![]() |
2004.11.18 – 21:48 |
![]() |
|
Tisztelt Somlói Dániel!
Én Önt komoly véleményeket közlő embernek ismertem meg e vendégkönyvbeli írásaiban. Cáfoljon, vagy mondjon jobbat. Barátsággal: |
|
![]() |
![]() |
2004.11.18 – 10:30 |
![]() |
|
Kedves Fabó László!
Rövid leszek: szerintem hagyja ezt az aszást békén… (Bár tudom, nem könnyű pont most félbehagyni a Művet, mielőtt leírhatná a Végkövetkeztetést, amit azért lelkünk mélyén mindannyian sejtünk: hogy valójában az asszony legfontosabb, meghatározó tulajdonsága, létének értelme, hogy bizony ő rakja ki az aszalandó gyümölcsöt az asztalra – és különösen így van ez Aszófőn.) Sajnálom, ha ezzel megsértettem. Nem bírtam tovább. Ön, hirtelen jött ötlete igazolásaként, egy tőről fakadónak próbál feltüntetni össze nem illő dolgokat. Jóhiszeműen, újra és újra megpróbálja – önmaga is – belátni, hogy szezon és fazon (sőt…) majdhogynem egy és ugyanaz. A szóbokrok nem ilyenek. Ott a jelentéstartalmak átfedése, összetartozása nyilvánvaló. Nem ilyen erőltetett… Minden jót, |
|
![]() |
![]() |
2004.11.16 – 23:18 |
![]() |
|
Dr Marácz László ide küldött írásait olyan fontosaknak tartom, hogy nagy vétek lenne hagyni elsüllyedi e vendégkönyvben. Javaslom feltenni őket az amúgy is pangó főoldalra, az újdonságok közé, mint nyelvészeti anyagot.Engedelmükkel „asznék” még egyet. Kiegészítendő a korábban az asszonyról írottaimat említem: az asszony hivatása (mindig is volt és kellene legyen) a házasság, a családi élet, a gyermeknevelés ÖSSZEtartásaBarátsággal: Fabó László |
|
![]() |
![]() |
2004.11.16 – 19:30 |
![]() |
|
Kedves Marácz László! Köszönjük a hozzászólásait! Várjuk a továbbiakban is szíves tájékoztatását! |
|
![]() |
![]() |
2004.11.16 – 01:20 |
![]() |
|
Koszonom Tolnai Gabor igaz szavait. Kisse (nem nagyon, mert az mar evekkel ezelott” nagyon” volt), hogy Badini rosszalolag beszel Tamanarol. Mikor evekkel ezelott azt mondtak neki: olvassa el elobb Tamanat, aztan ocsarolja, azt felelte: “neken nincs idom ilyen szamarsagok olvasasara!” Ehhez nem kell magyarazat. Viszont igen sajnalatos. Ezen ujabb rosszalasa mar “megszokotta” valik igy. Nem irom ide aztan azt, hogy Badini szemelyemben is megtamadott, jelzoket ragasztott ram… Tultesszuk magunkat ezen. Tamana tenyigaza cafolhatatlan! Itt emlitem meg: a Kozep-Nyugati Sziklairasos Tarsasag (MES,Ohio) novemberi szamaban ketoldalon kozli TAPIO cimen Tamana adataimat. Angolul… Kulonben ennel a tarsasagnal “fellow” is vagyok…. | |
![]() |
![]() |
2004.11.15 – 08:43 |
![]() |
|
A magyar nyelv eredetérôl
Dr. Marácz László, Amszterdami Egyetem A magyar nyelvet jelenleg leginkább az úgynevezett finnugor nyelvcsaládhoz osztják be. Ehhez a nyelvcsaládhoz, a finn és az észt mellett, olyan nyelveket sorolnak be, amelyeket Szibéria északi részén beszélnek. Hogy a magyar nyelv esetleg rokonnyelve lehet az északi nyelveknek, azt aránylag késôn, a tizennyolcadik században fedezték fel. Magyarországon ez a felfedezés nem lett egyszerre általánosan elfogadott. Egészen a tizenkilencedik század második felében a magyarok azt gondolták, hogy a közép-ázsiai szkita népektôl származnak. Azt gondolták, hogy nyelvük rokona olyan keleti nyelveknek mint a töröknek vagy a mongolnak. Ezt vallották a középkori magyar krónikák is. E cikkben kimutatjuk, hogy a múltban miként vélekedtek a magyar nyelv eredetérôl és hogy miért keresték a magyar nyelv eredetét Észak-Európában, Észak-Szibériában és nem Közép-Ázsiában. A régi elbeszélések szerint, amelyeket a középkori magyar királyok króníkásai feljegyeztek, Ázsia a magyarok és magyar nyelv ôshazája. Kézai Simon, IV. László (1272-1290) király udvari papja az 1282-ben kiadott A magyarok történetében, az ún. Gesta Hungarorum-ban mindenféle magyar mítoszt és mondát dolgozott fel a magyarok eredetérôl. Kézai a bábeli toronyépítésérôl a következôket mondja el: ‘A vízözön után a kétszázegyedik esztendôben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia, minden atyafiaival a múlt veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni […] ki a nyelvek megkezdôdött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez idôben Persia tartományának neveznek, és ott nejétôl Eneth-tôl két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort…’ A magyar mitológia Hunort és Magort a magyarok, illetve a hunnok ôsatyjuknak tekinti és Nimródot (Kézainál: Ménroth) pedig e két testvérnép ôsatyjának. Endrey rámutatott arra, hogy a bábeli torony elbeszélése Kézainál lényegesen eltér a Biblia változatától. Nagy Északi Felfedezô Út Nem-magyarok hozták elôzör kapcsolatba a magyar nyelvet a finnel. Az elsô terjedelmes írás, amely a magyar nyelv északi rokonságát megemlíti a svéd Philip Johan Strahlenberg Das