung. In Nachrichten der Akademie der Wissenschaften in Göttingen, Philologisch-Historische Klasse 1948. Göttingen.
Götz, László. 1994. Keleten kél a nap. Kultúránk a történelmi ôsidôkbôl I.-II. Budapest: Püski.
Gulya, János. 1978. Gyarmathi Sámuel. In A múlt magyar tudósai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Gyarmathi, Sámuel. 1799. Affinitas Lingvae Hvngaricae cvm Lingvius Fennicae originis grammatice demonstrata. Nec non Vocabvlaria dialectorvm Tataricarvm et Slavicarvm cvm Hvngarica comparata. Gottingae. Reprint kiadás angolul: Gyarmathi, Sámuel. 1983. Grammatical Proof of the Affinity of the Hungarian Language with Languages of Fennic Origin. In Amsterdam Studies in the Theory and History of Linguistic Science Vol. 15. Amsterdam: John Benjamins.
Hunfalvy Pál. 1851. Kis gyülés, mart. 17. 1851. Magyar Akademiai Értesítô 78-112.
Lakó, György. 1973. Sajnovics János. In A múlt magyar tudósai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Lakó, György. 1980. Budenz József. In A múlt magyar tudósai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Makkay, János. 1998. Az indoeurópai nyelvű népek ôstörténete. Budapest.
Marácz László and Attila Montvai. 2003. Quantitative Exploration of the Conceptual and Semantic Structures of Contemporary Hungarian. In Communication and Culture, Argumentative, Cognitive and Linguistic Perspectives, eds. Komlósi László, Peter Houtlosser and Michiel Leezenberg, 143-154. Amsterdam: SicSat.
Naarden, Bruno. 2004. Nicolaas Witsen en de Europese obsessie met talen in de zestiende en zeventiende eeuw. In Het Babylonische Europa. Opstellen over Veeltaligheid, eds. A. van Heerikhuizen, M. van Montfrans, B. Naarden, J.H. Reestman, 21-41. Amsterdam: Amsterdam University Press, Salomé.
Otrokócsi, Fóris Ferenc. 1693. Origines Hungaricae. Franequera.
Péntek, János. 1994. Szentkatolnai Bálint Gábor. Koreszmék és rörgeszmék. Erdélyi tudományos füzetek 220: 13-20.
Pusztay, János. 1977. Az “ugor-török háború” után. Fejezetek a magyar nyelvhasonlítás történetébôl. Budapest: Magvetô.
Sajnovics, Joannis. 1770. Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Tyrnaviae: Typis Collegii Akademici Societatis Jesu. Reprint kiadás németül: Sajnovics, Johannes. 1972. Beweis, dass die Sprache der Ungarn und Lappen dieselbe ist. Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica Band 5. Wiesbaden: Otto Harrassowitz.
Sára, Péter. 1994. A magyar nyelv eredetérôl másképpen. Magyar-török rokon szavak, szókapcsolatok. Budapest: Arculat Bt.
Schlözer, August Ludwig. 1771. Allgemeine Nordische Geschichte. Halle.
Spira, György, ed. 1991. Széchenyi István válogatott művei, második kötet 1841-1860. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.
Strahlenberg, Philip Johan. 1730. Das Nord- und Ostliche Theil von Europa und Asia. Stockholm
Széchenyi, István. 1841. A’ Kelet Népe. Pozsony: Wigand.
Széchenyi, István. 1982. Napló. 2. kiadás. Budapest: Gondolat.
Szentkatolnai Bálint, Gábor. 1877. Párhuzam a magyar-mongol nyelv terén. Budapest.
Varannai, Aurél. 1983. Sir John Bowring és Kôrösi Csoma Sándor. In Magyar Nemzet, szept. 6.
Zakar, András. 1976. Elhallgatott fejezetek a magyar történelembôl. Fahrwangen.

 

 

 Dr. Marácz László 2004.11.14 – 08:13
A kétszer kaksi igazsága
Válasz Rédei Károlynak
Dr. Marácz László, Amszterdami egyetem0. Bevezetô

Rédei Károly Rövid válasz nyelveredeztetési kérdésekben Marácz Lászlónak és Bakay Kornélnek c. cikkében válaszol azellen az érvek ellen, amelyek megjelentek A finnugor-elmélet tarthatatlanságá nyelvészeti szempontból c. tanulmányomban. Mielôtt megvitatom Rédei kifogásait elôször néhány szót a gyökkutatásról.

Rédeinek nem tetszik, hogy én a magyar nyelv gyökállományát, gyökök közötti kapcsolatokat komolyan kutatom. Szerinte a gyökkutatás elavult nézetek képvisel: “Marácz Czuczor-Fogarasi maga korában is (XIX. Század másodikfele) elavult nézetét követve szógyökök rokonításával foglalkozik.”

A gyökökkel (vagy más szóval szógyökér, gyökérszó) azért kell fogalkozni, mert lényeges betekintést adnak a magyar nyelv szótári elemeinek szerkezetébe. A magyar gyökök egyszerű, egyszótagból álló elemek. A Czuczor-Fogarasi szótár, amely legteljesebb felsorolást ad a magyar gyökökrôl, kb. 2000 magyar gyököt különböztet meg. Azaz olyan szótári elemet, amely van saját hangtani, jelentéstani jellege, miután leválasztják az összes ragokat, képzôket, jeleket. A magyarban következôképpen oszlanak el az alapgyöktípusok:

V: 20
VC: 335
CV: 146
CVC: 1500

Az egyhangból, magánhangzóból álló gyökök száma, 20. A két hangból álló, mágánhangzó-mássalhangzó; vagy mássalhangzó-magánhangzóból álló gyökök száma 481 (25%). A három hangból álló mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó típusú gyökök száma 1500. Az utóbbi típus kiválik a magyarban.

