“A történelemhamisítás esetén az égbolt jelenlegi állapota nem vághatna egybe azzal a fizikai úton megállapítható konstrukcióval, amit az ókori és kora középkori csillagászok leírása óta össze tudunk állítani. A sumér, egyiptomi, görög, indiai, kínai, indián, sőt még a 614 és 911 között élt csillagászok asztrológiai vizsgálatai ránk maradtak, s ezek révén meg tudjuk állapítani az égbolt jelenlegi állapotát anélkül, hogy akár csak felnéznénk a csillagos horizontra.”

Teljesen igaza van, az én legelső gondolataim egyike is az volt, hogy a csillagászat tudománya alkalmas lehet arra, hogy az Illig elméletéről szóló vitában végül kimondja a döntő érveket. Igen ám, de nézzük meg egy kicsit alaposabban ezt a több mint tíz évre visszanyúló vitát! Az ellenérvek elsöprő többsége mindössze csak az “oroszistvános-blődség” szintjéig tud eljutni! Sokan valós ellenbizonyítékok említése és érdemi ellenvetések nélkül vagdalkoznak csupán, és a legnyomósabb érvük az, hogy “Illig elmélete szimpla marhaság!”. (Vagy mint ahogy Orosz István fogalmazott a Népszabadságban: blődség! Pedig Orosz István nem egy laikus, hanem egy debreceni professzor, tehát tőle azért egy kicsit komolyabb ellenérveket vártunk volna, ha már megszólalt ebben a vitában!) Olyan csillagászati ellenérveket, amelyeket már komolyan is lehetne venni, mindezidáig egyetlen Franz Krojer nevű úriember szolgáltatott, de ő is folyton csak egy “Spika” névre hallgató csillag pozícióján lovagol, amelyet állítólag két ókori forrás említ. Na most ezzel szemben áll Hunnivári Zoltán könyve, a “Hungár naptár”, amelyben, hogy Merterházy Zsoltot idézzem: “Hunnivári a pesti csillagászok segítségével szikár oldalak tucatjain számolja a napfogyatkozások idejét percre pontosan”, és – teszem hozzá immár én – mutatja ki csillagászati eszközökkel a beiktatott évszázadok meglétét!

Ha tehát a csillagászat tudományát hívjuk segítségül, akkor egyik oldalon Franz Krojert lehet megemlíteni, akinek tudomásom szerint egyetlen érve a Spika csillag pozíciója, a másik oldalon meg Hunnivári Zoltánt, aki könyvében töménytelen csillagászati számítással igazolja a beiktatott századok meglétét! Had kérdezzem meg: melyik oldal a súlyosabb…? Ugyanakkor felmerül a kérdés: ha csillagászati eszközökkel valóban hathatósan cáfolni lehetne Illig tézisét, akkor miért hallgatnak a csillagászok (Franz Krojert kivéve) immár több mint tíz éve? Miért nem aktivizálják magukat egy kicsit? Miért nem igyekeznek rendet vágni a zűrzavarban? Arra örökösen lehet hivatkozni, hogy a csillagászat úgyis “sec-pec” megcáfolhatná Illig elméletét, de szeretnénk már látni is ezeket a cáfolatokat!

No talán még egyetlen gondolatot had mondjak el a végére: Szintén Hunnivári Zoltán ismerteti a “Hungár naptár” című könyvében, hogy Isaac Newton-nak, e nagy XVII. század végi XVIII. század eleji fizikusnak, akit a Newton-féle fizikai törvények megszövegezése miatt a klasszikus fizika atyjának is szokás nevezni, 1728-ban, tehát már egy évvel halála után kiadták egy könyvét, amelyet élete végén írt, és amelynek a címe a következő volt: „The Chronology of Ancient Kingdom amended”. E könyve miatt Newtonról állítólag az az általános vélemény alakult ki, hogy „élete végére megzavarodott, mert háromszáz évvel közelebbinek gondolta a görög világot”! Elég világosan kitűnik tehát, hogy fizikus lévén természettudományos alapon „észrevett valamit”! Azt gondolom már pusztán Newton neve is elég nagy súllyal esik a latba ahhoz, hogy komolyan vegyük ennek a koraközépkori 297 – 300 éves naptárhamisításnak a lehetőségét!