Nord- und Ostliche Theil von Europa und Asia c. könyve. A svéd tiszt ezt a könyvet 1730-ban adta ki Stockholmban. Strahlenberg 1709-ben, mikor az oroszok megverték a svédeket a Poltavai ütközetnél orosz fogságba került. A tizenhárom éves fogsága alatt lehetôséget kapott, hogy kutassa Észak-Európa és Szibéria kultúráját, történelmét, nyelveit. A könyv mellékletként közzétett szójegyzékben, az ún. Harmonia Linguarum, Strahlenberg hatvan magyar szót sorol fel, hasonlít össze ötvennyolc finnugor ellenpárjával. Manapság ezt a Strahlenberg-féle listát már nem lehet komolyan venni. Bakay Kornél régész nemrég nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a listán szereplô szavak egy része pontotlan, eltorzult vagy egyszerűen nem is létezik a magyar nyelvben. ‘Magyarok (Magyaren). Ezt csak hozzátoldom, mert nem tartoznak ide, mivel nem ôsnép, hanem csak a IX. században vándoroltak be Ázsiából. Hogy a magyaroknak a nyelve a finnel és a lappal közeli rokon és így a nemzet a nagy finn néptörzs egyik ága volna régtôl ismert.’ Az Allgemeine Nördische Geschichté-ben sok megalázó megjegyzést lehet találni Európa északi népeirôl. A magyarokról sincsen jó véleménye Schlözernek: ‘Még három nép van egyébként, amelyek részben északon élnek ugyan, de önálló államot nem alkotnak és nincs saját történelmük. […] Ezek a finnek, a románok és a magyarok.[…]. Ezek a részben ôsi, népes, nagy nemzetek (néhány magyart kivéve) nem játszottak soha szerepet a népek színpadán.’ ‘Néhány magyar kivételével az utóbbi idôkben, ôk sem hódításra termett nép, hanem mindig a szomszédaik martalékai voltak, következésképpen saját történelmük nincsen.’ A tizennyolcadik század végétôl magyar kutatók is kiálltak a magyar nyelv északi rokonsága mellett. 1769-ben VII. Krisztián norvég és dán király Mária Terézia (1740-1780) osztrák császárnôt megkéri arra, hogy bocsátson rendelkezésére néhány csillagászt, akik majd megfigyelik Venusz bolygót Vardö szigetén, Norvégia legészakibb pontján. Mária Terézia a magyar csillagászt Hell Miksát bízza meg azzal, hogy ezt az északi expedíciót szervezze meg. Mivel Hell hallott valamit a magyar-finn-lapp nyelvrokonságról, magával vitte a csillagászt Sajnovics Jánost, jezsuďta szerzetestársát a kérdést részletes kutatása céljából. ‘Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, Sajnovics könyvét a Demonstratió-t latinul tette közzé. A Demonstratio soha nem jelent meg magyarul. Emiatt Magyarországon hosszú ideig Sajnovics egy fontos közlésére nem figyeltek fel. Sajnovics, a finnugor nyelvrokonság alapítója, azt vallotta, hogy a magyar nyelv nemcsak rokona az észak-európai finn és lapp nyelvnek, hanem hogy létezik ‘Finnarchiától Ázsián kereztül Kináig terjedô rokonnyelvek láncolata’. Az ázsiai ôshaza A magyar nyelv északi rokonságát Magyarországon is kétellyel fogadták. A tizennyolcadik század végén jelent meg az elsô rendszeres tanulmány, amely a magyar nyelvet rokonította az ázsiai nyelvekkel. Ezt a tanulmányt a nyelvész, teológus Beregszászi Nagy Pál (1750-1828) készítette. Beregszászi Nagy keleti nyelveket, teológiát tanított az Erlangeni Egyetemen. A magyar nyelv rokonságát kereste a keleti nyelvekkel, fôleg a törökkel. Kutatásaiból azt a következtetést vonta le, hogy a magyar ázsiai nyelv, elutasította a finn-magyar nyelvrokonsági elméletet. Széchenyi István Széchenyi István gróf (1791-1860) a magyar reformkor szellemi motorja azon a véleményen volt, hogy a magyaroknak legfontosabb feladata, hogy ázsiai népként bontakozzon ki Európában: ‘A’ magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni – Európában egyedüli heterogen sarjadék – ázsiai bölcsôjében rejtezô, eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságit; sajátságit […]’ A szabadelvű Széchenyi és más felvilágosult magyar nemes azon törekedtek, hogy Magyarországot korszerűsítsék, adjanak az országnak méltó helyet a Habsburg birodalomban. Széchenyi korszerűsítési programja nemcsak politikai-társadalmi kérdésekkel foglalkozott, hanem kultúrális kérdésekkel is. A program kultúrális részében a magyar nyelv foglalt el központi szerepet. A magyar nyelvnek olyan státuszt kellett biztosítani, mint a többi európai nemzeti nyelvnek. A magyar nyelvet arra a rangra kellett emelni, hogy hivatalos nyelvvé váljon. Az elsô magyar akadémiai szótár 1821-ben Teleki József gróf kezdeményezte, hogy szótárt szerkesszenek a magyar nyelvrôl. Ez a szótár Magyarország legnagyobb szótári projektuma lett a tizenkilencedik században. A Tudományos Akadémia két tagját, Czuczor Gergelyt és Fogarasi Jánost bizták meg azzal, hogy írják meg ezt a szótárt. Czuczor Gergely (1800-1866) bencésszerzetes volt, romantikus költeményeket írt, az 1848-1849-es Szabadságharc