Ha tudtam volna, hogy ilyen hatással lesznek a magyar-finn listára tett megjegyzéseim, le se írom őket.

Nem kell a szerzőnek elszomorodnia, nem kell letörnie, s emiatt kocsmáznia sem kell. De érdemes pl. ismerni a finn nyelvet.

Barátsággal:

Kozmács István

PS.: nem azért mert zavar, szokva vagyok, de O, azaz KOzmács. Köszönöm. Voltam már Ozmár is, a Kuzmács mégiscsak jobb.

PS2.: Most már értem az aggodalmát a szerző iránt. Elolvastam az önnel készült interjút a Demokratában, amiben pont a fenti három szó volt az, amire egész elméletet épített. Igazán sajnálom, hogy ilyen goromba voltam. Kifejthettem volna bővebben is az ellenvetéseim okát, pl. az élet – elo, pelto – föld, és kesantopelto – ugar ügyben.

Idemásolom önnek épp ezért a finn értelmező szótár kesanto adatát:

kesanto: kylvämätön, kasvussa olematon pelto, kesämaa
azaz: kesanto: bevetetlen, művelésbe nem fogott szántó, nyáriföld (ez szószeriti fordítás, ilyen persze magyarul nincs.)

Azaz a pelto a művelt föld neve a kesanto az ugar neve, kesantopelto meg nem létező kifejezés finnül, viszont az ugar másik neve kasäMAA.

De szerintem teljesen fölösleges nekem bármiről bármit írnom. Hiszen ha minden a magyar nyelvből származik, akkor persze – mint ahogy ki is fejtette a könyvében talán – minden visszafelé érvényes, azaz jövevény szavak szlávból, törökből stb. Nem is erőlködöm tovább.

Tisztelettel:

KI

Megjegyzéseit köszönettel továbbítom a szerzőnek. Biztos szomorú lesz, hogy „jó, de nem bizonyít semmit”. De hogy a szatem-kentum is gyanús, az biztosan le fogja törni az illetőt. A pelto miatt meg tán nekiindul a kocsmának.

Maradjunk az eredeti kaptafánál.

Üdvözlettel
Mesterházy Zsolt

NÉVMÁSOK:
ez: ejsz(I)
az: ojsz(I)
az (ott távol): oti, ote, ota(I)

TULAJDONSÁGJELZŐK:
nagy: madü(I)
kicsi: kücsü(I)
kiváló, jó: bar(I)
boldog: lünde(I)
fő, meghatározó: edi, meghatározni, diszponálni vmi felett: edin(I)
rossz: vatah(I)
hős: hideo(I), hősies: hideosi(I)
szent, örök: suchü(I)
eszes, okos: eszisi(I)
kemény: dita(I)
tűzből való: teszthi(I)
tüzes: teszthild(I)
öreg: vüregh(I)
ősz(hajú): szor(I)
régi: avesi(I)
új: vuli(I)
fél (vminek a fele): vele(I)
iker-, kettős: jerki(I)
messzi: meti(I), nessze lévő ember: metesi, metisi(I)

HATÁROZÓ SZAVAK:
most pedig: imaszt(I), mostani: imaszti(I)
akkor, akkoriban: omaszt(I), akkori:omaszti(I)
itt ez: hit(I)
ott az: hot(I)
ki: küh(I)
be: béh(I)
iszia(K), (isja?): nyomósító összevonó határozószó: bizony(az), azpedig
együtt v.k./v.m.-vel: jüncsta
külön v.k./v.m.-től: klün
H e l y h a t á r o z ó k :
hely, a tér egy része: thege(I)
belülről mozgató lélek, belső üreg, barlang: béla(I)
itt (általában): hithege(I), ott (általában): vojthege(I)
messze: mete(I)
I d ő h a t á r o z ó k :
ma: ma, bima(I)
most: hima(I)
tegnap: klümma(I)
holnap: voljma(I)
sokáig tartó folyamat: volgjama(I), sokára, hosszú idő múlva: volgjama ben(I)
soha: sukhüne(I)
éjszaka: hosszúni(I),éjszaka (napszak): hosszún(I)

KÖTŐSZAVAK:
és: aj(I)
éspedig: ajsi(I)
ha: cha(I)
mégis, ennek ellenére: idiam(I)
mégpedig (azért): ajsiam(I)
azérthogy: isiam(I)

GYAKORÍTÓ KÉPZŐ: -d, pl. atha – athad: atyaság, atyák intézménye
KICSINYÍTŐ KÉPZŐ: -r, pl. chunur: kis férfi, vantar: kis erdő, virághir: kis virág, rendhagyó módon: majra: anyácska, athira: atyácska, apácska, amri: kislány
NAGYÍTÓ KÉPZŐ: m, pl. chunum: nagy (darab) férfi, orem: nagy hegycsúcs, nagy orr
ELVONATKOZTATÓ KÉPZŐ: – ság, -ség: -S szóvégi képző, pl. nagyság: madüs
JELZŐSÍTETT ELVONATKOZTATÓ KÉPZŐ: -SI szóvégi képző, pl.:. nagyságos: madüsi, hősies: hideosi
ELVONATKOZTATÓ ÁLTALÁNOSÍTÓ KÉPZŐ: -ILD szóvégi képző, pl. jágh: hegy, jághild: hegység

NEM: nen(I), IGEN, ÍGY: ejen(I)

POSZTPOZÍCIÓK(I):
hen: -on,en,ön
ben: ban,ben
be: ba,be
wra: ra,re,reá
szamar: vki, vmi számára, számotokra: szamtükhra
whet: val, vel
velje: vmi felé, irányában
vojle: vmi fölé
wereji: vmi felé, vimi irányában (haladni)
en: általános tagadó posztpozició, főnevek és igék előtt is.
i: általános elvonatkoztatás: valahonnan, valamitől, alakitől. pl. Párszikhi: Perzsiai, Perzsiából jött, való.
no: vkinek, vminek neki, vkivel, vmivel szemben
p o s t p o s. c u m p r a e p o s.
sopru….hen: vimn lefelé, lefelé menetben, lefelé menet vhol:
veszpru….hen: vmin felfelé, felfelé menetben, felfelé menet vhol

Rendben, akkor az isfahani dolgokra – ha jól értem legutóbbi írását – visszatérünk, amikor megmondható a pontos lelőhely.