A finnségi alapgyöktípus a CVCV. Ezt a gyöktípust fogadták el, tegyük hozzá önkényes a finnugrizmus művelôi, mint a finnugor alapnyelvnek az alaptôtípusát: *CVCV. Igy a finn juoda “inni”, syödä “enni” szóknak alaptövét következôképpen rekonstruálják. A –da/dä fônévi igenévképzô. A juo, syö kétszótagú alaptô: ju-o; sy-ö. A Rédei-Lakó-féle Magyar szókészlet finnugor elemei a következô finnugor alapalakokat adja meg ezeknek a finn szótöveknek: juo < *juke, *juγe; syö < *sewe, *seγe.

A magyar megfelelôje ezeknek a finn juo, illetve syö szótöveknek az iszik, eszik szótári elemek. Ha lehámozzuk az igeképzôket, akkor maradnak az i-, illetve e-gyökök. Képzéssel, ragozással újabb szótári elemeket alkothatunk ezek elemek segítségével: ittam/ettem; ital/étel, ivászat/evészet, stb. Teljesen önkényesnek – emiatt tudománytalannak – tartjuk azt a finnugrizmusban erôltetett eljárást, hogy az alapszókincshez tartozó egymagánhángzós magyar alapgyököket i/e-, amelyeket bizonyára mindennapi szükségletek utalására használták az elômagyarok le kell vezetni, származtatni kell kétszótagú bonyolult gyökökbôl.

1. Amirôl Rédei nem szivesen beszél

A finnugor-elmélet tarthatatlanságá nyelvészeti szempontból c. tanulmányomban tíz pontban foglaltam össze a finnugrizmust sujtó bírálatomat. Csak az elsô négy bíráló pontra válaszol Rédei. Szerinte elegendô ezzel a négy ponttal foglalkozni. Nyilván Rédei azért nem bírálta a többi pontokat, mert kiderült volna a finnugrizmus alapvetô hiányosságai. Nézzük mégegyszer a következô pontokat, melyeket Rédei nem volt hajlandó megvitatni. Az eredeti 5-7. számozását e helyen meghagytam:

“5. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Björn Collinder, svéd nyelvész, akire Rédei is hivatkozik mint szakértô csak kb. 400 alapszógyököt határoz meg”. (Marácz, 1998)

Ha igaz lenne Rédei álláspontja, hogy a XX. század elsô felében lezárult a “hangtörvények” feltárása, akkor hogyan lehetséges az, hogy olyan nagyszámú eltérések léteznek a különbözô finnugor szótárak alapszókincsének elemei között? Mi ebbôl azt a következtetést vonjuk le, hogy ennek az a magyarázata, hogy még mindig nincsen egyértelmű tudományos eljárás a finnugor alapszókészlet feltárására.

“6. A finnugor nyelvrôl egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún. késôbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn stb. Emiatt az egész finnugor alapnyelv merô feltételezés”. (Marácz, 1998)

Mivel a finnugor alapnyelvet nem igazolja írásos nyelvemlék bármit lehet állítani, ami az alapszókészlet hangtani, illetve jelentéstani jegyeit illeti. Ime két példa Rédei kelléktárából:

Rédei szerint a finnugor alapnyelvbôl hiányoznak a zöngés zárhangok b, d, g. Hogyan lehetett ezt kikövetkeztetni a feltételezett finnugor ôsnyelvet dokumentáló írásos emlékek hiányában? Ha igaz volna, akkor a magyar alapszókészletébôl hiányozna minden g-vel, b-vel és d-vel kezdödô gyök és szó. Olyan abszurdumokhoz vezet, hogy nem tartoznak a magyar nyelv eredeti szókincséhez az olyan egyszótagú gyökök, származékai, mint a gör-, görbe, görcs, gördül, görnyed, görhes; bel-, belül, belsö, benn, bensö; dar-, dara, darál, darab, stb.

Rédei szerint: “senki nyelvésznek nem jutna eszébe, hogy kétségbe vonja a magyar ház ~ mordvin kudo, kud ua…, finn kota sátor stb. összetartozását. Persze mindehhez illene tudni, hogy kb. 6000 évvel ezelôtt ez a szó (*kota) nem jelenthetett téglából vagy kôbôl való építményt, hanem korabeli adottságoknak megfelelôen sokkal egyszerűbb lakásféleséget (sátor).“

Ahhoz, hogy a magyar ház-at és a finn kotá-t “sátor”-t lehessen rokonítani nemcsak igen nagy hangtani akrobatikára van szükség, hanem valahogyan a két szó jelentését is össze kell hozni. Emiatt Rédei egyszerűen feltételezi, hogy ez a szó 6000 ezelôtt “sátrat” jelentett. Írásos nyelvemlékek hiányában ezt azonban nem lehet igazolni. Tehát, bármilyen jelentést lehet a kotá-nak tulajdonítani.