Sajnos e vendégkönyvnek a keretei túlságosan szűkösek ahhoz, hogy hathatósan és részletesen kifejthessem az álláspontomat. Kénytelen vagyok tőmondatokra szorítkozni. Szeretném azonban felhívni a figyelmét egy olyan alapvető és kardinális jelentőségű pontra, amely a szememben igen nagy súllyal esik latba Heribert Illig elmélete mellett.

Nézzük mi is a helyzet valójában:

Adva van egy Heribert Illig nevű bajor kutató, aki nyugat-európai írott és régészeti források alapján, a Karoling birodalom korából fennmaradt irdatlan mennyiségű hamis okmányból, az aacheni palotakápolna saját korát több évszázaddal megelőző építészeti megoldásaiból, XIII. Gergely pápa furcsa naptárreformjából, meg sok egyéb történelmi furcsaságból kiindulva, és természetesen kitekintve a kínai, indonéz, arab, zsidó, bizánci és indiai kultúrákra is, a kilencvenes évek elején kidolgozott egy elméletet arról, hogy az európai időszámítás 297 esztendővel nem stimmel. Pont. Ezt az elméletet Illig több mint egy évtizeden keresztül szilárdan tartotta a csekély számú és meglehetősen súlytalan ellenérvekkel szemben.

Illig azonban egy dologra nem tért ki soha, arra egyetlen árva szóval sem utalt, azt nem boncolgatta. Sőt, a jelek szerint nem is nagyon ismerte, és a probléma létezéséről sem tudott. Ez pedig a magyar krónikás hagyomány! Mégpedig az a magyar krónikás hagyomány, amely olyan elementáris erővel támasztja alá a feltevéseit, hogy ha Illig tudott volna róla, akkor minden bizonnyal a könyvében kiemelt helyet, sőt, külön fejezetet szentelt volna a témának!

Tudniillik a magyar krónikás hagyomány a magyar honfoglalás datálásával kapcsolatban szemlátomást óriási zavarban van: Kálti Márk a Képes Krónikában a magyarok honfoglalását két-három évszázaddal korábbra datálja annál, mint ahova a ma érvényben lévő hivatalos kronológia teszi. Jó – gondolhatnánk – nem kell a dolognak túl nagy jelentőséget tulajdonítani, biztos elírta vagy elszámolta, neadjisten többet ivott a kelleténél. Igen ám, csakhogy ezzel a problémával nincs egyedül! Ugyanis Kézai Simon a krónikájában meghagyja ugyan a magyar honfoglalást a nyolcszázas évek végén, ám – és most tessenek megkapaszkodni – Attilát nem a négyszázas évek első felébe datálja, hanem 300 évvel későbbre, azaz a hétszázas évekbe! Ezáltal Kálti és Kézai, így együtt, világossá teszik, hogy nem a matematikai tudásuk mondott csődöt, hanem egyugyanazon problémát, nevezetesen az illegálisan beiktatott három évszázad problémáját kívánják feloldani, mégpedig két ellentétes úton, két ellentétes módszerrel.

Tehát adva van egy ilyen magyar krónikás hagyomány, amely ilyen penetránsan produkálja éppen a kérdéses korban éppen azt a 300 év differenciát, amelyet Heribert Illig tisztán nyugateurópai források alapján is ki tudott mutatni, úgy, hogy közben a magyar krónikás hagyományt még csak nem is ismerte!

Azt vegyük tehát észre, hogy ez két, egymástól teljesen különálló dolog, amelyek azonban 100%-ig egybevágnak! A dolog egyik oldala a nyugat-európai oldal, amely önmagában is megáll, hiszen Illig tíz éven keresztül kizárólag nyugat-európai érvekkel támogatta az elméletét, a dolog másik oldala pedig a magyar krónikás hagyomány, amely a nyugat-európai érvrendszertől teljesen független, ám maximális mértékben alátámasztja azt! Lehet-e, szabad-e egy ekkora egyezést teljes mértékben figyelmen kívül hagyni, és szimplán “blődségnek” nevezni, mint ahogy azt például Orosz István tette?