Mondhatom, nagy élmény volt a magyar-finn szólista. Nem ismertem, alkotóját sem ismerem. Néhány megjegyzés:

Magyar Finn
alma, óma omena = az egyezés jó, csakhogy törökből a magyarba, a finnbe nem tudom honnan, egyébként vándorszó

árpa, órafű* ohra
bab, paszuly papu
csap(hordóé) tappi
cseber saavi
cserép sirpale
élet-gabona elo = az állítás igaz, de semmit nem bizonyít

elvet (magot) kylvää = szó sem lehet az egyezésről: 1) a magyarban igekötős, a finnben nincs igekötő 2) magyarban szóeleji k- eltünése kizárt, ilyen hangtani esemény nincs 3) hol van a finnben a szóvégi -t?

emse imisä = ilyen szó finnül nincs

föld pelto = az egyezés nem lehetséges, a finnben ez kései szó kell legyen, mivel a magánhangzó harmónia sérül (ősi szó esetén peltä vagy polta – palta kellene legyen)

fúró pura = a szótövek egyeznek, ősi finnugor szókészleti elem
fürt (szőlőé) terttu

gát pato = kizárt, g- p hangváltozás nem létezik
gatya kaatiot

gereblye harava = kizárt, szóeleji g – h nem létezik
golyó, gúla, gülü** kuula

gyalu höylä = kizárt, szóeleji gy -h nincs

himez (ír) kirjoa = kizárt, m – r hangváltozás nincs
iga ies
kakas kukko

kapa kuokka = nem jó, a finnben hosszú volt az első mgh, p – kk hangváltozás nincs

karám karsina = nem jó
katlan kattila
kazal kasa
kéve, kúp** kupo

kolomp kello = nem, hangtani akadály
kosár kori = nem jó, hangtani akadály
kotlik hautoa
kötél köysi
küszöb kynnys

ládikó laatikko = nem jó, jövevényszó
lelakatol lukita = nem jó

lapát lapio
léc (zsalu) säle
lopó (szőlész) lappo
lusta laiska = nem jó

méh mehiläinen = persze, hogy jó, ősi átvétel már a finnugorba
méz mesi = mint előtte
morzsa muru = nem jó
megmunkál muokata

oktat opettaa = nem jó
pad penkki

palánk lankku = nem jó
pálinka palaoviina = ilyen szó nincs a finnban, egyébként sem jó
pamut pumpuli = nem jó, kései szavak, finn mp magyarban mindig b, ha eredetileg az lett volna *pabut lett volna, és nincs semmi ok arra, hogy a felpattano zárhangból (p) nazális legyen (nem is szokott egyébként sem lenni)

parlag – ugar, nem szántott föld kesantopelto = ezt nem is értem

pecsenye paisti = nem jó

pozdorja (len- és kenderhulladék) päistäre = nem jó

ráspoly raspi = nem jó

reszelő (konyhai) raastin = nem jó
rozs ruis
rönk rönkkö
rőzse risu

sarló sirppi = nem jó
sonka kinkku = nem jó
szalonna silava

szánt kynt = nem jó, sz – k hangtanilag kizárt
szemét, ruskó* roska
széna heinä
szita sihti
takaros (pedáns) tarkka = nem jó
tégely tölkki = nem jó

tégla tiili = nem jó
teher, áru tavara = persze, mindkettő átvétel, finnben a törökből oroszon át, magyarba közvetlenül törökből
tészta, tarhonya taikina = rossz
tojás, mony muna = jó
torony torni = nem bizonyít semmit
töltelék täyte = rossz
ugarol aurata = rossz
vaj voi = ősi közös eleme a szókincsnek

véka vakka
véső, (balta) taltta = rossz
zsilip sulku = rossz

Ez a lista sajnos semmire sem jó, tele van rossz adattal. Amikor ilyet írok: g- p hangváltozás nem létezik, az azt jelenti, hogy nem lehet feltenni egy olyan közös alakot, amiból a magyar g és a finn p levezethető lenne. Később már csak nem jó, vagy rossz megjegyzést írtam (csak azokhoz fűztem hozzá valamit, amelyekről minden különösebb gondolkodás nélkül azonnal lehet mondani valamit. A megjegyzés nélkül hagyottakról kapásból nem tudok mit mondani.) Szerintem nem érdemes ezt a listát tartogatni.

Ősnyelvészettel sosem foglalkoztam, nem is kívánok.

Barátsággal, várva a forrás eredetiségének igazolását:

Kozmács István

Kedves Kuzmács úr!

Akkor pontosítom: történelemszemléletemnek nem része Illig. A 700 a hagyományos időrend szerinti, bár ők „szküthákról” beszélnek. Egyébként nem ez lenne az első eset, hogy magyar(?) vagy más szöveget idegen nyelv betűivel írtak volna le. Úgy tudom, egy Nagy Imre nevű szegedi művészettörténész évekkel ezelőtt kusán érmék görögbetűs szövegeiben magyarul érhető szavakra lelt. A kusánok minden forrás szerint szkíták voltak, már ami az uralkodó réteget illeti, szinte bizonyosan.

Néhány éve került a kezembe egy Meszlényi Róbert nevű szerző rövidke magyar-finn szószedete annak igazolására, hogy mezőgazdasággal kapcsolatos szókészletüknek magyar kapcsolatai vannak. (Érdekes lista volt, főképp, amit kihozott belőle. Ide is teszem.) Ezek között én is megtaláltam a tojást, a szántani szót, de még a baltát is véső értelemben. A kapa-taka esetet nem tekinteném hasonlónak, hacsak nincs valami szabály a hangváltásra.

Marton Veronika szerint a hunzák nyelve hasonlóképpen rokonítható a “finnugornak” nevezett nyelvekkel. A hunzákról gyér adatokról tudok csak, állítólag Nagy Péter deríttette fel a Hunza folyó völgyét, mielőtt hódításba fogott volna. Hallott róluk, nyelvükről valami kézzelfoghatót is? A Duna TV pár éve filmet sugárzott róluk. Egyébként heftalita maradványok.

