Inkább mindenki azon munkálkodjon, hogy december ötödikén minél többen menjenek szavazni igennel!!! (A “mindenki hozzon magával még egy embert” szöveg már lejárt, de a lényege él!:)

HAJRÁ MAGYAROK!!!

…”Legyen Önnek az Ön hite szerint!” alapállásomat lehet, hogy még sértőnek is tartja. Pedig ennél tömörebben, félreérthetetlenebbül és tapintatosabban nem lehet kinyilvánítani: Nekem nem célom meggyőzni Önt!”

Jó kis alapállás, amikor tudományosan vizsgálható tényekről vitázik.
Most van ASZ gyök vagy nincs? Ezt találjuk meg az ASSZonyban és az ASZtalban, vagy nem?
Ez ötlet volt az Ön részéről, elmélet, vagy vicc?
Meg akar győzni, vagy nem? Ha nem, akkor:
1. vagy eleve vicc volt,
2. vagy azóta belátta, hogy nem volt igaza az ASZ gyökkel kapcsolatban (csak erről elfelejtett szólni),
2. vagy nem látta be, csak engem lesajnálva úgy véli, hogy láthatóan úgysem érem fel ésszel a Magasabb Igazságot, úgyhogy egy elnéző sóhaj és egy legyintés kíséretében nagylelkűen felajánlja, hogy akkor legyen nekem az én hitem szerint. Erről az álszenteskedésről beszéltem.

Tudományfilozófiai értekezését még emésztenem kell. Annyit már kihámoztam belőle, hogy végső igazság nem létezik, vagy a tudomány nem juthat el annak megállapításáig, hiszen tudományos tények definíció szerint nincsenek, az elméletek pedig szükségszerűen csupán illékony tünemények képzeletünk egén. (És eddig is filozófiai megfontolásból írt “vélekedésként, Önt izgató lehetőségekként” a vízióiról.)
Kár, hogy eszerint az ASZ gyök léte is eldönthetetlen kérdés… lenne. Szerencsére az az igazság, hogy a tudományos fejlődés (még a paradigmaváltások is) csak az addigi megállapítások finomítását, az elméleti modellek tökéletesítését hozzák magukkal, és nem érvénytelenítik az elért eredményeket egyszer s mindenkorra.

/Megjegyzem, hogy a népek kialakulásáról alkotott tudásunk elkerülhetetlen megújítása sem lesz kivétel ez alól – bármily nagy horderejű is e tudományos vívmány (amelyet, mint általában, az kényszerít ki, hogy egy új tudományterületnek, jelesül a genetikának az eredményeit is be akarjuk illeszteni a témáról alkotott modellünkbe).
A kronológiaváltás és magyar nyelvtan revíziója sajnos arra lesz viszont példa, hogy egy-egy régi tudományos eredményt – a csillagászati események tényleges, és a krónikákban megírt téves időrendjének összeegyeztetését, ill. a magyar gyökrendszer feltérképezését – melyeket a hivatásos tudóstársadalom mindmáig elítélt, és agyonhallgatott – mostanra lehet majd csak elismertetni./

“Aki olvasta írásaimat e honlapon, az tudja, hány és milyen jelentőségű ötletemet villantottam fel.”

Hogy oda ne rohanjak. Csak egyet, a legnagyobb jelentőségűt idézze fel, kérem.

Üdvözlettel:
SD

Látja ez már további eszmecserére alkalmas beszéd!
Mármint, ami Fórika Évának címzett beírásában olvasható.

Sokat adnék, ha az életben még egyszer olyan biztos, határozott, megingathatatlan véleményeket tudhatnék képviselni, mint Ön.
Az ugyanis azt jelentené, hogy sokkal fiatalabb lehetnék és sokkal kevesebbet tudnék a földi élet fonákságairól, trükkjeiről.

De menjünk sorjában!
Először a nekem írtakról.
Tanulságosnak látom, ahogyan az Ön szilárd ítéletrendszerén, fénytörést szenved egy-egy közlés, vagy gondolat.
Minden érzékelhető zavar és fenntartás nélkül „álszenteskedő”-nek minősíti a “Legyen Önnek az Ön hite szerint!” alapállásomat. Lehet, hogy még sértőnek is tartja.
Pedig ennél tömörebben, félreérthetetlenebbül és tapintatosabban nem lehet kinyilvánítani:
Nekem nem célom meggyőzni Önt!
Semmiről!
Én az ilyen polémiákat, mint kedvtelést, gondolataim rendezését is segítő, a mai világban még értelmesnek mondható tevékenységet művelem. Ha ebben éppen Ön a partnerem, akkor Önnel.