Visszatérve egyetlen gondolat erejéig az európai és az amerikai civilizációk kronológiáinak összevetésére: “határozott és egyértelmű” szinkronizációs pontokat kellene látni! Ilyen pedig valóban nincs. Tudok persze Vörös Erikről, meg azokról az elméletekről, amelyek szerint a két kultúra már jóval korábban is érintkezhetett egymással. Magam sem zárom ki ennek a lehetőségét. Ám úgy gondolom, hogy ezek az önmagukban is vitatott és homályos pontok nem alkalmasak arra, hogy cáfolják Illig felvetéseit.

A radiokarbon kormeghatározási módszer hitelességének és pontosságának a kérdésébe most ne menjünk bele. Vannak olyan nem teljesen megalapozatlan vélemények, amelyek szerint alapvető elvi módszertani problémák merülnek fel vele kapcsolatban.

Ami pedig a többi kultúrát illeti:
Ön említette Indonéziát. Nos Illig górcső alá veszi például Jáva történetét, ahol a sziget keleti fele és nyugati fele között furcsamód 300 év eltéréssel indul meg a gazdasági és kulturális fejlődés. Kitér Kínára is, ahol ugyan látszólag nem hiányzik 300 év egy blokkban, ám sok kínai találmányt 300 évvel a feltalálásukat követően újra fel kell találni, mert valami sejtelmes okból kifolyólag időközben rendre elfelejtődtek. Aztán Illig kitér az iráni párszikra, akik a mai napig sem értik, hogy Indiában élő hittestvéreik az Iránban használt naptárhoz képest miért térnek el 300 évvel. Kitér a zsidókra, az arabokra, Indiára stb.

Nem áll módomban Illig összes adatát sem felsorolni sem leellenőrizni, de az egészen nyilvánvalóan nem igaz, hogy teljesen figyelmen kívül hagyná az Európával érintkező civilizációk kérdéskörét! A “Kitalált középkor” című könyvének “Az üres régi világról” – című fejezete éppen ezt a témát boncolgatja. Továbbá felhívom a figyelmét a “Korlátolt felelősségű naptár” című írására is, melyet szintén ebben a témakörben írt!

A 2oo3, febr. 28-án küldött villanyleveletek igen érdekes és főleg hasznos közölmény. Köszönet érte! Bizom abban, hogy sorban jelentkeznek érdekelt kutatók, tudósok, történészek és nyelvészek az alkotó és megújhódást célzó munkára. Dicséret azoknak akik máris fevették a tollat saját történelmünk és európa történelmének újraértékelésére. Elkeseredtem viszont egyrészben, amikor átolvastam a villanyleveleteket amelyben hírt adtok a “KITALÁLT KÖZÉPKOR”ról szóló írásokról és szerzőkről…  Arra figyeltem fel, hogy a szerzők egyre-másra használják írásaikban az idegen szavakat. Sajnálatos szokása számtalan magyarnyelvű írónak az idegen szavak felelőtlen használata. Kirekesztvén sok-sok szép magyar szót csorbitják a csodálatosan ősi magyar nyelvet. Felsorolom hát itt azokat az idegen szavakat melyeket villanyleveletekben leltem, hogy szemléletesebbé tegyem zúgolódásom tárgyát:

FORUMUNK, INFORMÁCIÓKKAL, FIKTIV, INTERJÚ, EREDETMITOSZAINK, KALENDÁRIUM, TEOLOGIA, LEXIKONOK, LOGIKÁJA, MATEMATIKÁJA, KORRIGÁLTÁK, KRONOLOGIA, EMINENCIÁSAI, KAPACITÁSOK, AKADÉMIÁRÓL, TRENDEKHEZ, POZICIÓ, SZLOVÁKOFIL, MODERNIZÁLT, SZABOTÁLJÁK, HIPOTÉZIS, LAIKUS, DÁTUM, NAPTÁRKORREKCIÓS, EKLIPTIKAI, APROPÓJÁN, INTERNETES, ROMANTIKUS, EPILOGUS, DOGMÁVÁ, SZUBKONTINENS, OBJEKTIV, KOLOSTORONKÉNT, GENETIKAI, KONCEPCIÓT, ANTROPOZÓFIAI, KONKRÉTABBAN, ZÓDIKUSI, SÉMA, SZEREPLOGÁRDÁJÁT, ASZTRÁLMITOSZI, ILLUSZTRÁLT, STÁCIÓK, AKTUÁLIS, PER DEFINITONEM, METEOROLOGIAI, INTERETNIKUS, INTERKULTURALIS, SZIMBOLUMOKKAL, ARCHAIKUS, RACIONÁLIS, LINEARIS, ANALOGIÁLIS, FUNKCIÓT, POTENCIÁLISAN, HOLISZTIKUS, PRÓBÁLTAN, HOLOGRAM, MISZTÉRIUMBAN, SZAKRAMENTUMMÁ, PROGRAMOKAT, ELEKTRONIKUS, FIZIKAILAG, NUMERIKUS, LINGVISZTIKAI, VIDEOFELVÉTELEK.

Nem is zúgolódásról lenne itt szó, hanem jó magyaros összefogásról.  Összevont erővel megtisztithatnánk édes magyar nyelvünket. Jövő írásainkban legyünk több figyelemmel és tisztelettel ősgazdag magyar nyelvünk iránt. Ne pocsékoljuk el azt az ősi kincset amit édesanyánktól, nagyanyáinktól – végtelenségig visszamenően – örököltünk.
Az immár negyedévszázadot megért TAMANAtudományos kutatásnak – Dr. Vámos-Tóth Bátor alkotásának és munkásságának – egyik legalapvetőbb felismerése éppen az, hogy a világ történelmét megismerni és megérteni a magyar nyelv tudása nélkül csak hiányosan lehetséges. Olyan valami mint félkézzel pecázni. Korábban már jól rávilágított erre Dr. Barát Tibor.
Az etruszkok nyelvét és írásokat kutató tudósok is tisztában vannak ezzel a fontos ténnyel.
Vannak mégis magyar írók akik gyakran azt állítják, hogy pl. a fentebb kipecázott és szemléltetett idegen szavak zömemár “meghonosodott”…  Ez a vélemény az ami nagyon sajnálatos. A rákfene is így gyarapszik… Én inkább azt állítom, hogy magyar értelembeli és magyar hazaszeretetbeli tunyaságról vall az ilyen “magyar” író – de egykori tanítója is.  Milyen szép lenne az ha egy hajlandó magyar kézenfogna egy  magyar középiskolást ifjat és feladná neki leckének az itt felsorolt idegen szavak  magyar szavakkal való helyettesitését… Milyen jó lenne kezdésnek.
Jónéhányévvel ezelőtt a Duna egyik északi holtágánál napozgattam és “tamanáztam” a neves felvidéki magyar íróval – Czúth Jánossal és nemzetesasszonyával, Katival – amikoris megegyeztünk abban, hogy bárhova is sodorjon minket a sors minden tehetőt megteszünk édes anyanyelvünk védelmében. Nem elég a nemzet testének megőrzésén magyar módra munkálkodni, hanem a nemzet nyelvét is művelni kell magyar módra. Itt Északamerikában a társadalomtudósok mellveregetéssel könyvelik el azt a tényt, hogy az angolszász nyelv és kultúra világszerte hódít.  A  szó-számvetőgépük(computer) és a világhálózatuk  (internet) révén éppen a kezdetleges angol nyelv érvényesül erőszakosan !!  Emlékezünk azokra az időkre amikor a latin, a német majd az orosz hódított édes hazánkban?
Amikor Kiss Dénes íróval legutóbb Budapesten beszélgettem elkuncogtunk azon, hogy “marsi”  származásu-e a magyar nyelv és, hogy a magyar nyelvünk menyire különbözik az összes más nyelvek 99% -ával… Ott is egyezséget kötöttünk a magyar nyelv védelmezésére. Csak így maradhat magyar értelmünk “világos”. Koszecz Sándor szavaival élve: “Ha ez hosszú távon nem tud megvalósulni, menthetetlenül elsötétedünk.” (Népmese.hu) Lépésről lépésre ez történt és történik magyar történelmünkkel…
Köszönettel adózunk Dr. Vámos-Tóth Bátor negyedévszázados tudományos munkásságának, a 7000 oldalt számláló TAMANA Gyüjteményéért. Világegyetemes ténykutatásai fényt derítenek ősmagyar dicső történelmünkre. Hosszan és vérmesen vitatkoztunk Bátorral azon, hogy miért adatott éppen a magyaroknak az a szerep, hogy az öt világrészen előforduló földrajzi és családnevek ősegyetemes összefüggéseit feltárják, elemezzék s felsorakoztassák. Mi a titokzatos kulcsa a Tamanatudományos módszernek? Ha nem is vesszük számba az anyatej egészséget formáló fontosságát a magyar nyelv elvitathatatlanul az !  Kinek lehet tehát kifogása a magyar nyelv tisztasága ellen?  A “kitalált középkor” a magyar nyelvet is kivánta kivágni európa közepéből – nem csupán a szánkból!  Nos, meddig engedjük?