Érdekes már az eddig említett népek köre is – szkíta, magyar, heftalita, kusán. Ezek talán az ugor nyelv(ek) felé irányítanak, vagyis a sztyeppe irányába. És ha már ott vagyunk, valóban csak egy lépés Szabó István Mihály azon elgondolása, hogy a Bering földnyelven annak idején 12000 éve ugorok keltek volna át Amerikába. Ez megmagyarázná az indiánok nyelvében talált „magyar” szavakat éppúgy, mint az 1960-as években talált equadori őserdei indiánok magyar nyelvét, amint arról Móricz János tudósított annakidején. Ez utóbbi kérdésről a Turánban nemrégen „esszészerű latolgatást” tettem közzé, és arra jutottam, hogy ha vannak magyar nyelvű indiánok, akkor eredetüket a kőkor környékén kellene kutatni.

Üdvözlettel
Mesterházy Zsolt

Magyar Finn
alma, óma omena
árpa, órafű* ohra
bab, paszuly papu
csap(hordóé) tappi
cseber saavi
cserép sirpale
élet-gabona elo
elvet (magot) kylvää
emse imisä
föld pelto
fúró pura
fürt (szőlőé) terttu
gát pato
gatya kaatiot
gereblye harava
golyó, gúla, gülü** kuula
gyalu höylä
himez (ír) kirjoa
iga ies
kakas kukko
kapa kuokka
karám karsina
katlan kattila
kazal kasa
kéve, kúp** kupo
kolomp kello
kosár kori
kotlik hautoa
kötél köysi
küszöb kynnys
ládikó laatikko
lelakatol lukita
lapát lapio
léc (zsalu) säle
lopó (szőlész) lappo
lusta laiska
méh mehiläinen
méz mesi
morzsa muru
megmunkál muokata
oktat opettaa
pad penkki
palánk lankku
pálinka palaoviina
pamut pumpuli
parlag – ugar, nem szántott föld kesantopelto
pecsenye paisti
pozdorja (len- és kenderhulladék) päistäre
ráspoly raspi
reszelő (konyhai) raastin
rozs ruis
rönk rönkkö
rőzse risu
sarló sirppi
sonka kinkku
szalonna silava
szánt kynt
szemét, ruskó* roska
széna heinä
szita sihti
takaros (pedáns) tarkka
tégely tölkki
tégla tiili
teher, áru tavara
tészta, tarhonya taikina
tojás, mony muna
torony torni
töltelék täyte
ugarol aurata
vaj voi
véka vakka
véső, (balta) taltta
zsilip sulku

Majd Meszlényi még hozzáteszi:
A gazdálkodásról árulkodó fenti szavak közül legfontosabbak az élet, föld, szánt és a parlagon hagyott szántóföldet jelentő szavaink egyezése, mert ezekre nem lehet ráfogni azt, hogy jövevényszavak lennének, eredetiségüket és nem véletlen kapcsolatukat pedig a következő meggondolások támasztják alá:
– A magyar élet és a finn elo főnevek tökéletes analógiát mutatnak, mert mindkét nyelvben kettős értelemmel az életet és a földművelők életfontosságú fő termékét, a gabonát is jelentik. Az [élet = elo] = gabona szavak kettős jelentése az egyezés véletlenségét kizárja, egyúttal fennkölt módon cáfolja Bárczi Géza … őserdei káprázatát.
– A korai földművelésre föld szavunk is jó bizonyíték, mely finnül pelto. A szó átalakulását az f-p és a d-t ismert hangalakbeli szabályos változás igazolja; földművelő terminusának valóságát pedig az, hogy a finn pelto csak(!) szántóföldet és mezőgazdaságra használt területet jelent. A pelto földművelő műszó magyar eredetét az jelzi, hogy magyarul a szántóföldön kívül még a Földet, mint égitest, annak anyagát, felületét és a földbirtokot is földnek nevezzük, a finnek pedig a szántóföldön kívül mindenféle földet maa-nak mondanak!
– A szánt = kynt- szónál az sz-k szabályos hangalakbeli változásra jó példa az indogermán nyelvekből ismert szatem-kentum (szat- v. kent- =száz) nyelvek sz-k váltása, ezért a szánt ige korábbi finn töve (fonetikusan)* szünt- /*szánt- volt!
– A ke-santo-pelto összetett szót is átváltoztatták az évezredek, melynél a finn tagadó szavak (en, et, ei) egyike átalakult ke-re, a santo megtartotta szántó eredetét, majd a pelto a már ismertetett módon alakult eredeti föld alakjából; így a parlagon hagyott szántóföldre használt finn műszó egy további kiváló bizonyíték a magyar-finn és a szántó-vető vonaldíszes kultúra egyeztetéséhez, mely a Duna térségében virágzott, és amely kezdete az utolsó jégkorszak idejére, 10 000 évvel ezelőttre nyúlik vissza.

(Ez uróbbit a szántás kedvéért tettem ide.)

Nem kívántam/kívánom túlértékelni a helyzetet, s szakértelmemmel sem kívántam hivalkodni, s nem feltétlen magamra gondoltam, amikor ún. elfogulatlan, iskolázott nyelvészről beszéltem (bár magam elfogulatlannak tartom, persze).

Nem kívántam megbántani sem, mikor, úgymond, elfogultsággal vádoltam meg. Anniyt írtam: számomra úgy tűnik, ön nem elfogulatlan. Ha tévedtem, az én bűnöm.

Azt írja “4. Egyszerűen 700. E nyelvnek semmi köze az Illig féle ügyekhez.”

A nyelvnek valóban nincs, de annak igenis van, hogy milyen történelemszemlélettel közelítjük meg ezt a nyelvtörténeti kérdést. A Kárpát-medencéből való szóadatok esetében ugyanis fontos, hogy melyik 700 (az előző levelemben előadott okok miatt).

Eddig valóban nem sokat adtam hozzá ahhoz, amit ön vár tőlem. Ennek két oka van:

1. Amíg a forrás eredetiségéről meg nem győzödtem, semmit nem igazán tudok (vagy inkább akarok) mondani. Ha mondanék valamit, az is így kezdődne: a honlapon a vendégkönyvben bemutatott, az eredetiből valaki által átírt, bizonytalan eredetű anyaggal kapcsolatban annyit mondhatok stb. stb.