“7. Közismert, hogy a MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az ismeretlen eredetű szó”. (Marácz, 1998)

Hary Györgyné statisztikát készített a TESZ elsô két kötetének 1600-ig dokumentált szavairól, hogy megállapítsa, hogyan oszlanak el eredet szempontjából a magyar nyelv ôsi szavai. Azt a következtetést vonja le, hogy “…49,3%-ra tehetô megfejtetlen szavaink száma. A szótárszerkesztôk által “ôsi örökség”-ként emlegetett szókincsünk csak 7,3%-ot tesz ki, a török eredetű szavak pedig 5,5%-ot. E két utóbbi csoportnál a szerkesztôk bizonyíthatóan “szépítették” az arányt, ugyanis igen sok olyan szó került az “ôsi örökség” csoportba, melyeknek mongol, illetve török párhuzamai nyilvánvalóak…”. Ha tényleg majdnem 50%-át teszi ki az ismeretlen eredetű szavak száma, akkor módszertanilag nem az lenne a helyes eljárás, hogy elôször fejtsük meg ennek az igen nagyszámú magyar szavaknak eredetét, mielôtt messzemenô véleményeket mondunk néhány százalek alapján a magyar nyelv erdetérôl?

2. Amirôl Rédei viszont beszél még az sem igaz

“1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján történt”. (Marácz, 1998).

Rédei a következôket állítja errôl: “Nem igaz! Az etimológiai szótárokon kívül számos összehasonlító nyelvtan (Collinder, Hajdú, E. Itkonen, Osnovy stb.) áll a kutatás rendelkezésére. A több ezer tételre rúgó hangtani, alaktani, mondattani cikkek, monográfiák könyvtárakat töltenek meg.”

Lehet, hogy könyvtárnyi anyag áll a kutatók rendelkezésre, ami az ún. hangtani, alaktani, mondattani “egyezéseket” illeti. Sajnos a mennyiség kritériuma soha nem érv egy tudományos elmélet bizonyítására vonatkozólag. Hajdú Péter-Domokos Péter szerzôpáros tankönyvükben húsz nyelvtani jelenséget, a lenti táblázatban függôlegesen felsorolva, vizsgáltak a különbözô uráli/finnugor nyelvekben, a lenti táblázatban vízszintesen jelöve. A következô táblázatban a függôleges oszlopok és vízszintes sorok metszôpontjában levô +, illetve – jelzi hogy a szóban forgó jellemzô az adott nyelvben megtalálható-e vagy sem:

Szamojéd Obi-Ugor Magyar Permi Mordvin C seremisz Finn Lapp
1.Palatalizáció + + +/- + + – – +
2.Zöngés explozivák – – + + + + – –
3.Affrikáták – +/- + + + + – +
4.Kvantitás – – + – – – + +
5.D iftongusok +/- +/- – – – – + +/-
6.Magánhangzó -harmónia – – + – +/- + + –
7.Umlaut, Ablaut + + – – – – – +
8.Fokváltakozás – – – – – – + +
9.Duális + + – – – – – +
10.Többfu nkciójú alapalak +/- + +/- – – – – –
11.Genitivus + – – + + + + +
12.Belsô/Külsô helyviszonyragok – – + + + + + –
13.Px + Cx (+)
Cx + Px (-) – + + +/- – +/- – –
14.ś-preteritum (+); j-preteritum (-) + + – – +/- +/- – +/-
15. –ni infinitivus – – + + – – – –
16.Determinált igeragozás + + + – + – – –
17.Passzívum – + + – + – + +
18.Konverzió + +/- +/- – + – – –
19.Negatív segédige + – – + +/- + + +
20.SVO-tendencia – – +/- +/- + – + +/-
Szamojéd Obi-Ugor Magyar Permi Mordvin Cseremisz Finn Lapp

A táblázatból megállapíthatjuk, hogy az ún. rokonnyelvekben egyetlenegy hangtani jelenség (1, 2, 3, 4, 5, 6); egyetlenegy alaktani jelenség (7, 8, 9, 13, 14, 15, 16, 17); egyetlenegy mondattani jelenség (10, 11, 13, 18, 19, 20) nem fordul elô az összes ún. uráli/finnugor nyelvben. A vizszintes sorokban nincsen tehát csak +-szal jelölt metszópont. Ahelyett sokkal bonyolultabb keresztcsoportosításról az uráli/finnugor nyelvek körében tanúskodik e táblázat. Persze ilyenjellegű táblazatoknak csekély bizonyító ereje van ami a nyelvrokonítást illeti. Nem igazolják a Rédei-féle állítást a hangtani, alaktani, mondattani “egyezések”-rôl, sôt pont ellenkezôjét.

“2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altaji nyelvekre, törökre, mongolra stb.” (Marácz, 1998)

Rédei ezzel az állítással nem ért egyet: “Bizony vannak olyan lexikai egységek, amelyek csak az uráli-finnugor nyelvekre jellemzôek. Az ôsi szókincs jórészt ilyenekbôl áll. Pl.: *anta – magyar ad stb.; *pänje – finn pää magyar fej, fô, vog. punk stb. Persze vannak olyan szócsaládok is, amelyek mint egyik vagy másik irányból való jövevény elemek (vándorszavak?). Számos nyelvcsaládban vagy nyelvben megvannak… A szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán) jellemzô, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedô eurázsiai szavak – a modern nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva – nem léteznek. A latin oculus szem, domus ház indoeurópai szavak megfelelôik nincsenek meg más (vagy valamennyi) eurázsiai nyelvben.”

A Rédei által megadott ad és a magyar fej nem az ô állítását igazolják, hanem pont az ellenkezôjét. Elôször nézzük meg az ad szót. A Lakó-Rédei szótár és a TESZ szerint ôsi örökség a finnugor korból, melynek alapalakja: *amta.

magyar ad = geben, schenken
finn antaa = geben, schenken
észt andma = geben, hingeben
zürjén ud-ni = itat
votják ud- = itat

Elôször is a finn és az észt alapalakok nem tartoznak ide, mert alapszerkezetük eltér a magyar ad-tól. A finn antaa szóvégű –á-ja fônévi igenévképzô: anta-a. A szótô tehát anta, amelynek *amta az alapnyelvi megfelelôje, kétszótagú: an-ta. Az elsô személy jelenidejű igeragozása: annan ‘adok’ alátámasztja, hogy az an-ta alapszótövében elôforduló –nt-je ténylegesen külön hangok és nem hangkapcsolat. A magyar –d hangot két okból nem lehet levezetni az anta/*amta alapszótôbôl. Elôször is nem létezik az –nt-/*-mt- hangkapcsolat; másodszor a finn an- szótagnak megfelelôje a magyarban tiszta gyök.