császári hatalomellenes, forradalmi tevékenységei miatt a kufsteini börtönbe zárták. Fogarasi János (1801-1878) nyelvész, bíróként dolgozott a felsôbíróságon. Czuczor és Fogarasi tizenkét évig írták az Akadémiai Nagyszótár-t. Hat részben adták ki 1862 és 1874 között, 110.784 szócikket tartalmaz. Német nyelvlaboratórium A tizenkilencedik század második feléig alig volt valamilyen rendszeres kutatás a magyar nyelv és a finnségi nyelvek rokonsági kérdésében. Legfeljebb felületes, korlátozott nyelvi párhuzamokról volt szó, amelyeket bizonyítékként használtak arra a feltevésre, hogy a magyarok és a finnek ugyanabból a törzsbôl fakadnak, a magyar ôshaza Európa vagy Szibéria északi részén terül el. ‘A’ kôszirtek, mellyekben a’ nyelvvizsgálás nálunk ütközik, leginkább a’ betűk jelentése ’s a’ szógyökök.’ ‘Valamelly nyelvnek szógyökeirôl egyedűl a’ rokon nyelvek vizsgálatával együtt lehet okosan beszélni.’ Hunfalvy ezzel azt akarta mondani, hogy a magyar nyelv gyökérszavai csak akkor számítanak az alapszókincshez, ha ezek a szavak elôfordulnak rokonnyelvekben is, mint a finnben. Olyan magyar gyökérszavak, amelyeknek nincsen ellenpárja a rokonnyelvekben szerinte jövevényszavak. Hunfalvy eleinte rokonnyelvnek tekintette az összes urál-altaji nyelvcsalád tagjait, a tunguzt, mongolt, törököt, finnt. Ugor-török háború Mielôtt az az elmélet, hogy a magyar nyelv kizárólagosan rokonnyelve a finn nyelvnek végérvényesen gyôzedelmeskedett, azt az alternatívát, amelyet a török rokonság nyújtott mellékvágányra kellett terelni. A török rokonsági elméletet a lángeszű turkológus Vámbéry Ármin (1831/1832-1913) képviselte, akinek eredeti neve Hermann Wamberger volt. Vámbéry szegény zsidó családban született a felvidéki Szentgyörgyön. Török nyelveket tanított a Budapesti Egyetemen és titkosügynök volt a brittek szólgalatában. ‘Budenzhez. Igazi vasfejű székely a Bálint: Az a tény, hogy a ‘finnek’ nyerték meg az ugor-török háborút alig lehet tudományos érdemnek nevezni. Ez lényegében annak volt köszönhetô, hogy Hunfalvy és tábora a Bach-korszakban hatalomra került a Magyar Tudományos Akadémián. ‘…én az ország érdekeit kell nézzem és ezért a külsô tekintély szempontjából az elônyösebb, a finnugor származás principiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövôben csakis a tudomány ama képviselôit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredete mellett törnek lándzsát.’ A magyar nyelv finnugor rokonsága a huszadik században is, miután Magyarország a Szovjetúnió hatalmi övezetébe került, a nyelvrokonság kutatásának legfôbb területe marad. A kommunista uralomnak jól jött, hogy az úgynevezett finnugor népek nagyobikk része a Szovjetúnió területén él. Irodalomjegyz ék:
|
|
![]() |
![]() |
2004.11.14 – 08:13 |
![]() |
|
A kétszer kaksi igazsága Válasz Rédei KárolynakDr. Marácz László, Amszterdami egyetem0. Bevezetô Rédei Károly Rövid válasz nyelveredeztetési kérdésekben Marácz Lászlónak és Bakay Kornélnek c. cikkében válaszol azellen az érvek ellen, amelyek megjelentek A finnugor-elmélet tarthatatlanságá nyelvészeti szempontból c. tanulmányomban. Mielôtt megvitatom Rédei kifogásait elôször néhány szót a gyökkutatásról. Rédeinek nem tetszik, hogy én a magyar nyelv gyökállományát, gyökök közötti kapcsolatokat komolyan kutatom. Szerinte a gyökkutatás elavult nézetek képvisel: “Marácz Czuczor-Fogarasi maga korában is (XIX. Század másodikfele) elavult nézetét követve szógyökök rokonításával foglalkozik.” A gyökökkel (vagy más szóval szógyökér, gyökérszó) azért kell fogalkozni, mert lényeges betekintést adnak a magyar nyelv szótári elemeinek szerkezetébe. A magyar gyökök egyszerű, egyszótagból álló elemek. A Czuczor-Fogarasi szótár, amely legteljesebb felsorolást ad a magyar gyökökrôl, kb. 2000 magyar gyököt különböztet meg. Azaz olyan szótári elemet, amely van saját hangtani, jelentéstani jellege, miután leválasztják az összes ragokat, képzôket, jeleket. A magyarban következôképpen oszlanak el az alapgyöktípusok: V: 20 Az egyhangból, magánhangzóból álló gyökök száma, 20. A két hangból álló, mágánhangzó-mássalhangzó; vagy mássalhangzó-magánhangzóból álló gyökök száma 481 (25%). A három hangból álló mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó típusú gyökök száma 1500. Az utóbbi típus kiválik a magyarban. A finnségi alapgyöktípus a CVCV. Ezt a gyöktípust fogadták el, tegyük hozzá önkényes a finnugrizmus művelôi, mint a finnugor alapnyelvnek az alaptôtípusát: *CVCV. Igy a finn juoda “inni”, syödä “enni” szóknak alaptövét következôképpen rekonstruálják. A –da/dä fônévi igenévképzô. A juo, syö kétszótagú alaptô: ju-o; sy-ö. A Rédei-Lakó-féle Magyar szókészlet finnugor elemei a következô finnugor alapalakokat adja meg ezeknek a finn szótöveknek: juo < *juke, *juγe; syö < *sewe, *seγe. A magyar megfelelôje ezeknek a finn juo, illetve syö szótöveknek az iszik, eszik szótári elemek. Ha lehámozzuk az igeképzôket, akkor maradnak az i-, illetve e-gyökök. Képzéssel, ragozással újabb szótári elemeket alkothatunk ezek elemek segítségével: ittam/ettem; ital/étel, ivászat/evészet, stb. Teljesen önkényesnek – emiatt tudománytalannak – tartjuk azt a finnugrizmusban erôltetett eljárást, hogy az alapszókincshez tartozó egymagánhángzós magyar alapgyököket i/e-, amelyeket bizonyára mindennapi szükségletek utalására használták az elômagyarok le kell vezetni, származtatni kell kétszótagú bonyolult gyökökbôl. 