Hazafias tisztelettel,

Dr. Paposi-Jobb Andor
Művészettörténész, Tamana Tudományos kutató

Ki is használom az alkalmat, hogy kérdezzek a “szőttesen” levő anyaggal kapcsolatba:
Mesterházy Zsolt A Magyar Szent Korona, az első keresztény ikonosztáz
című előadás első képén a Kr. e. VIII. századi tarquiniai sírfreskón egy fehérbőrű nőalak és egy vörösalakos férfi látható.
A figurák kéztartásai emlékeztetnek Buddhát ábrázoló képek és szobrok kéztartásaira. Én csak egy lelkes amatőr vagyok, de nem teljesen értem hogy kerül a kép alá a Fehérlófia és Fehérló felirat amik az azonos című meséből is ismerhetünk, illetve hogy jöhet össze a két dolog?

Nagyon izgalmas ezeken az oldalakon barangolni, köszönöm a helyenként megrendítő és megdöbbentő élményeket.

Köszönettel vettem értékes megjegyzését. Engedelmével rövidesen kulcsot adunk megnyíló szakkutatói fórumunkhoz, hogy észrevételét bővebben is kifejthesse. Ha nagyobb terjedelmű cikket közölne, szívesen állunk rendelkezésére.

Cseke Bencének

Kívánsága a közeljövőben teljesül. Nemcsak a felsorolt kutatók, de mások is dolgoznak már kutatásainkkal összefüggő kérdéseken.

Bajtai Zoltánnak
Javaslom, hdója 1 %-át a Miskolci Bölcsész Egyesületnek ajánlja fel,
Pap Gábor tanító úr ott a magyarságtudomány tanára.

http://www.kih.c3.hu/szpbp/adat/alma0380.html

Ha lehetne kérni a video és hangtárat (s vele párhuzamosan a “szövegtárat”) legyenek oly szívesek és bővítsék többek közt Marton Veronika, Berényi László, Aradi Lajos, Végvári József, Tábori László, Szelestey László, Hajnal Gyöngyi és még sokan mások előadásaival.
Ezek az emberek szintén kiterjesztik az ember tudását a történelemről és a had/művészet történelemről.
S ráadásul sokan nem tudnak eljutni az előadásokra elfoglaltságok és távolságok miatt!!! Ők is szeretnék hallani, és újrahallani!!!

Tanítsanak, s asszem itt igaz az általunk nem szeretett Lenin mondás: Tanulni, Tanulni, Tanulni.
MERT VÉGRE VAN MIT TANULNUNK!!!

Köszönettel: Cseke Bence