Azaz nem a isfahani vagy krétai forrásról tudnék bármit is mondani, csak az ön interpretációjában megismert anyagról.

2. Jelenleg és még néhány hétig olyan munkám van, ami nem teszi lehetővé, hogy részletesen és körültekintően foglalkozzam az ön interpretációjában megismert anyaggal.

3. A legfrissebb listát végignézve én továbbra is azt gondolom, hogy az ön interpretációjában megismert anyag a magyar nyelvre vonatkozik.
a) A földműves jelentésű szó pl. az ön által megadott alakban megvan egy 1002/1009-ből származó forrásban (az Ómagyar Olvasókönyv 15. oldalán, de a Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára (TESz) 3. kötet 675. oldalán, a szánt ige alatt is, görög betűkkel: szamtag, mai helyesírással szántó)

b) Az IDŐSZAKOK: év: or szó pedig az udmurt/komi (azaz permi) ar szóra emlékeztethet minket, aminek ezekben a nyelvekben mai alakja: ar, jelentése: udmurt: év, komi: ősz (ezekben a nyelvekben ez valószínűleg iráni eredetű)

c) tojás: moni = vö. magyar mony ‘tojás’ – finn muna ‘tojás’, stb.

4. A forrás eredetiségén és az eredetinek az ő látásán meg azért lovagolok, mert sokkal közelebbi korokból származó, más anyanyelvi beszélők által lejegyzett adatokat ismerve tudom, hogy a lejegyzők – a feljegyzett nyelvet nem ismerve, hallás után – meglehetősen nagy tévedéseket tudnak elkövetni (magam 18. századi, oroszok által orosz helyesírással lejegyzett udmurt nyelvű szövegeket ismerek tüzetesen, s sok esetben az udmurt nyelv ismerete nélkül nem lehetne pl. a nyilvánvaló íráshibákat sem korrigálni stb.)

Továbbra is azt tudom mondani, ha források eredetisége hitelt érdemlően bizonyítható, és azt bizonyítják, az ön általi interpretációban közzé tett anyag rendkívüli jelnetőséggel bír.

Barátsággal:

Kozmács István

Azt írja:
“Azonban higgye el, hogy annak feldolgozásához valóban iskolázott nyelvészre van szüksége, s lehetőleg olyanra, aki semmilyen irányba nem elfogult. ”
Éppen ilyet keresek. Egyelőre csak remélem, hogy Magyarországon van ilyen.

Kérdések:
1. A könyvtári jelzettel nem szolgálhatok még. Egyébként a Kaukázus környékéről származik, vélhetően Nagy Abbasz hurcolta el az ottani örmény kolostorokat Perzsiába.
2. ugyanaz
3. Szerintem túlértékeli a helyzetet, szakértelmét eddig nem tudtuk igénybe venni, mert eddig semmit sem tudtunk meg öntől. Még a veszélytelennek tűnő finnugor kapcsolatokról sem. Korábbi akcióján viszonylag gyorsan túltettem magam, szerkesztőnknek ez nehezebben ment. Végülis nem mindennap találkozik az ember végzett nyelvésszel.
4. Egyszerűen 700. E nyelvnek semmi köze az Illig féle ügyekhez. Remélem azt is látja, hogy cikkeink egyre nagyobb hányada nem erről szól. Ajánlom figyelmébe a honlap címoldalán lévő üdvözlésünket és néhány gondolatot a honlap céljairól.

Érdekes lehetőségnek tartom, hogy akár egy korai magyarral állhatnánk szemben – persze feltételes módban. Mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy amennyiben mindkét forrásból van példa az adott magyar szóra, azok általában összecsengenek. Ez mindenképpen javíthatja az anyag hitelét.

Mivel még sok mindenről korai lenne nyilatkozni, arról is, hogy elfogultsággal vádoljon meg. Ez úgy látszik valamiért sürgős volt.

Üdvözlettel
Mesterházy Zsolt

TÁRSADALOM:
város, település: urr(I: kaghak, K:polisz)
falu: kügü(I)
többessz.: urrukh(=állam) (I)
ország, uralom: urruságh(I)
út: utu(I,K)
ösvény, csapás: pru, puru(I)
isten(?), ősapa: isatha(I)
hit, vallás: hara(I), vallásos: hatesi(I)
szellem: chá’á(I)
diadal: di(gy?)evi, diadalmas (személy)di(gy)evisi, diadalmas(dolog): di(gy?)evild(I)
ősapai, ősi, isteni(?): isathain(I), isztain(K)
törzsfőnök: athama(I,K) törzsfőnöki: athamaji(I)
tartományúr, herceg: ishán(I)
férfi, fiú(?): pigu(I)
szövetség: khalka(I)
szövetség, szövetkezés katonai értelmében: bir(I), biren(I) : szövetségben lenni
összefogás: subir(I)
“felebarát”: keltüdisi(I, lásd: Tizeszava)
ház: laka(I,K)
kapu: kapu(I)
vár, erődítmény: vara(I,K)
fal: bata(I)
ól: holu(I)
birtok: ker(I), birtokos: kerisi(I)
katona, harcos: urrkhes(I), urkhüsz(K)
had(sereg): hada(I)
földműves: szamthagh(I)
út: hutu(I,K)
uralkodó, király: urrusi(I))
juhász: hovesi(I)
íjász, vadász: vijesi(I)
szó, beszéd: szava(I,K)
szótár: szavajülemid, szavajületild(I)
tudás, ismeret: tonde(I)
kincs: küncse(I)
kegy: gi(gy?)evi(I), kegyes: gi(gy?)evisi(I)
bölcs: büghücsi(I), bölcs, filozófus: büghücsegh(i)(I)
gazdag: boja(I), gazdagság: bojad(I)
munka: acsata, acsatad(I), dolgozni: acsatin(I), munkás, dolgozó: acsatagh, acsatesi(I)
munkaeszköz: acsatild(I)
kínai: chán(I)
örmény: haj(I)
örmények, Örményország: Hajkh(I)
perzsa: parszi(I)
görög: iun, görögök, Görögország: Iunkh(I)
Konstantinápoly: Konsztantinoszurr(I)
vásár: vásár(I)
kereskedő: táváresi(I), kereskedelem: távár(I)
ének: jenekh(I)
őr: wuri(I)
őrség: würükh, würesi(I)
védelem: sant(I)
szövetség: bir(I), összefogás: subir(I)
jelszó, jel: élü(I)
előkelő: dorga(I)