1. Amirôl Rédei nem szivesen beszél A finnugor-elmélet tarthatatlanságá nyelvészeti szempontból c. tanulmányomban tíz pontban foglaltam össze a finnugrizmust sujtó bírálatomat. Csak az elsô négy bíráló pontra válaszol Rédei. Szerinte elegendô ezzel a négy ponttal foglalkozni. Nyilván Rédei azért nem bírálta a többi pontokat, mert kiderült volna a finnugrizmus alapvetô hiányosságai. Nézzük mégegyszer a következô pontokat, melyeket Rédei nem volt hajlandó megvitatni. Az eredeti 5-7. számozását e helyen meghagytam: “5. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Björn Collinder, svéd nyelvész, akire Rédei is hivatkozik mint szakértô csak kb. 400 alapszógyököt határoz meg”. (Marácz, 1998) Ha igaz lenne Rédei álláspontja, hogy a XX. század elsô felében lezárult a “hangtörvények” feltárása, akkor hogyan lehetséges az, hogy olyan nagyszámú eltérések léteznek a különbözô finnugor szótárak alapszókincsének elemei között? Mi ebbôl azt a következtetést vonjuk le, hogy ennek az a magyarázata, hogy még mindig nincsen egyértelmű tudományos eljárás a finnugor alapszókészlet feltárására. “6. A finnugor nyelvrôl egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún. késôbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn stb. Emiatt az egész finnugor alapnyelv merô feltételezés”. (Marácz, 1998) Mivel a finnugor alapnyelvet nem igazolja írásos nyelvemlék bármit lehet állítani, ami az alapszókészlet hangtani, illetve jelentéstani jegyeit illeti. Ime két példa Rédei kelléktárából: Rédei szerint a finnugor alapnyelvbôl hiányoznak a zöngés zárhangok b, d, g. Hogyan lehetett ezt kikövetkeztetni a feltételezett finnugor ôsnyelvet dokumentáló írásos emlékek hiányában? Ha igaz volna, akkor a magyar alapszókészletébôl hiányozna minden g-vel, b-vel és d-vel kezdödô gyök és szó. Olyan abszurdumokhoz vezet, hogy nem tartoznak a magyar nyelv eredeti szókincséhez az olyan egyszótagú gyökök, származékai, mint a gör-, görbe, görcs, gördül, görnyed, görhes; bel-, belül, belsö, benn, bensö; dar-, dara, darál, darab, stb. Rédei szerint: “senki nyelvésznek nem jutna eszébe, hogy kétségbe vonja a magyar ház ~ mordvin kudo, kud ua…, finn kota sátor stb. összetartozását. Persze mindehhez illene tudni, hogy kb. 6000 évvel ezelôtt ez a szó (*kota) nem jelenthetett téglából vagy kôbôl való építményt, hanem korabeli adottságoknak megfelelôen sokkal egyszerűbb lakásféleséget (sátor).“ Ahhoz, hogy a magyar ház-at és a finn kotá-t “sátor”-t lehessen rokonítani nemcsak igen nagy hangtani akrobatikára van szükség, hanem valahogyan a két szó jelentését is össze kell hozni. Emiatt Rédei egyszerűen feltételezi, hogy ez a szó 6000 ezelôtt “sátrat” jelentett. Írásos nyelvemlékek hiányában ezt azonban nem lehet igazolni. Tehát, bármilyen jelentést lehet a kotá-nak tulajdonítani. “7. Közismert, hogy a MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az ismeretlen eredetű szó”. (Marácz, 1998) Hary Györgyné statisztikát készített a TESZ elsô két kötetének 1600-ig dokumentált szavairól, hogy megállapítsa, hogyan oszlanak el eredet szempontjából a magyar nyelv ôsi szavai. Azt a következtetést vonja le, hogy “…49,3%-ra tehetô megfejtetlen szavaink száma. A szótárszerkesztôk által “ôsi örökség”-ként emlegetett szókincsünk csak 7,3%-ot tesz ki, a török eredetű szavak pedig 5,5%-ot. E két utóbbi csoportnál a szerkesztôk bizonyíthatóan “szépítették” az arányt, ugyanis igen sok olyan szó került az “ôsi örökség” csoportba, melyeknek mongol, illetve török párhuzamai nyilvánvalóak…”. Ha tényleg majdnem 50%-át teszi ki az ismeretlen eredetű szavak száma, akkor módszertanilag nem az lenne a helyes eljárás, hogy elôször fejtsük meg ennek az igen nagyszámú magyar szavaknak eredetét, mielôtt messzemenô véleményeket mondunk néhány százalek alapján a magyar nyelv erdetérôl? 