A finn és az észt alaptövek inkább kapcsolatban állnak az altaji, mongol, török nyelvekkel:

szagáji indži = hozomány
kazak endži = átadott örökség
mongol indže = hozomány
jakut ännä = hozomány
lamut-tunguz ani- = schenken

A zürjén-votják szavak se hang-, se alak-, se jelentéstanilag nem tartoznak ide, ugyancsak a mordvin szó sem. Nagy az eltérés a magyar ad és a zürjén-votják ud között. A züjén-votják ud “itat” alaptövében a –d igeképzô, tehát nem tartozik az alaptôhöz. A szótô tehát u- “iszik”, amely megfelel a “víz-“-et jelentô zürjén-votják vu/va szóval. Ezeknek a zürjén-votják szavaknak is inkább altaji megfelelôi vannak:

irod. mongol u-su-la- = u-gyakorítóképzôk –su + -la = itat
mandzsú uji- = etet, élelmez
omi- = iszik

Égyébként a magyar ad-nak nincsen megfelelôje az úgynevezett obi-ugor nyelvekben. Tehát miért kellene ezt a gyököt finnugor eredetűnek nyilvánítani egyáltalán?

A magyar fej/fô-rôl könnyen ki lehet mutatni, hogy nemcsak ún. finnugor megfelelôi vannak, hanem vannak altaji, szumér megfelelôi is:

magyar fej, fejet, fô; j-hézagtöltô = Kopf, Mensch
mongol beje = Körper, Das Ich
mandzsú beje = Mann, Mensch
jakut bäjä = Mann, Mensch
ozmán bäjin = Gehirn
türkmén bejni = Gehirn
ujgur miji = Gehirn
jakut mäji = Kopf
lebed pää = Gehirn
mongol ekin = Gehirn
középmongol hekin = ua.
mandzsu fehi = Gehirn
gold pejé = homlok
koreai pong = Kopf
vogul pangk, pungk = fej (valóban: csúcs, hegy)
finn pää = Kopf
szumér pa = (akkád appu) = Gipfel

A finnugornak mondott elemek 70% megtalálható az ótörök (8. századi) nyelvemlékekben. A Lakó-Rédei által bemutatott szókézlet 40%-a csak egyetlenegy úgynevezett finnugor nyelvben fordul elô, míg a szumér-altaji (mongol-török-tunguz) megfelelôk nagy számban és több nyelvben fellelhetôk.

Furcsa Rédei következô állítása is: ”A szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán) jellemzô, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedô eurázsiai szavak – a modern nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva – nem léteznek.” Azért furcsa, mert nehezen tudom elképzelni, hogy Rédeinek nem lenne tudomása az ún. nosztratikus, azaz ôsnyelvkutatásról, amelynek célja, hogy keressen közös ôsgyököket a különbözô nyelvcsaládi határokat túllépve. Ez az állítás inkább arra vall, hogy Rédei elveti ezt a típusú kutatást, mert veszélyezteti a finnugor állóvizet. Ezek a közös ôsgyökök nem egyfajta vándorszavak vagy nemzetközi szavak, ahogy Rédei szeretné, hanem egészen közeli szótári kapcsolatokat mutatnak fel. A nosztratikus kutatás területén az elmúlt évtizedekben nagy elôrehaladás mutatkozott. Az orosz kutatók Illic-Svityc, illetve Dolgopolsky szerint 607, illetve 1900 a közös elemek száma. Az amerikai szerzôpáros Bomhard-Kerns 601 ôsgyököt számolnak.

A Rédei által említett indoeurópai domus-nak és oculus-nak igenis vannak más nyelvekben, nyelcsaládoban is megfelelôi. Bomhard-Kerns megadják az indoeurópai domus szumér megfelelôvel dím ‘to make, to fashion, to create, to build’ együtt a következô proto-nosztratikus ôsgyökét: *t’im-/*t’em-. Götz László is terjedelmes táblázatokat, listákat sorol fel szumér, magyar, finnugor, indogermán, szemita egyezésekkel, azaz eurázsiai közös ôsgyökökkel. Mivel nemcsak egyes szavakról van szó, hanem egyes szavak párhuzamos jelentésváltozásai, átvitt értelmű jelentéseik nyelvenkénti, nyelvcsaládokkénti szabályos egyezései is ezért nem lehet szó ezekben az esetben vándorszavakról vagy véletlen összecsengésekrôl. Lásd éppen a latin oculus eurázsiai megfelelôi, amely rendelkezik párhuzamos jelentésátvitellel. A “szem” és a “tűz, fény, világosság” közötti szemantikai kapcsolat, ami a magyar “szeme világa” kifejezésben is megmutatkozik:

Német
AUGE (szem)
ACH-ten (figyel) Orosz
OKO (szem) Latin
OCU-lus (szem) Görög
AUGÉ (fény, ragyogás, pillantás, szem) Óind
AK-śi
(szem)
OGO-nj (tűz) IG-nis (tűz)
Héber
ÁJI-n (szem) Asszír
AK-lu (felügyelô) Óegyiptomi
ACH-et (a nap szeme”: királyi feldísz) Szumér
IGI (szem, lát)
UGU-la (felügyelô) Magyar
IGÉ-z (szemmel ver)
ÜGY-el (szemmel tart)
ACH (szénmedence, parázs) AKU-ku (tüzes csóva) IACH-u
(ragyogás, ragyogó) UG, GUG (ragyogó, fénylô, fény)
U2-GUG (ég, tűz) ÉG (brennen, Himmel)
KÉK (az ég színe)

“3. A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az indogermanisztika ahonnan eredetileg a “hangtörvények” koncepció származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést”. (Marácz, 1998)

Rédei szerint a finnugor hangtörvények igenis szilárd alapokon állnak:
“A nagy nyelvcsaládok (indogermán, uráli/finnugor, török) hangtani kutatása, a szabályos hangmegfelelések (“hangtörvények”) feltárasa a XIX. század második felében, a XX. század elsô felében lezárult.”

Elôször is a finnugristák maguk is elismerik, hogy az ún. hangtörvényeknek nincsen természettudományos jellege. Akkor az a kérdés felmerül, hogy milyen jellegűek ezek a feltételezett hangtörvények? Az sem igaz, hogy a finnugor alapnyelv kutatása a XIX. század második felében, a XX. század elsô felében lezárult. Angela Marcantonio, olasz nyelvész szerint az ún. uráli/finnugor hagyományos modelje, az ún. összehasonlító módszer nem állja meg a helyét korszerű tudományos szempontból. Az Oxfordi Egyetem tanárjának az a véleménye, hogy Budenzék nem bizonyították be az ugor csomópontot a nyelvcsaládfán. Emiatt nem lehet szó uráli/finnugor alapnyelvrôl sem.

“4. Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szögyökökrôl feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik. Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek.”
(Marácz, 1998).

Rédei szerint ez sem igaz: “Egyetlen uráli/finnugor nyelv szótövei…sem tükrözhetik az alapszókincset. Magyarországon minden magyar-finnugor szakos hallgató tudja, hogy egy vogul, osztják, magyar stb. szó csak hangtanilag, alaktanilag, jelentéstanilag módszeresen igazolt/igazolható etimológiai összefüggésben tükrözheti az alapszokincset.”

Nyilván nem lehet tagadni, hogy a magyar gyökök szerkezete, ahogy a bevezetôben kimutattuk, alapvetôen eltérnek a finnségi gyökök szerkezetétôl, tehát az uráli/finnugor feltételezett alapgyököktôl, hiszen a finnugrizmus művelôi szerint egyszerűbb, egyszótagú magyar gyököket kell levezetni a bonyolultabb, kétszótagú finnugor alapgyökökbôl. Nincsen azonban semmilyen nyelvészeti magyarázat arra, hogy miért kellene ez, hogy így legyen. Még nem találkoztam magyar hallgatóval, aki ezt nekem megmagyarázta volna. Egyértelműbb lenne, ha ragozó nyelvben, mint az ún. magyar és finnugor nyelvekben, a bonyolultabb szerkezetet, tehát a finnségi gyök szerkezetét levezetnénk az egyszerűbb, tehát a magyar gyök szerkezetébôl.

4. Zárszó

A fenti tények, érvek alapján nem érthetünk egyet Rédei következô állításaival sem: “A finnugor nyelvtudomány tudományos tényeken alapul. Nyelvünk finnugor eredete ma ugyanúgy a 2 x 2 = igazsága, mint az angolnak, németnek az indoeurópai nyelvekkel való rokonsága, az indoeurópai alapnyelvbôl való rokonsága, az indoeurópai alapnyelvbôl való származása.” (lásd Magyar Nemzet: 2004. május 8). Megjegyezzük, hogy ilyen kétszer kaksi igazságokat mi nem tartjuk tudományos igazságoknak.

Irodalomjegyzék:

Bomhard, Allan R. and John C. Kerns. 1994. The Nostratic Macrofamily. A Study in Distant Linguistic Relationship. Trends in Linguistics. Studies and Monographs 74. Berlin/New York: Mouton de Gruyter.
Czuczor, Gergely, János Fogarasi. A magyar nyelv szótára I-VI. Pest.
Götz, László. 1994. Keleten kél a nap. Kultúránk a történelmi ôsidôktôl I.-II. Budapest: Püski.
Hajdú, Péter, Domokos Péter. 1978. Uráli nyelvrokonaink. Tankönyvkiadó: Budapest.
Hary Györgyné, Kiegészítések egy nyelvvita történetéhez, Valóság 1976. 10 sz. 94-101.
Honti László-Gergely András. 1997. Magyar fordulat. Magyar Tudomány 1997/2, 241-243.
Marácz, László. 1998. A finnugor-elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból. Turán. (XXVIII.) Új I. évfolyam 5. szám, 11-29.
Marcantonio, Angela. 2002. The Uralic Language Family. Facts, Myths and Statistics. Transactions of the Philological Society 35. Oxford/Boston: Blackwell.
Rédei, Károly. 2003. Ôstörténetünk kérdései, a nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Budapest: Balassi Kiadó.
Sulkala, Helena, Karjalainen, Merja. 1992. Finnish. London: Routledge.

 

 

 Mesterházy Zsolt 2004.11.13 – 16:49
Kedves László!

Nagy örömünkre szolgálna, ha a professzorasszony előadását honlapunkon közzétehetnénk. Tudnál-e nekünk ebben segíteni?