BOLYGÓK:
Hold: (H)Aji(I)
Vénusz(bolygó): Feni(I)
Marsz( bolygó): Verilun(I)
Jupiter(bolygó): Prálun(I)
Szaturnusz(bolygó): Jalalun(I)

IDŐSZAKOK:
év: or
nap(idő): bi(I), gin(nappal)(I)

TUDOMÁNYOK, TUDOMÁNYOS ESZKÖZÖK:
tudás: tued(I)
tudomány: tuedekh(I)
filozófia: bügücstued, bügücsszirtild(I)
könyv: kuna, tuedjülemild(I)
történelem: volgildid, volgildtued(I)

SZERSZÁMOK, FEGYVEREK:
fegyver (vérontó eszköz): pegüveri(I)
kard: szurr(I)
sarló: sarlagh(I)
pajzs: vapa(I)
lándzsa: bara(I)
íj: viju(I), ijász: vijesi(I)
íjhúr, ideg: itekh(I)
nyil: neil(I)
tegez: thegisz(I)
parittya: guzi(I)
kés: saku, szaku(I)
buzogány: tumba(I)
balta: balta(I)
kapa: taka(I)
sisak: sisak(I)
fejvédő kendő, fátyol(?), amelyet a koszorú alá tesznek: thaga(I)
ágy: gaja(I)
üst: hüsti(I)
amfora, agyagtartály: dengi(I)
kehely: glandi(I)
kulacs: budga(I)
kulacs dugója: thum(I)
öv: vüvi(I)
sátor: satur(I)
asztal: szeghán(I)
hurok: kirta(I)
kanál: luppa()l

ITALOK:
ital: hümild(I)
bor:bor(I)
tea: csaj(I)

ÉTELEK:
étel: hetild(I) etimológiai eredete: lételem
hús: kisjú(I)
zsír, vaj(?), faggyú(?): voje(I)
tojás: moni(I)
étkezés: pala(I), étkezni, falni: palin(I)

CSELEKEDETEK:
harc, háború: viti(I)
harcoló, harcos: vitesi(I)
érkező, (el)jövendő: jüvendegh(I)
élő: eleved, elevesi(személy)(I)
üzenet: isztild(I)
si, sivi(I): ütés, csapás
háború (nagy): patera(I)
vadászat: báildi(I): nagy, királyi vadászat: edibáldi(I)
vadászni: báilden:(I)
báili, báildesi: vadász(I)
üldözés: ildi(I)
üldözni: ilden(I), üldöző: ildesi (személy), ildágh (ált.)(I), üldözött: ildáth(I)
vmit előidéző, kiváltó, előhívó, kiváltó: pegun(I)
rajtaütés: bendi, bendikh(I)
(el)felejtés: velge, velgete, (el)fejeteni: velgetin(I)
metszés, tépés: eju(I), vmit metszeni, harántolni: ejen(I), evezés: ejuvezi, ejuveszi(I), evezni: ejuveszin(I), evező(eszköz): ejuveszild, ejuvezild(I), evező(ember): ejuveszigh(I)
ásás: asild(I), ásatás: asatild(I), ásni: asin(I), asatin(I): ásatni, ásó(eszköz): asava(I), ásó(ember): asagh, asesi(I)
vendég: vünd(I)
vendégség: vündild(I)
tánc: turda(I), táncolni: turdin(I), szent tánc: ruba(I)
guzin: parittyázni, parittyával lőni(I)

ELVONT FOGALMAK:
kezdet, ősállapot, “arkhé”(gör.): esziszkü(K)
koszorú, korona: pszak(I, megjegyzés: u.a. mint az örményben)
Világ: Asar(I)
összes: asresi(I)
egész: idzsesi (v.ö.: idzsi=egy)(I)
gömb: theke(I), gömbölyű: thekild(I)
egyenes, igaz: ughi(I)
szám: szan
egyenes geometriai értelemben: idzsid(I)
sík geometriai értelelmben: ktünid(I)
háromszög: chormuszegh(I)
négyszög: nidzsiszegh(I)
széles: baste(I)
igazhit: ughihara(I)
élet, életkör, élettér: elve(I)
halál: jala(I)
szellem: chá’á(I)
idő(mint folyamat): volgild(I)
ősz(évszak): szüvisz(I)
rés, lyuk: rási(I)
üreg: erig(I)
magasság, magaslat: hega(I)
szabadság: ijjú(I), szabad idő, hely, akarat: ijuld(I), szabad ember hazati(I)
fél (két oldalból egy, u.a. mint nagyar). péle(I)
ész: esze(I)
tanúbizonyság: zedauwajild(I, lásd:Tizeszava)
tiszta: timis(I), tisztaság: timsild(I)
kanyar: kompu(I)
vég, vége vminek: verdzse(I)
baj: bű(I)
rossz szellem, rém: rime(I)

Napokig nem voltam gépközelben, ezért nem válaszoltam.

Lenne négy kérdésem:

1) A iszfaháni forrás honnan került elő? Azt írja, maga a forrás örmény nyelvű. Amit én erről ki tudtam deríteni az annyi, hogy az örmények meglehetősen későn kerültek Isfahanba, azaz a forrás – amenniyben Kr. u. 500 körülről származik, valahonnan máshonnan került ide. Ezt tudni lehet esetleg, hogy honnan?

2) Isfahanban hol van a forrás? Vagy nem is ott van? Ezt azért csak el szabad árulni.

3) Mi az oka, hogy azok után, hogy korábban “észretérítésem” volt a cél, most az ún. szakértelmem használódna?

4) A krétai forrás melyik Kr. u. 700 körülből származik? Ha ui. a hagyományos 700, akkor óriási dolog lenne a Kárpát-medencében ilyen anyagot ekkorra datálni, ha azonban az elveszett 300 éves 700-ból (hagyományos 1000), akkor meg csak a már nyilván ekkor itt tartózkodó magyarok egy forrása. A kettős honfoglalás szempontjából nem bizonyítana semmit, s az elveszett 300 év szempontjából is használhatatlan lenne (hisz akkor egyszer jöttünk s az ekkor volt vagy még korábban, ha jól értem).