2. Amirôl Rédei viszont beszél még az sem igaz “1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján történt”. (Marácz, 1998). Rédei a következôket állítja errôl: “Nem igaz! Az etimológiai szótárokon kívül számos összehasonlító nyelvtan (Collinder, Hajdú, E. Itkonen, Osnovy stb.) áll a kutatás rendelkezésére. A több ezer tételre rúgó hangtani, alaktani, mondattani cikkek, monográfiák könyvtárakat töltenek meg.” Lehet, hogy könyvtárnyi anyag áll a kutatók rendelkezésre, ami az ún. hangtani, alaktani, mondattani “egyezéseket” illeti. Sajnos a mennyiség kritériuma soha nem érv egy tudományos elmélet bizonyítására vonatkozólag. Hajdú Péter-Domokos Péter szerzôpáros tankönyvükben húsz nyelvtani jelenséget, a lenti táblázatban függôlegesen felsorolva, vizsgáltak a különbözô uráli/finnugor nyelvekben, a lenti táblázatban vízszintesen jelöve. A következô táblázatban a függôleges oszlopok és vízszintes sorok metszôpontjában levô +, illetve – jelzi hogy a szóban forgó jellemzô az adott nyelvben megtalálható-e vagy sem: Szamojéd Obi-Ugor Magyar Permi Mordvin C seremisz Finn Lapp A táblázatból megállapíthatjuk, hogy az ún. rokonnyelvekben egyetlenegy hangtani jelenség (1, 2, 3, 4, 5, 6); egyetlenegy alaktani jelenség (7, 8, 9, 13, 14, 15, 16, 17); egyetlenegy mondattani jelenség (10, 11, 13, 18, 19, 20) nem fordul elô az összes ún. uráli/finnugor nyelvben. A vizszintes sorokban nincsen tehát csak +-szal jelölt metszópont. Ahelyett sokkal bonyolultabb keresztcsoportosításról az uráli/finnugor nyelvek körében tanúskodik e táblázat. Persze ilyenjellegű táblazatoknak csekély bizonyító ereje van ami a nyelvrokonítást illeti. Nem igazolják a Rédei-féle állítást a hangtani, alaktani, mondattani “egyezések”-rôl, sôt pont ellenkezôjét. “2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altaji nyelvekre, törökre, mongolra stb.” (Marácz, 1998) Rédei ezzel az állítással nem ért egyet: “Bizony vannak olyan lexikai egységek, amelyek csak az uráli-finnugor nyelvekre jellemzôek. Az ôsi szókincs jórészt ilyenekbôl áll. Pl.: *anta – magyar ad stb.; *pänje – finn pää magyar fej, fô, vog. punk stb. Persze vannak olyan szócsaládok is, amelyek mint egyik vagy másik irányból való jövevény elemek (vándorszavak?). Számos nyelvcsaládban vagy nyelvben megvannak… A szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán) jellemzô, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedô eurázsiai szavak – a modern nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva – nem léteznek. A latin oculus szem, domus ház indoeurópai szavak megfelelôik nincsenek meg más (vagy valamennyi) eurázsiai nyelvben.” A Rédei által megadott ad és a magyar fej nem az ô állítását igazolják, hanem pont az ellenkezôjét. Elôször nézzük meg az ad szót. A Lakó-Rédei szótár és a TESZ szerint ôsi örökség a finnugor korból, melynek alapalakja: *amta. magyar ad = geben, schenken Elôször is a finn és az észt alapalakok nem tartoznak ide, mert alapszerkezetük eltér a magyar ad-tól. A finn antaa szóvégű –á-ja fônévi igenévképzô: anta-a. A szótô tehát anta, amelynek *amta az alapnyelvi megfelelôje, kétszótagú: an-ta. Az elsô személy jelenidejű igeragozása: annan ‘adok’ alátámasztja, hogy az an-ta alapszótövében elôforduló –nt-je ténylegesen külön hangok és nem hangkapcsolat. A magyar –d hangot két okból nem lehet levezetni az anta/*amta alapszótôbôl. Elôször is nem létezik az –nt-/*-mt- hangkapcsolat; másodszor a finn an- szótagnak megfelelôje a magyarban tiszta gyök. A finn és az észt alaptövek inkább kapcsolatban állnak az altaji, mongol, török nyelvekkel: szagáji indži = hozomány A zürjén-votják szavak se hang-, se alak-, se jelentéstanilag nem tartoznak ide, ugyancsak a mordvin szó sem. Nagy az eltérés a magyar ad és a zürjén-votják ud között. A züjén-votják ud “itat” alaptövében a –d igeképzô, tehát nem tartozik az alaptôhöz. A szótô tehát u- “iszik”, amely megfelel a “víz-“-et jelentô zürjén-votják vu/va szóval. Ezeknek a zürjén-votják szavaknak is inkább altaji megfelelôi vannak: irod. mongol u-su-la- = u-gyakorítóképzôk –su + -la = itat Égyébként a magyar ad-nak nincsen megfelelôje az úgynevezett obi-ugor nyelvekben. Tehát miért kellene ezt a gyököt finnugor eredetűnek nyilvánítani egyáltalán? A magyar fej/fô-rôl könnyen ki lehet mutatni, hogy nemcsak ún. finnugor megfelelôi vannak, hanem vannak altaji, szumér megfelelôi is: magyar fej, fejet, fô; j-hézagtöltô = Kopf, Mensch A finnugornak mondott elemek 70% megtalálható az ótörök (8. századi) nyelvemlékekben. A Lakó-Rédei által bemutatott szókézlet 40%-a csak egyetlenegy úgynevezett finnugor nyelvben fordul elô, míg a szumér-altaji (mongol-török-tunguz) megfelelôk nagy számban és több nyelvben fellelhetôk. Furcsa Rédei következô állítása is: ”A szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán) jellemzô, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedô eurázsiai szavak – a modern nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva – nem léteznek.” Azért furcsa, mert nehezen tudom elképzelni, hogy Rédeinek nem lenne tudomása az ún. nosztratikus, azaz ôsnyelvkutatásról, amelynek célja, hogy keressen közös ôsgyököket a különbözô nyelvcsaládi határokat túllépve. Ez az állítás inkább arra vall, hogy Rédei elveti ezt a típusú kutatást, mert veszélyezteti a finnugor állóvizet. Ezek a közös ôsgyökök nem egyfajta vándorszavak vagy nemzetközi szavak, ahogy Rédei szeretné, hanem egészen közeli szótári kapcsolatokat mutatnak fel. A nosztratikus kutatás területén az elmúlt évtizedekben nagy elôrehaladás mutatkozott. Az orosz kutatók Illic-Svityc, illetve Dolgopolsky szerint 607, illetve 1900 a közös elemek száma. Az amerikai szerzôpáros Bomhard-Kerns 601 ôsgyököt számolnak. A Rédei által említett indoeurópai domus-nak és oculus-nak igenis vannak más nyelvekben, nyelcsaládoban is megfelelôi. Bomhard-Kerns megadják az indoeurópai domus szumér megfelelôvel dím ‘to make, to fashion, to create, to build’ együtt a következô proto-nosztratikus ôsgyökét: *t’im-/*t’em-. Götz László is terjedelmes táblázatokat, listákat sorol fel szumér, magyar, finnugor, indogermán, szemita egyezésekkel, azaz eurázsiai közös ôsgyökökkel. Mivel nemcsak egyes szavakról van szó, hanem egyes szavak párhuzamos jelentésváltozásai, átvitt értelmű jelentéseik nyelvenkénti, nyelvcsaládokkénti szabályos egyezései is ezért nem lehet szó ezekben az esetben vándorszavakról vagy véletlen összecsengésekrôl. Lásd éppen a latin oculus eurázsiai megfelelôi, amely rendelkezik párhuzamos jelentésátvitellel. A “szem” és a “tűz, fény, világosság” közötti szemantikai kapcsolat, ami a magyar “szeme világa” kifejezésben is megmutatkozik: Német “3. A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az indogermanisztika ahonnan eredetileg a “hangtörvények” koncepció származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést”. (Marácz, 1998) Rédei szerint a finnugor hangtörvények igenis szilárd alapokon állnak: Elôször is a finnugristák maguk is elismerik, hogy az ún. hangtörvényeknek nincsen természettudományos jellege. Akkor az a kérdés felmerül, hogy milyen jellegűek ezek a feltételezett hangtörvények? Az sem igaz, hogy a finnugor alapnyelv kutatása a XIX. század második felében, a XX. század elsô felében lezárult. Angela Marcantonio, olasz nyelvész szerint az ún. uráli/finnugor hagyományos modelje, az ún. összehasonlító módszer nem állja meg a helyét korszerű tudományos szempontból. Az Oxfordi Egyetem tanárjának az a véleménye, hogy Budenzék nem bizonyították be az ugor csomópontot a nyelvcsaládfán. Emiatt nem lehet szó uráli/finnugor alapnyelvrôl sem. “4. Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szögyökökrôl feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik. Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek.” Rédei szerint ez sem igaz: “Egyetlen uráli/finnugor nyelv szótövei…sem tükrözhetik az alapszókincset. Magyarországon minden magyar-finnugor szakos hallgató tudja, hogy egy vogul, osztják, magyar stb. szó csak hangtanilag, alaktanilag, jelentéstanilag módszeresen igazolt/igazolható etimológiai összefüggésben tükrözheti az alapszokincset.” Nyilván nem lehet tagadni, hogy a magyar gyökök szerkezete, ahogy a bevezetôben kimutattuk, alapvetôen eltérnek a finnségi gyökök szerkezetétôl, tehát az uráli/finnugor feltételezett alapgyököktôl, hiszen a finnugrizmus művelôi szerint egyszerűbb, egyszótagú magyar gyököket kell levezetni a bonyolultabb, kétszótagú finnugor alapgyökökbôl. Nincsen azonban semmilyen nyelvészeti magyarázat arra, hogy miért kellene ez, hogy így legyen. Még nem találkoztam magyar hallgatóval, aki ezt nekem megmagyarázta volna. Egyértelműbb lenne, ha ragozó nyelvben, mint az ún. magyar és finnugor nyelvekben, a bonyolultabb szerkezetet, tehát a finnségi gyök szerkezetét levezetnénk az egyszerűbb, tehát a magyar gyök szerkezetébôl. 4. Zárszó A fenti tények, érvek alapján nem érthetünk egyet Rédei következô állításaival sem: “A finnugor nyelvtudomány tudományos tényeken alapul. Nyelvünk finnugor eredete ma ugyanúgy a 2 x 2 = igazsága, mint az angolnak, németnek az indoeurópai nyelvekkel való rokonsága, az indoeurópai alapnyelvbôl való rokonsága, az indoeurópai alapnyelvbôl való származása.” (lásd Magyar Nemzet: 2004. május 8). Megjegyezzük, hogy ilyen kétszer kaksi igazságokat mi nem tartjuk tudományos igazságoknak. Irodalomjegyzék: Bomhard, Allan R. and John C. Kerns. 1994. The Nostratic Macrofamily. A Study in Distant Linguistic Relationship. Trends in Linguistics. Studies and Monographs 74. Berlin/New York: Mouton de Gruyter.
|
|
![]() |
![]() |
2004.11.13 – 16:49 |
![]() |
|
Kedves László!