Ami a „”rossz dumát” viszont már nem kérem” –et illeti. Vélt sérelme reakciójának tekintem.
Mellesleg jelzem, az ember a „dumákat” rendszerint nem kéri, hanem kapja. Bármennyire ágál is ellene.
Az Ö kompetenciája csupán addig terjed, hogy Ö milyen dumákat enged meg(és el) mások felé. Szomorú, de sajna ez van!

Most pedig a Fórika Évának írtakról. Természetesen, ahogyan én látom.
Fórika Éva bölcs tömörséggel és szelídséggel mutatta fel egyértelmű álláspontját, mely általa nem rejtetten közeli az enyémhez, már ami nyelvünk (akár transzcendensnek is nevezhető) belső összefüggéseit illeti.

Ha Fórika Évának van hozzáfűzni valója az általam korábban leírt, s Ön által (finoman szólva vitatott) feltételezéseimről, akkor nyilván megírja nekünk. Én azt nagy megtiszteltetésnek venném.

Azonban nem várható Tőle, hogy a velem kapcsolatban Önben kialakult vélekedésekben állást foglaljon. Hacsak mindazokat a minősítéseket, amiket a gondolataimhoz fűzött Ön, Ő magára nem veszi.
Ezeket nekünk lehet csak egymással egyeztetve tisztázni.

Már korábbi (no nem az utóbbi két, nekem címzett) hozzászólásaiban is igen magasra tette a lécet. Kár lenne alább adni.

„Ha a tudomány tényeiről kívánunk vitázni…” írja.

Feloldhatatlan önellentmondást hordoz ez a megfogalmazás, ha valóban komolyan vizsgáljuk.
Ezen a fórumon off topic lenne filozófiai, ismeretelméleti vitát nyitni. Ezért mindössze rámutatnék, hogy a tudomány álláspontjai nem azonosak a magában való (vagy ha tetszik: az objektív) világ tényeivel.
Egyáltalán a „tudomány tényeiről” csak abban az esetben lehetséges szólni, ha a vizsgálódásunk tárgya maga a tudomány (mint elkülönített entitás), s nem az egyes tudományágak által a saját vizsgálati körükbe vont entitások.
Ettől eltérő esetben a tudománynak csak hipotézisei, megállapításai, bizonyításai, elméletei lehetnek. Ezek hosszabb-rövidebb ideig a tudományos közvélemény által elfogadottnak minősülnek. Tehát, illékony tüneményei az emberi civilizációnak.
Mint ilyenek vitathatóak és időről időre vitatandóak a mindig bővülő, vagy módosuló információk, illetve tudományos aspirációk kényszerei mentén.

„…lila ködbe burkolt, ízlés szerint netán magyaros szósszal leöntött elméletet…” írja.
A tudományról alkotott fenti véleményem miatt, az e fórumra beírt gondolataimat soha nem állítottam be tudományosnak, vagy elméletnek. Tessék visszanézni! Folyamatosan vélekedésként, engem izgató lehetőségekként beszéltem róluk. Sőt nem is ragaszkodom túlságosan hozzájuk, ha érdemi szempontok alapján tarthatatlanoknak minősülnek. Odáig azonban a létrejöttüket kiváltó logikai, gondolattársítási alap megvédi őket.
Ön kezeli elméletként, majd mint elméletként valóban elfogadhatatlant az én hajamra igyekszik kenni. Nem szép dolog. Helyénvalóbb volt, amikor ötletként (bár erősen lesajnáló felhanggal) említette őket. Nem is tiltakoztam ellene. Pedig abban is volt tendenciózus csúsztatás, mivel a „Volt egy kósza ötlete…”
beállítás egyszerűen hamis. Aki olvasta írásaimat e honlapon az tudja hány és milyen jelentőségű ötletemet villantottam fel. Nem az én problémám, ha Ön ezek közül csak az „asz”-ra fonódott rá.

Amúgy, a „…lila ködbe burkolt, ízlés szerint netán magyaros szósz…”-ról, mint az Ön véleményére települt gondolati manifesztumokról fogalmam sincs mi módon erednek az enyéimből, mi közük azokhoz. Minősíteni nem kívánom őket, mert nagyon a „mérce” alá csúszna.