Egyéb: nem értem a titokzatoskodást a forrás körül. A vendégkönyvben közölt terjedelmes részletek mindenki számára elérhetőek, tehát szabad prédává vált. Az egyetlen dolog, ami még ismeretlen, az az, hogy hol is van és pontosan mi is ez (Isfahan). Én azt gondolom, ha ez valóban létező valami, akkor félre kellene tenniük azt a feltételezést, hogy ellentétes érdekeltségű kutatók vannak.

Szerintem amennyiben jól bizonyíthatóan létező anyagról van szó (pl. létezik valakinek a birtokában bemutathatóan valamilyen másolata, ha csak egy részlete is az eredetinek, fotó, xerox stb.), elemi érdeke mindenkinek, hogy minél előbb kutatás tárgya legyen, függetlenül attól, hogy mit gondol az elveszett történelemről, kettős honfoglalásról stb.

A nyelvrokonság szempontjából az ön által közzétett részletek, úgy tűnik, nem perdöntőek: a listában szereplő mai magyar nyelvhez hajazó szavak ui. zömmel azok közül kerülnek ki, amelyeket uráli vagy finnugor eredetűeknek tartunk (kéz, tó, víz, van, lenni stb.)

Azt írja: “Annak idején azt tanultuk az iskolában, hogy a finnek a rokonaink és felsoroltak 5-6 szót. Ezek voltak a mindent eldöntő bizonyítékok. Köztük volt a “kesi”, mint kéz. Aki a kettő között nem ismerte fel az azonosságot, az megbukott. Most itt van egy másik nyelv, ahol a kéz az ugyanaz, “kezi”, és Ön csőbehúzásról beszél. Pedig ab abszurdum még az is előfordulhat, hogy a jó finnek ezektől vették a szót kölcsön, nem is tőlünk.”

Nyilván tudja, hogy:

1. nem 5-6 szó van, ami a magyar és a finn nyelv rokonságát alátámasztja, s nem igaz az, hogy aki nem ismerte fel az azonosságot az megbukott. Én is azokba az iskolákba jártam, s diák koromban nem voltam még nyelvész.

2. Nem tudhatjuk, hogy másik nyelvvel van-e dolgunk vagy éppen a magyarral (ha jól gondolom, ezt kellen éppen kideríteni). Tehát amíg ez nincs tisztázva, addig nincs itt egy másik nyelv.

3. A jó finnek valószínűleg sem ezektől, sem tőlünk nem vették a kéz szót, még ad absurdum sem, ui. a kéz szó uráli eredetű, ami annyit jelent, hogy valahol, valakik valamikor beszéltek egy nyelvet, amit mi most innen uráli alapnyelvnek hívunk, s abban a finn käte- (käsi) és a magyar keze- (kéz) szónak feltehetőleg azonos előzménye volt (mint pl. finn kota , magyar ház, finn pata, magyar fazé(k) stb. szavak esetében is.) Most tekintsen el attól a furcsa vádtól, hogy olyan alapnyelvről beszélünk, ami nem adatolható és a finnugor nyelvészek is elismerik, hogy csak hipotetikus. Illetve mégse: higgye le, hogy ha azt mondanák, hogy nem hipotetikus, akkor lennének igazán méltók a megvetésre. Ha gondolja ezt más alkalommal részletesen is kifejtem.

4. Természetesen azt is gondolhatjuk, hogy nincs uráli (finnugor) nyelvrokonság. Ebben az esetben sem beszélhetünk arról, hogy a finnek ezektől vették volna át, mondjuk éppen a kesi szót. Illetve éppen feltehetjük, ebben az esetben viszont annak bizonyítása hárul ránk, hogy a mai finn nyelvet beszélő népesség elődje és a talált nyelvet beszélő népesség (vagy azok elődjei) valamikor valahol kontaktusban voltak egymással, ami olyan erős volt, hogy egy alapszókincsbe tartozó testrésznév nevét a finnek átvették ettől a jelenleg még ismeretlen néptől (most azt tettük fel, hogy ez nem a magyar nyelv egy forrása).

Azt írja “Egytagú szavaink rendre kéttagúvá bővülve találhatók. Nem is lenne semmi baj ezzel, de nagy részük úgy is értelmes magyarul!
hó-hava Ha emelkedetten fogalmazunk: Szent Márton hava. Mi nem hót palátolunk, hanem havat.
só-sava sava-borsa
út-hutu mindenki ismeri a .. rea mene hodu utu… nyelvemlékünket.
Ezeket gondolom más is észreveszi, nem is megerőltető.”

Ebben semmi meglepő nincs. Ha a forrás a magyar nyelv korai forrása (tegyük most föl ezt), akkor ennek így KELL lennie. Annyi a pontosítás, hogy nem “kéttagúvá bővülve” találhatók, hanem eredeti kétszótagos állapotukban (ha úgy tetszik a mai magyar szavak vannak “leszűkülve” ezekhez képest.)

Félreértés ne essék, a fentebb előadott nem szakvélemény vagy valami ilyesmi akar lenni. Mindössze azt akarom önnek bizonyítani, hogy a forrás – amennyiben hitelt érdemlően bizonyíthatóan létezik – nagyon fontos adalék lehet. Azonban higgye el, hogy annak feldolgozásához valóban iskolázott nyelvészre van szüksége, s lehetőleg olyanra, aki semmilyen irányba nem elfogult. Az ön szavai számomra azt bizonyítják, hogy ön nem az. Az iskolázottságra azért van szükség, mert akkor az ember többet lát meg, mint mások, s amit lát olyan NYELVEN tudja elmondani, ami megfelel a nyelvészeti szakterminológia követelményeinek. Higgye el, Illig úr is a történelemtudomány elfogadott nyelvén beszél, amikor elméletét előadja. Ugyanis a nem megfelelő nyelvhasználat rontja az esélyét az elmélet elfogadásának (pl kéttagúra bővült szavak stb.)

Várom a ishafani forrás pontos adatolását. Nem fogok elmenni érte, ígérem.

Barátsággal:

Kozmács István

minkh vojgimunkh
“mik vogymuk” az Árpád-kori nyelvemlékek között.

Tényleg: mik vogymuk?