Nagy örömünkre szolgálna, ha a professzorasszony előadását honlapunkon közzétehetnénk. Tudnál-e nekünk ebben segíteni? Üdvözlettel |
|
![]() |
![]() |
2004.11.13 – 08:20 |
![]() |
|
Holland nyelvészek elfogadták, hogy nincsen uráli/finn-ugor nyelvcsalád Angela Marcantonio professzor sikeres elöadása az Amszterdami EgyetemenNovember 12-én Angela Marcantonio professzor a Római “La Sapienza” Egyetem tanára az Amszterdami Egyetem Nyelvtudományi Intézetében vendégelöadást tartott. Az olasz professzornö kifejtette, hogy szerinte a finn-ugor nyelvrokonság kitalált hagyomány. Nem lehet az ún. finnugor nyelveket ágrajz modellben csoportosítani. Nem létezik ugor nyelvcsoport sem. Véleménye szerint a magyar lényegesen eltér a többi finnségi nyelvektöl. Lehet, hogy Sajnovics János az ö idejében komoly kutatónak számított, de mai tudományos mércével mérve az ö magyar-lapp szóegyeztetései nem felelnek meg a tudományos ígényeknek. Sem Sajnovicsra, sem Gyarmathyra nem lehet hivatkozni, mint a finnugor nyelvtudomány megallapítója. Az olasz nyelvésznek nincsen túl jó véleménye honfitársa, Alinei professzor etruszk-magyar szófejtegetéseiröl sem, de Sajnovicsékhez képest Alinei munkája sokkal megbizhatóbbnak tünik . A tanárnö kifejtette, hogy az igazi probléma az összehasonlító módszerben rejlik, amit elöször az indo-európai nyelvcsaládra alkalmaztak. A rendszer túlgenerál, emiatt nincsen tudományos értéke. Túl sok hangszabályra, túl sok kivételre van szükség ahhoz, hogy csak néhány szópárhuzamot lehessen levezetni. Ezt sztatisztikai alapon ki lehet mutatni. Oriási nyelvészeti apparátusra van szükség, hogy a kb. TIZ (!) magyar-finn szópárhuzamot tudjuk levezetni. A professzorhölgy az összehasonlító módszer túlkapásait indo-európai nyelvek segítségével mutatta be. A nagylendületü elöadást élénk vita követte. Az Amszterdami Egyetem fonológiai tanára, Norval Smith elismerte, hogy Marcantonio professzornak igaza van, ami az uráli/finnugor nyelvcsalád nem-létét illeti. Marcantonio professzor jövöre tervez elöadást tartani Magyarországon. A magyaroknak is be fogja bizonyítani, hogy nyelvük finnugor eredete elavult, téves. |
|
![]() |
![]() |
2004.11.08 – 18:34 |
![]() |
|
Gratulálok a honlaphoz, tartalmában és kivitelezésében is kiváló. Fölvettem a kedvenceim közé. További jó munkát és gondolatgazdag eszmecserét! | |
![]() |
![]() |
2004.11.07 – 17:07 |
![]() |
|
Nagyon jó ez az oldal. Középiskolás vagyok és az egyik legkedveltebb és legeredményesebb tantárgyam a történelem. Nem rég leltem e oldalra és elb?völt, új megvilágításban látok álltala. Persze órán még mindig a kitaláltat mondom, de néha lopok bele egy kis “valóst is”! Csak így tovább… |
|
![]() |
![]() |
2004.11.07 – 14:09 |
![]() |
|
Tisztelt Glasz Péter!
Ahogy mondani szokás: a szívemből szólt. Mint említettem, a szőlő szavunk számomra szöllő, így mondom gyermek korom óta ma is. Ezért rendszeresen kétséges nekem is, hogy pl. asszimetriának, vagy aszimmetriának helyes e mondani/írni. A hivatalosok, mindenesetre az utóbbit követelik meg. Az assassinate-t pedig nem ismertem, míg M.Zs. ellenpéldaként nemrég felhozta. Ö is, a szótár is „ss”-t ír benne mindkét helyen. Ostoba lennék, ha minden „asz”-szal kezdődő szót be akarnék gyömöszölni e skatulyába, tekintet nélkül értelmükre, összefüggéseikre. Nem! Itt valóban kizárást, elhatárolást, elutasítást, megfosztást jelent az „a” előképző. Ez pedig átvezet az „a”, „á” kezdetű szavak vizsgálatának különös területére. Ugyanis: Ezért is érdekel az „árus”, meg hogy vajon utal e a kereskedő fogalmának valamilyen régi „áriai” redetére, (hasonlóan pl.: az Indus-hoz, ami indiai embert is jelent). Mint írtam volt. Mindez miért tartozik erre a fórumra? Barátsággal: |
|
![]() |
![]() |
2004.11.03 – 12:15 |
![]() |
|
Kedves Fabó László!