Üdvözlettel
Zsolt

 

 Dr. Marácz László 2004.11.13 – 08:20
Holland nyelvészek elfogadták, hogy nincsen uráli/finn-ugor nyelvcsalád
Angela Marcantonio professzor sikeres elöadása az Amszterdami Egyetemen
November 12-én Angela Marcantonio professzor a Római “La Sapienza” Egyetem tanára az Amszterdami Egyetem Nyelvtudományi Intézetében vendégelöadást tartott. Az olasz professzornö kifejtette, hogy szerinte a finn-ugor nyelvrokonság kitalált hagyomány. Nem lehet az ún. finnugor nyelveket ágrajz modellben csoportosítani. Nem létezik ugor nyelvcsoport sem. Véleménye szerint a magyar lényegesen eltér a többi finnségi nyelvektöl. Lehet, hogy Sajnovics János az ö idejében komoly kutatónak számított, de mai tudományos mércével mérve az ö magyar-lapp szóegyeztetései nem felelnek meg a tudományos ígényeknek. Sem Sajnovicsra, sem Gyarmathyra nem lehet hivatkozni, mint a finnugor nyelvtudomány megallapítója. Az olasz nyelvésznek nincsen túl jó véleménye honfitársa, Alinei professzor etruszk-magyar szófejtegetéseiröl sem, de Sajnovicsékhez képest Alinei munkája sokkal megbizhatóbbnak tünik . A tanárnö kifejtette, hogy az igazi probléma az összehasonlító módszerben rejlik, amit elöször az indo-európai nyelvcsaládra alkalmaztak. A rendszer túlgenerál, emiatt nincsen tudományos értéke. Túl sok hangszabályra, túl sok kivételre van szükség ahhoz, hogy csak néhány szópárhuzamot lehessen levezetni. Ezt sztatisztikai alapon ki lehet mutatni. Oriási nyelvészeti apparátusra van szükség, hogy a kb. TIZ (!) magyar-finn szópárhuzamot tudjuk levezetni. A professzorhölgy az összehasonlító módszer túlkapásait indo-európai nyelvek segítségével mutatta be. A nagylendületü elöadást élénk vita követte. Az Amszterdami Egyetem fonológiai tanára, Norval Smith elismerte, hogy Marcantonio professzornak igaza van, ami az uráli/finnugor nyelvcsalád nem-létét illeti. Marcantonio professzor jövöre tervez elöadást tartani Magyarországon. A magyaroknak is be fogja bizonyítani, hogy nyelvük finnugor eredete elavult, téves.

 

 Csite András 2004.11.08 – 18:34
Gratulálok a honlaphoz, tartalmában és kivitelezésében is kiváló. Fölvettem a kedvenceim közé. További jó munkát és gondolatgazdag eszmecserét!

 

 Lucz István 2004.11.07 – 17:07
Nagyon jó ez az oldal. Középiskolás vagyok és az egyik legkedveltebb és legeredményesebb tantárgyam a történelem. Nem rég leltem e oldalra és elb?völt, új megvilágításban látok álltala. Persze órán még mindig a kitaláltat mondom, de néha lopok bele egy kis “valóst is”!
Csak így tovább…

 

 Fabó László 2004.11.07 – 14:09
Tisztelt Glasz Péter!

Ahogy mondani szokás: a szívemből szólt.
Pontosan úgy gondolom én is, mint Ön a vitafórumok kívánatos működését. Legyen hasznos és jókedvű okulás színtere. Mivel pingpongozni én is szeretek, megpróbálom fogadni a „labdáját”.

Mint említettem, a szőlő szavunk számomra szöllő, így mondom gyermek korom óta ma is. Ezért rendszeresen kétséges nekem is, hogy pl. asszimetriának, vagy aszimmetriának helyes e mondani/írni. A hivatalosok, mindenesetre az utóbbit követelik meg. Az assassinate-t pedig nem ismertem, míg M.Zs. ellenpéldaként nemrég felhozta. Ö is, a szótár is „ss”-t ír benne mindkét helyen.
Mondandóm szempontjából különösen érdekes, mert mintha az assassinate kifejezésben duplázva jelenne meg az „aszás”. Az első jelenlétének értelmet befolyásoló hatásáról a gondolatomat előzőleg megírtam. A másodikét nem tudom megítélni, mert eddig nem találtam nyomát assinate, vagy hasonló szónak.
Tovább erősíti álláspontomat az „aszmag” szavunk, mely száraz, (össze)zárt (makk)termést jelent.
Hasonlóan az „asszonánc”, mely a magánhangzók azonosságágára épülő rím, összehangzás.

Ostoba lennék, ha minden „asz”-szal kezdődő szót be akarnék gyömöszölni e skatulyába, tekintet nélkül értelmükre, összefüggéseikre.
Az „aszimmetriát” én sem kívánom ide sorolni, pedig incselkedik a gondolat, hogy itt is a „szimmetria” csonkolására, érvényességének szűkítésére irányul a figyelem.

Nem! Itt valóban kizárást, elhatárolást, elutasítást, megfosztást jelent az „a” előképző.