SZEMÉLYES NÉVMÁSOK (I):
Alanyeset:
én: ejn mi: minkh
te: ti ti: tikh
ő: ü(j) ők: üjkh

Tárgyeset:
engem(et): inkmüt minket: minkhüt
téged: tinküt titeket: tenkhtüt
őt: jüt őket: jönkhüt

Birtokos eset:
enyém: imtin miénk: mibinkh
tiéd: tijint tiétek: tibitekh
övé:? övék: ?

Részes eset:
nekem: nikhüm nekünk: nikhünkh
neked: nikhüt nektek: nüketekh
neki: nükin nekik: nükijekh

IGÉK(I):
Az igeragozásról általában: az igék igen nagy része – felthetőleg csaknem a fele- különösen az egy-két tagú igék esetében rendhagyó ragozású. A rendelkezésre álló anyag esetében az igeragozás jórésze rekonstruálhatatlan. Az alábbiakban kizárólag a rekonstruálható ragozású igéket mutatjuk be.

lenni: 1. vo(a?)jgen
2. lejnin

VOJGEN és LEJNIN ragozása:
Jelenidő:
ejn vojgum minkh vojgimunkh
ti vojgisz tikh vojgitukh
űj von űjkh vontukh

Jövőidő:
ejn leszim minkh leszinkh
ti leszil tikh lesztikh
űj leszin űjkh leszenikh

Közelmúlt:
ejn volam minkh volankh
ti volajsz tikh volantukh
űj volaj űjkh volanukh

Régmúlt:
ejn voltum minkh voltunkh
ti voltajisz tikh voltajtikh
űj voltaj űjkh voltukh

menni: menin
Jelen idő: minem(?), minesz, minej, t.sz.: minenkh, mintekh, minmekh
jüven: jönni
Jelen idő: jüvem, jüvesz, jüvej, t.sz.: jüvenkh, jüvtekh, jüvmekh , felsz.m.: jüvü!
vün: eljönni, vendégségbe jönni
Jelen idő: vüm, vüsz, vüj, t.sz.: vünkh, vütekh, vümekh, felsz.m.: vü!
látni, nézni(?): szömen
írni, szántani(?): szamthen
írást róni (fába): roven
élni: elvin
szülni: szérin
születni: széritin, szülés: széris, születés: szérild – Szent-születése: Suchü szérild (Karácsony), a Szent születése(Jézus): Suchünek szérild. Születésnap: szérildbi,
Boldog születésnapot!: lünde szérildbi! (új)
(meg)halni: jalen
ölni, megölni: wülin – ne ölj!: ne wüljü! wüljüne!
sijn, sivin: elpusztulni, megsemmisülni.
sivátin, sivájátin, sijátin: lerombolni, elpusztítani, megsemmisíteni.
kapni, megkapni: asten (rendhagyó, ragozás hiányosan maradt meg) kapott vmi: asta
türen: eltűrni, elviselni.
türetin: véghezvinni, kivitelezni vimt vkivel, vimvel szemben(I)
tenni: tün (ragozása valószínűleg u.a. mint vün)
enni: hentin
inni: hümin
tudni, ismerni: tondin
suchütin: mgszentelni, megünnepelni
adni: amtin
jelen idő: e.sz.: amtam, amtasz, amtaj, t.sz.: amtankh, amtatokh, amtakh
várni vkire, vmire, vmit: warin
fújni vmit: fuvin
folyni: volgjin, volgün(?)
üzenni: iszten
kapcsolni, összekapcsolni: kapitin, kapcsolódni: kapin, kapcsolat: kap
nyomni vkit, vmit, közösülni (v.ö. \”baszni\”): batten
enged(ni): engün
járni: járin
hegin: magasra jutni, emelkedni, tiszteltni
hegatin: felemelni, tisztelni, tiszteltetni
előhívni, kivívni vmit: pegin
anuin: felvenni, alkalmazni
kínálni, ajánlani vmit: kenájin
hívni, felhívni vkit vmire: chüvin; híve vkinek, vminek: chü(v)
hívő: chüvigh
gyűlni, felhalmozódni:jülin, gyüjtemény, felhalmozódás: jülemild, gyüjtemény, tár (factitivus értelemben). jületild
célbaérni, megérkezni: kopin, találat, becsapódás (nyilazásnál, dárdavetésnél): kopild, cél: kop
gyűjteni: jületin, (össze)gyűlni: jülin, gyűjtemény: jületid, gyűlés: jülemild
(fel)avatni, felkenni vkit, vmit: kenin, felavatás, felkenés, harci díszbe való kifestés: keni
felkinálni, feajánlani vkit, vmit: kenájátin
vadin: származni, vadi: származás, vadatin: származtatni
okin: származni, nem tisztázható a fogalmi különbség előzőtől
óhajtani vmit: ászin (óhajtó mód segédigéje)
lehetséges lenni, hatni, hetni (megfelel a német \”mögen\” igének): hetin) a feltételes mód segédigéje: hetin(I)

————–

Egy megjegyzés:
A személyes névmás többesszáma az “ismeretlen” nyelvünkben: “mink” és “tik” a mai mi és ti értelemben. Ugyanezek a szavak nyelvjárásokban, paraszti szóhasználatokban mind a mai napig élnek.

Fenntartásait részben megértem. Igen nagy elhatározásnak kell születnie ahhoz Magyarországon, hogy bejuthassunk a forráshoz. Az ország teljes akaratára lesz szükség ahhoz, hogy az állam rávegye Iránt, az őrzőt a forrás megtekintésére, netán megörökítésére. Ma kevés érdekük van ebben, nem beszélve az iráni örmények rendkívül kényes helyzetéről.
Gondolja-e, hogy nálunk, ahol a kérdéses nyelv birtokosaival mindennemű rokonság feltételezése legalább a tudománytalan, stb. minősítéseket vonja maga után, szóval ebben az országban központi akarat elindul kutatni mondjuk netán az Akadémia? Csak úgy, pusztán a tudomány nevében. Nekem úgy tűnik, ott ezzel a kérdéssel mág végeztek egyszer. Nem azt mondják majd, hogy rászedtek, ahogy Ön is rögtön az elején?