Engedje meg, hogy kicsit magyarázkodjak mondandóm előtt, hogy építőnek veendjen az s ne kötekedőnek. Mindaz amit mondok, a nyelvérzékem által diktált, “amatőr nyelvészkedés”. Élek tehát természetes jogommal – mint itt mindannyian -, hogy eljátsszak a nyelvünk adta lehetőségekkel. (Mint amikor a strandon pingpongozik az ember – s azért még nem jár feddés mondjuk a profi asztaliteniszezőktől.) [Azért mondom mindezt, mert Mesterházy úrnak igaza van abban, hogy elejtett sorainkat esetleg rosszhiszemű emberek /szellemi/ közösségünk ellen fordítják, ha nem vigyázunk. Természetes nyelvészkedéshez való jogunkat tehát felelősséggel kell gyakorolnunk.] Ezt a nyelvérzéket csiszolják az olyan alapos munkák, mint VaCsa írásai, vagy a korábban hivatkozott Mesterházy-féle zalai tamana gyűjtemény. De épp azért, mert oly kifürkészhetetlen a határ spekuláció, benyomás, érzékelni vélt dolog és megalapozott állítás közt, kell vigyáznunk kinyilatkoztatásainkkal. A biztosan állítható dolgok határát csak lassan és türelemmel tolhatjuk mindig odébb és odébb. Ebben a megvilágításban mondom azt, hogy bár az “asz-” gondolat igen vonzó, s némely említett vonatkozásában izgalmas (mondanám: nagyot szólna, ha beigazolódna igaza), de azért vigyázni kell, el ne ragadjon a hév. Az asz- idegennyelvi összevetéseivel pedig különösképp, mivel azokban gyakran csak fosztóképzőről van szó (pl. asszimetria, vagy assasinate). De izgalmas pl. az asztfalt gondolata, tekintettel arra, hogy a mezoptámiai ókori népek (pártusok, káldeusok stb.) valóban használtak természetes aszfaltot, amit pl. a Holt-tengerből “bányásztak”. A Holt-tenger neve – ismereteim szerint – ógörög=>latin vonalon, valóban tartalmazza az aszfalt nevet. Itt elkélne az ihletettebb szakértők segítsége. Az ária – véleményem szerint – nem olyan misztikus. Az ár, itt dal-folyam, dal-ár. (Ld. dal-ár-da) Ebből -ia képzővel képzi a magyar nyelv. (Az -ia képző persze megint izgalmas, mert elsősorban országképző, pl. Angol-ia, Frank-ia, Szlovák-ia stb., de egyebekben mánia, kémia, szélhámia, bigámia. Itt felvetődhet megint, hogy ki vette át kitől, u.i ez a képzési mód az európai nyelvekben is megtalálható – pl. angolban -y, francziában -ie végződéssel. Ld. company, compagnie, vagy Sicilly. Akárhogyan is, a magyar a képzőjével egyszerűen bekebelezi az idegen szót is ld.: kompánia.) Az árus pedig csak annyiban utal Áriá-ra, amennyiben az áru szó. (Nem tudom, de szerintem inkább az ár-ral – mint price/Preis/prix -van ez összefüggésben, nem Áriá-val.) U.igy drótos (tót), kapus, késes stb. Öszinte barátsággal GP.
|
|
![]() |
![]() |
2004.11.03 – 01:48 |
![]() |
|
Tisztelt Bator!
Tudtommal a névrokonságon kívül nincs más kapcsolatom “Hidfős” Laci bácsival. Ha lehet, szeretnék megtudni róla többet. A Tamana kutatást nélkülözhetetlennek tartom nyelvi, nemzeti eligazodásunkban. Jó szívvel ajánlom is minden gondolkodni szerető barátomnak. Barátsággal: |
|
![]() |
![]() |
2004.11.03 – 01:20 |
![]() |
|
Tisztelt Glasz Péter!
Amióta (4 éve) először olvastam Kiss Dénes, „Árpád apának a vezér” c. értekezését, vissza-visszatérően izgat az „ar”, „ár, „er”, „ér” összefüggés kérdése is. Vajon szabad e kézlegyintéssel elintézni olyan kérdéseket, mint: A véletlen játéka csupán, hogy volt egy birodalom, amelyet Áriának nevezünk? Mint Asszíria és az „asz”? (Itt bizony igen kényes problémába is ütközünk azonnal. A náci ideológia az árja vonatkozásokat úgy kompromitálta, hogy politikai élű támadások veszélye nélkül szinte lehetetlen foglalkozni vele. Én elutasítom a náci ideológiát és ezen az alapon foglalkozom e nyelvi kérdésekkel.) Van e köze a dalművek részét képező áriához (mint kifejezéshez)? Az „árus” egyszerűen „árúval rendelkezőt” jelent e, vagy utal a kereskedő fogalmának valamilyen régi „áriai” erdetére, (hasonlóan pl.: az Indus-hoz, ami indiai embert is jelent)? Barátsággal: |
|
![]() |
![]() |
2004.11.02 – 23:48 |
![]() |
|
Tisztelt Tolnai Gábor!
Az Európa Közepe Emlékmű Rahó közelében, Terebesfejérpatak közigazgatási területén, Köztelep falu után, az út mellett van. A hely kijelölésekor az Európa széleit határoló hosszúsági és szélességi körök „Európa középfölde tehát a Kárpátmedence.” gondolat megpendítésekor eszembe sem jutott, bármiféle földrajzi helyekben, vagy történelmi személyekben azonosíthatónak feltételezni a Gyűrűk Ura világát. Barátsággal: |
|
![]() |
![]() |
2004.11.02 – 23:19 |
![]() |
|
Kedves Nádasdy Gábor!
Én a tartalmi vonatkozások említésekor csupán azt feltételeztem, hogy a Tolnai Gábornak küldött egykori „impulzív” levelét a témával kapcsolatos komoly, vállalható gondolatok alapozták, melyek érdeklődésre is számot tarthatnak. Barátsággal: |
|
![]() |
![]() |
2004.11.02 – 23:06 |
![]() |
|
Tisztelt Tóth Imre !
Örülnék, ha hosszabb távon is tarthatónak bizonyulna feltételezésem az „asz”-ról. Barátsággal: |
|
![]() |
![]() |
2004.11.02 – 09:48 |
![]() |
|
Csatlakozva Tóth Imréhez én is szívesen olvasnék összefoglalót, esetleg hanganyagot Marácz úr előadásáról.
|
|
![]() |
![]() |
2004.11.02 – 09:47 |
![]() |
|
Kedves Mindenki!
A Tamanával kapcsolatban úgy tapasztalom, hogy sokan (sőt, a legtöbben) úgy ócsárólják ezt a tudományt, hogy szinte semmit nem tudnak róla, csak másod-harmadkézből, mondatfoszlányokból (“ezt meg azt hallottam róla”), hiányos ismeretekből ítélnek. Kedves Bátor! Örülök, hogy itt is olvashatlak! :)) baráti üdvözlettel: |
|
![]() |