Mindketten tudjuk, vannak fontos közösségek, párhuzamosságok is megítéléseinkben.
„A nyelv (minden nyelv) igencsak lényegretörő, de közben, a funkcionalitás kényszere miatt, nem homályosíthatja el a fogalmak közötti eltérést, sőt jellemzően éppen az azonosító tulajdonságot szokta megragadni.” írja.
Van ugyan e mondatban némi jelentésbizonytalanság, de én is ezt a véleményt képviselem.
Sajátos fintora a gondolkodásnak, mennyire elütő következtetésekre vezet a konkrétumok szintjén.
A feloldásához vezető útnak továbbra is csak a korszellem szorításából való kiszabadulást látom.

SZERfelett SZERencsésnek találnám, ha a SZERre is pazarolnánk néhány billentést a kéyboardon.

Barátsággal:
Fabó László

Tisztelt Kolozsvári Úr!

Önnek teljesen igaza van, előző hozzászólásomban nem kellett volna olyan nyersen reagálnom a megjegyzésére. Elnézését kérem!

Üdvözlettel:
Tóth Gyula

Szerintem már minden Oké!
Ha van valami igazán jó kis téma, be kell dobni.
Amúgy pedig élvezni a forgatagot.

Barátsággal:
Fabó László

Jó dolog tudni, hogy Ön is kiválónak tartja Dr. Marácz László itt közölt írásait és ezért szívén viselte a méltóbb elhelyezésüket e honlapon (amit ez úton, örömmel nyugtázok Tóth Gyulának).
Én is olvastam már el tévesen valamit, amire így helytelenül reagáltam. Ilyenkor jobbnak bizonyult elismerni a tévedést és ezzel kellemesebb hangulatban térni rá az érdemi dolgok megtárgyalására.
További hasznos időtöltést kívánok, pl. e vendégkönyvben.

Barátsággal:
Fabó László

Eddig nem volt alkalmam elmondani Önnek, milyen nagy szellemi élményt adtak az eddig megismert írásai. Több vonatkozásban termékenyítőleg hatottak korábbi, megbújva létezett viszonyulásaimra. Nem kis mértékben az itt jelzett gondolataim formálódására.
Köszönöm!
Kérem ne fosszon meg bennünket további kifejtései megismerhetésétől.

Barátsággal:
Fa bó László

FL: “El kell ismernem, meggyőzött… Önnel nem lehet, nem érdemes vitázni.”

Ön hízeleg! Bevallom, jólesik, bár tudom, hogy nem igaz… 🙂

FL: “Legyen Önnek az Ön hite szerint!”

Ezt az álszenteskedő “rossz dumát” viszont már nem kérem.

SD

Semmi bajom azzal, ha valaki nem idegenkedik a metafizikától, a láthatatlan valóság gondolatától; és a holisztikus világnézet szellemében ráébred, felismeri, hogy minden és mindenki egy (és akár a gyermekét világra hozó asszonyban is meglátja az elmúlást és az összeaszást). Azonban ez az Ön számára a Napnál is világosabb Egység és Rend – fájdalom – nemigen tárgyalható a száraz tudomány keretei közt. Ezért vannak a könyvesboltokban más-más részlegben az asztronómiáról és az asztrológiáról írt művek.

A nyelvek, írások, nevek valós történelme tudományos kérdés. Az említett entitások a mai, megtapasztalható, mérhető viszonyaikat – szerintem – folytonos, bár változó ütemű átalakulás, terjedés, fejlődés, elhalás, kölcsönzés révén nyerték el, amely folyamatok itt a Földön zajlottak le, egyfajta időbeli egymásutániságban, adott korokban és a földrajzi tér meghatározott vidékein.

A történelem kutatható, ugyanis a lezajlott történéseknek marad némi nyoma. Ezeket a nyomokat a kutatandó dolog természetétől függően a földrétegekben, az Antarktisz jegében, a génjeinkben, ill. pl. a szókincsben, nyelvemlékekben, mesékben, hagyományokban lehet keresgélni.

Ha a tudomány tényeiről kívánunk vitázni, akkor nem fogadható el bizonyított tényként, hogy pl. az örmények voltaképpen magyarok, mert a filozófiám szerint minden ember a lényegét tekintve egy, és amúgy is: szeressük egymást, gyerekek.