Ez pedig átvezet az „a”, „á” kezdetű szavak vizsgálatának különös területére.
Sokkal nagyobb horderejű téma, mint az „asz”, hiszen részhalmazként magában foglalja aszt is. :))

Ugyanis:
Kultúránkban az „a”, „á” hangok önmagukban elutasítást, elzárkózást (is) jelentenek. „Aaaa, hagyj békén!” „Áááá! ne csináld, mert fáj.” „Á, ez helytelen magatartás.” Stb. Ilyenkor, rendszerint a magas, fejhangú változat működik, amely a folyóbeszédből kikopott már.
Rendkívül ősi, érzelmi indíttatású értelmet hordoz ma is elevenen.
Nos, megítélésem szerint ez az értelem épült be az „a”, „á” előképzős szavak egy részébe fosztó, kizáró, korlátozó (jelentés módosító) hatással.
(Megemlítem, hogy az „a” hangú változatot a nem magyar ajkúak, általában ki sem tudják mondani, képtelenek ezt a hangot kiejteni!)
Szükséges kijelölni az „a”, „á” hangok önértelmén belül egy másik lényeges területet. Talán meglepő módon, az elfogadást, nyugtázást, elismerést kifejező hatásokat, melyek inkább mély, torokhangokként jelentkeznek. Feltételezésem szerint ezek is beépültek világszerte az ilyen előtagú szavakba.

Ezért is érdekel az „árus”, meg hogy vajon utal e a kereskedő fogalmának valamilyen régi „áriai” redetére, (hasonlóan pl.: az Indus-hoz, ami indiai embert is jelent). Mint írtam volt.

Mindez miért tartozik erre a fórumra?
Mert, szerintem, nincs nagyobb türténelemvakítás, mint a nyelv manipulálása.

Barátsággal:
Fabó László

 

 Glasz Péter 2004.11.03 – 12:15
Kedves Fabó László!

Engedje meg, hogy kicsit magyarázkodjak mondandóm előtt, hogy építőnek veendjen az s ne kötekedőnek.

Mindaz amit mondok, a nyelvérzékem által diktált, “amatőr nyelvészkedés”. Élek tehát természetes jogommal – mint itt mindannyian -, hogy eljátsszak a nyelvünk adta lehetőségekkel. (Mint amikor a strandon pingpongozik az ember – s azért még nem jár feddés mondjuk a profi asztaliteniszezőktől.) [Azért mondom mindezt, mert Mesterházy úrnak igaza van abban, hogy elejtett sorainkat esetleg rosszhiszemű emberek /szellemi/ közösségünk ellen fordítják, ha nem vigyázunk. Természetes nyelvészkedéshez való jogunkat tehát felelősséggel kell gyakorolnunk.]

Ezt a nyelvérzéket csiszolják az olyan alapos munkák, mint VaCsa írásai, vagy a korábban hivatkozott Mesterházy-féle zalai tamana gyűjtemény. De épp azért, mert oly kifürkészhetetlen a határ spekuláció, benyomás, érzékelni vélt dolog és megalapozott állítás közt, kell vigyáznunk kinyilatkoztatásainkkal. A biztosan állítható dolgok határát csak lassan és türelemmel tolhatjuk mindig odébb és odébb.
(Pl. úgy hiszem, hogy biztosan állíthatjuk, hogy a magyar nyelv “ősmasszívumként” – alapjaiban – alig változik. Ennek VaCsa-féle geometriai bizonyítása a csángó nyelvváltozattal brilliáns. Ebből /is/ következőleg azt is biztosan állíthatjuk, hogy a legrégebbinek tartott írásos nyelvemlékeink félrevezetők abban az értelemben, hogy t.i. azok élőszavas hangzását nem jól adják vissza. Pl. gimilcs, szümtükkel stb. Továbbgörgetve – és a fősodorban gondosan titkolt leleteket figyelembe véve – azt is biztosan állíthatjuk, hogy ezen latinbetűs írások megerőszakolták nyelvünket, aminek pedig létezett egy sokkal hajlékonyabb, alkalmasabb írásmódja: a székely-hun-szkíta ábc-s írás. Ezt ezen a honlapon mindenki tudja, de érdemes emlékezni, hogy nemrég még nem lehetett ilyen gondolatokat boncolgatni. Tehát türelem és sok kutatói munka kell, hogy a biztos állításaink körét bővíthessük. Csak a magam nevében nyilatkozva, be kell, hogy ismerjem, hogy nekem nincs erre időm, s lehetőségem. Ezért be kell érjem azzal, hogy gondolataimat sejtésekként adom közre, s esetleg kérem a szakmailag és erkölcsileg elismert beszélgetőtársakat, hogy segítsenek a gondolatcsíra kibontásában. Ez történt róna-ügyben.)

Ebben a megvilágításban mondom azt, hogy bár az “asz-” gondolat igen vonzó, s némely említett vonatkozásában izgalmas (mondanám: nagyot szólna, ha beigazolódna igaza), de azért vigyázni kell, el ne ragadjon a hév. Az asz- idegennyelvi összevetéseivel pedig különösképp, mivel azokban gyakran csak fosztóképzőről van szó (pl. asszimetria, vagy assasinate). De izgalmas pl. az asztfalt gondolata, tekintettel arra, hogy a mezoptámiai ókori népek (pártusok, káldeusok stb.) valóban használtak természetes aszfaltot, amit pl. a Holt-tengerből “bányásztak”. A Holt-tenger neve – ismereteim szerint – ógörög=>latin vonalon, valóban tartalmazza az aszfalt nevet. Itt elkélne az ihletettebb szakértők segítsége.

Az ária – véleményem szerint – nem olyan misztikus. Az ár, itt dal-folyam, dal-ár. (Ld. dal-ár-da) Ebből -ia képzővel képzi a magyar nyelv. (Az -ia képző persze megint izgalmas, mert elsősorban országképző, pl. Angol-ia, Frank-ia, Szlovák-ia stb., de egyebekben mánia, kémia, szélhámia, bigámia. Itt felvetődhet megint, hogy ki vette át kitől, u.i ez a képzési mód az európai nyelvekben is megtalálható – pl. angolban -y, francziában -ie végződéssel. Ld. company, compagnie, vagy Sicilly. Akárhogyan is, a magyar a képzőjével egyszerűen bekebelezi az idegen szót is ld.: kompánia.)