Ha már itt tartunk, a “végső” lényeget tekintve az asszony idős korára valóban össze fog aszni, de talán mégsem ezen tulajdonsága alapján kapott nevet annak idején, hiszen a barack, a zsiráf és a férfi is hasonlóan ráncos lesz, ha megöregszik, ha elpusztul. Az aszalt szilvát viszont azért hívjuk így, mert ez a jellemzője különbözteti meg a többi szilvától. A nyelv (minden nyelv) igencsak lényegretörő, de közben, a funkcionalitás kényszere miatt, nem homályosíthatja el a fogalmak közötti eltérést, sőt jellemzően éppen az azonosító tulajdonságot szokta megragadni. Ezen túlmenően, hitem szerint, a nyelvek közül néhányban, de a magyar nyelvben mindenképpen, megvan a szógyökrendszer erős apparátusa is, amely a jelzett fogalmak formai rendjét érzékelteti, festi le. Erről azonban korábban már írtam, kérem, keresse ki hozzászólásaimat a vendégkönyvben.

/Az ‘asszony’ szavunk szerintem sem puszta véletlen, mint ahogy a legtöbb szó nem az a magyarban. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy minden, lila ködbe burkolt, ízlés szerint netán magyaros szósszal leöntött elméletet gondolkodás nélkül elfogadnék, mely azt bizonygatja (ügyetlenül), hogy az ‘asszony’ és az ‘Asszuán’ ugyebár egy tőről fakad (netán a két szó csak az írásmódjában tér el?). Ezt tőlem ne is várja./

Tisztelettel:
Somlói Dániel

El kell ismernem, meggyőzött… Önnel nem lehet, nem érdemes vitázni.
Érzelmekkel, előítéletekkel, ízlésekkel, hitekkel szemben nincsenek érvek.
Az, hogy kinek, mi és mitől van egymással köszönő viszonyban, vagy, hogy mi erőltetett és mi nem – kifejtés nélkül – csupán érzelem. Mint a szerelem. Vak.
Legyen Önnek az Ön hite szerint!

Mindezek ellenére jelzem, nagyon fontos nyelvi különlegességünket hozta szóba a „szer” szavunk felemlítésével.
No persze abban a „kacskaringós” közelítésben, amivel körítette, valóban jobb nem foglalkozni vele.

De ha rájön valaki, milyen fantasztikus konkrétsággal és egyúttal, milyen széles értelmi horizonton kapcsol össze már-már isteni minőségű „eszközöket” nyelvünk e tiszta eleme, annak olyan tájra nyílik ablak, amit egyetlen utazási irodával sem lehet meglátogatni.
Ó puszta szer!
Ékszertelen, szerzetesi szeretettel kívánok szertelen jókedvet, halálos szerszámok, lőszerek és vegyszerek, gaz szervezkedők, kényszerek, rossz szerkezetű szerződések nélküli, szerves életet.

Barátsággal:
Fabó László

Cáfoljam? Mondjak jobbat?

Volt egy kósza ötlete és néhány erőltetett példája. Ezen nincs mit megcáfolni 🙁 Bár néhány alkalommal már megemlítettem, hogy az én szememben az asszony, az asztal, Asszuán, az asszírok (és ki emlékszik még mi minden 🙂 köszönőviszonyban sincs az összeaszás fogalmával.

Jobbat viszont nagyon könnyen, valójában kapásból tudok mondani (legalábbis nekem máris jobban tetszik a saját “elméletem”, pedig bele sem melegedtem még a “bizonyítékok” keresésébe 🙂

Tessék: a “SZeRelem” és a “SZeRpentin” szavunk egy tőről fakad, a “hajlat, fordulat, kanyar” jelentéső SZeR gyökből. Bizonyíték erre a kapcsolatra, hogy a SZeRpentin éles KANYARokkal tűzdelt utat vagy hosszú, összeHAJTOGATott papírcsíkot jelent; míg a SZeRelem is KANYARgós utat bejárva, sok FORDULAT után ér révbe a filmekben. A drogosokat, akik a “SZeRrel” élnek, hívhatjuk elHAJLÓnak, valamint sokan közülük HAJLÉKtalanok; és a SZeRtornához is elengedhetetlen a HAJLÉKONYság.
/Természetesen mindez alaptalan játék a szavakkal. Mint az Ön példái is./

Üdvözlettel,
Somlói Dániel