Az árus pedig csak annyiban utal Áriá-ra, amennyiben az áru szó. (Nem tudom, de szerintem inkább az ár-ral – mint price/Preis/prix -van ez összefüggésben, nem Áriá-val.) U.igy drótos (tót), kapus, késes stb.

Öszinte barátsággal

GP.

 

 

 Fabó László 2004.11.03 – 01:48
Tisztelt Bator!

Tudtommal a névrokonságon kívül nincs más kapcsolatom “Hidfős” Laci bácsival. Ha lehet, szeretnék megtudni róla többet.

A Tamana kutatást nélkülözhetetlennek tartom nyelvi, nemzeti eligazodásunkban. Jó szívvel ajánlom is minden gondolkodni szerető barátomnak.

Barátsággal:
Fabó László

 

 Fabó László 2004.11.03 – 01:20
Tisztelt Glasz Péter!

Amióta (4 éve) először olvastam Kiss Dénes, „Árpád apának a vezér” c. értekezését, vissza-visszatérően izgat az „ar”, „ár, „er”, „ér” összefüggés kérdése is.
Felvetését ezért nagyon fontosnak tartom.
A korábban taglalt „asz” –szal együtt, de annál nagyobb horderővel, mutat rá nyelvünk belső szerveződésére és e szerveződés hatásainak megjelenésére nagyon távolinak tűnő nyelvi közegekben.
E nyomon haladva pedig történelmi kapcsolódások nyelvi-archeológiai megtámasztását eredményezhetik.

Vajon szabad e kézlegyintéssel elintézni olyan kérdéseket, mint:

A véletlen játéka csupán, hogy volt egy birodalom, amelyet Áriának nevezünk? Mint Asszíria és az „asz”?

(Itt bizony igen kényes problémába is ütközünk azonnal. A náci ideológia az árja vonatkozásokat úgy kompromitálta, hogy politikai élű támadások veszélye nélkül szinte lehetetlen foglalkozni vele. Én elutasítom a náci ideológiát és ezen az alapon foglalkozom e nyelvi kérdésekkel.)

Van e köze a dalművek részét képező áriához (mint kifejezéshez)?

Az „árus” egyszerűen „árúval rendelkezőt” jelent e, vagy utal a kereskedő fogalmának valamilyen régi „áriai” erdetére, (hasonlóan pl.: az Indus-hoz, ami indiai embert is jelent)?

Barátsággal:
Fabó László

 

 Fabó László 2004.11.02 – 23:48
Tisztelt Tolnai Gábor!

Az Európa Közepe Emlékmű Rahó közelében, Terebesfejérpatak közigazgatási területén, Köztelep falu után, az út mellett van. A hely kijelölésekor az Európa széleit határoló hosszúsági és szélességi körök
közének felezését végezték el. Ez a pont az é.sz. 48 fok 30 perc-re, k.h. 23 fok 23 perc-re adódott. 1878-ban emlékoszloppal jelölték meg. 1977-ben felújították és emlékművé alakították.

„Európa középfölde tehát a Kárpátmedence.” gondolat megpendítésekor eszembe sem jutott, bármiféle földrajzi helyekben, vagy történelmi személyekben azonosíthatónak feltételezni a Gyűrűk Ura világát.
(No persze, ha lehetséges, akkor még izgalmasabb az egész.)
Sokkal inkább nemzeti sorskérdések vonatkozásában.

Barátsággal:
Fabó László

 

 Fabó László 2004.11.02 – 23:19
Kedves Nádasdy Gábor!

Én a tartalmi vonatkozások említésekor csupán azt feltételeztem, hogy a Tolnai Gábornak küldött egykori „impulzív” levelét a témával kapcsolatos komoly, vállalható gondolatok alapozták, melyek érdeklődésre is számot tarthatnak.

Barátsággal:
Fabó László

 

 Fabó László 2004.11.02 – 23:06
Tisztelt Tóth Imre !

Örülnék, ha hosszabb távon is tarthatónak bizonyulna feltételezésem az „asz”-ról.
Gyanúm szerint ide tartozik az Asszuán (Aswan) is, hiszen nagyon közvetlen gondolattársítást ad a hely klímája. Ott asz-van!
A legfontosabb tanulsága mégis a hangzásmódosulás eredetrejtő hatásának felismerhetősége.

Barátsággal:
Fab ó László

 

 Tolnai Gábor 2004.11.02 – 09:48
Csatlakozva Tóth Imréhez én is szívesen olvasnék összefoglalót, esetleg hanganyagot Marácz úr előadásáról.

 

 

 Tolnai Gábor 2004.11.02 – 09:47
Kedves Mindenki!

A Tamanával kapcsolatban úgy tapasztalom, hogy sokan (sőt, a legtöbben) úgy ócsárólják ezt a tudományt, hogy szinte semmit nem tudnak róla, csak másod-harmadkézből, mondatfoszlányokból (“ezt meg azt hallottam róla”), hiányos ismeretekből ítélnek.
(Példának okáért most Badiny Jós Ferenc könyvében találtam róla utalást, rosszallást.)
Arra kérnék mindenkit, hogy mielőtt legyintene tessék legalább az alapokat elolvasni, különösképp a honlapon található rövid “mi a Tamana?” részt. A félreértések elkerülése végett a Tamana honlapon a tudomány “szülőatyjaitól” közvetlenül kaphatnak választ kérdéseikre az érdeklődők.

Kedves Bátor!

Örülök, hogy itt is olvashatlak! :))

baráti üdvözlettel:
tolnai gábor

Page: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24