Annak idején azt tanultuk az iskolában, hogy a finnek a rokonaink és felsoroltak 5-6 szót. Ezek voltak a mindent eldöntő bizonyítékok. Köztük volt a “kesi”, mint kéz. Aki a kettő között nem ismerte fel az azonosságot, az megbukott. Most itt van egy másik nyelv, ahol a kéz az ugyanaz, “kezi”, és Ön csőbehúzásról beszél. Pedig ab abszurdum még az is előfordulhat, hogy a jó finnek ezektől vették a szót kölcsön, nem is tőlünk.

Egytagú szavaink rendre kéttagúvá bővülve találhatók. Nem is lenne semmi baj ezzel, de nagy részük úgy is értelmes magyarul!
hó-hava Ha emelkedetten fogalmazunk: Szent Márton hava. Mi nem hót palátolunk, hanem havat.
só-sava sava-borsa
út-hutu mindenki ismeri a .. rea mene hodu utu… nyelvemlékünket.
Ezeket gondolom más is észreveszi, nem is megerőltető.

Ha segít a szakma érdeklődését felkelteni egy kutatandó nagy titok megkeresésére, segítek hozzájutni.

A Tízparancsolat és egy mondat:

Örmény betűkkel leírt szöveg:

TIZESZAVA (SzKhM/189)
– Hegü istahainitet ai urrusaghitet, urritet.
– Leszünüte keltüdisi istahainitekh.
– Aluvüne istahainje inejvet berüin száhátwra.
– Suchütü isabikhet.
– Wüljüne.
– Lopüne.
– Tiknazirüne.
– Hegaratü athaitet ai maiatet.
– Auharüne klübarekatje inüt barunh(j?)át.
– Klübarekat(i)dima tüne ullü zedauwajildet.

SZÖVEG (K, görögből, fonetikailag nehezen rekonstruálható, SzKhMch/14):

“En arkhéj éjn ho Logosz, kaj ho Logosz éjn prosz tón Theón,
kaj Theosz éjn ho Logosz”:
“Esziszkü ben volaj szava, iszia szava volaj theosz velé iszia theosz volaj szava”
feltételezés: “iszia”=”isa” (HB)
Megjegyzés: mivel itt a szöveg nem az “isztain” alakot használja, úgy tűnik ez nem felel meg a görög “theosz” fogalomnak.

Kis nyelvtan:

Régmúlt általános ragja: LT pl. antult = adott, antultmuk= adtunk

Befejezett múlt: -UTTA, pl. anutta=adott, anuttankh=adtuk(tárgyiasított formában)

Felszólító mód (egyesszám második személy) általános ragja: Ü, pl. antü = adj!
összes további eset: -ünüm, -ü, -ün, – ünkh, -ünetekh, – ünükh.
Tiltó mód: felszólító mód+NE, pl. wüljüne=ne ölj! Megjegyzés: a “ne tiltó rag gyakran az ige elé kerül, u.i.a ne wüljü is helyes.
Óhajtó mód: ászi segédigével: ászin+infinitivus, pl. ászim hümin, ászisz hünim, ászi hümin, ászinkkh hümin, ászitekh hümin, ászikh hümin.
Jelenidejű feltétles mód: hetin segédigével: hetin+infinitivus, pl. hetim hümin, hetisz hümin, heti hümin, hetinkh hümin, hetitekh hümin, hetikh hümin.

Jövőidő: egyszerű meghatározott:infinitivus végződés+ -im, -isz, – i, -inkh, itekh,-ikh, pl. holnap iszom: voljma hüminim, iszol: hüminisz, iszik: hümini, iszunk: hümininkh, isztok: hüminitekh, isznak: hünminikh.
Összetett meghatározatlan közeljövő: LEJNIN segédige+infinitivus végződés:+I pl.most majd iszom:lejszim hümini, stb.
Összetett meghatározatlan távoli jövő: VÜN segédige+infinitivus végződés+I, pl. majd (valamikor) inni fogok: vüm hümini, stb.

Általános participium praesens: IN, EN infinitum végződés helyett: AGH vagy JAGH, ritkán IGH (pl. hüvigh=hívő) képző: pl. volgjin(folyni)-volgjagh(folyó), szamthen: szántani-szamthagh: szántó, földműves.

Általános participium futurum: IN, EN infinitum végződés helyett: ÁNT képző
Pl.rendhagyó/!!!/: vün(eljönni)-vüjánt(az eljövendő, a jövőbeni, a jövő)

Általános participium perfectum: IN, EN infinitum végződés helyett: ÁTH képző

Gerundium: infinitum tő helyett: – EVE, IVE egyes esetekben: ED(E) végződés. pl. hümeve: (meg)ivandó), megíva, vüve: jőve; jüvede: (el)jőve. A két tipus (v,d) nem feltétlenűl azonos nyelvtani jelentés, megkülönböztetésük az anyag jelenlegi feldolgozási szintjén nem lehetséges.

MŰVELTETŐ IGE: -ÁT toldalékrag az igető után és az infinitivus rag előtt. Pl. sivin elpusztulni, sivÁTin elpusztítani

Számtanóra:

SZÁMNE VEK(I):
Alapszámnevek:
egy: idzsi tizenegy: tiz hen idzsi
kettő: keltü tizenkettő: tiz hen keltű
három: khormu tizenhárom: tiz hen khormu
négy: nijdzsi tizennégy: tiz hen nijdzsi
öt: hütü tizenöt: tiz hen hütü
hat: hotu tizenhat: tiz hen hotu
hét: jeti tizenhét: tiz hen jeti
nyolc: loncsoj tizennyolc: tiz hen loncsoj
kilenc: klüntiz tizenkilenc: tiz hen klüntiz
tíz: tíz húsz: khuszi, huszonegy: khuszi hen idzsi, stb.

harminc: khormu ben tiz száz: száth
negyven: nijdzsi ben tiz ezer: hezer
ötven: hütü ben tiz
hatvan: hotu ben tiz
hetven:jeti ben tiz
nyolcvan loncsoj ben tiz
kilencven: klüntiz ben tiz

Sorszámnevek:
első: elenisi
második: keltüsi
harmadik: khormusi….N-ik:…..-si

Törtszámnevek:egyketted: idzsi-keltüdi
egyhamrad: idzsi-khormudi
egynegyed: idzsi-nijdzsidi
egyötöd: idzsi-hütüdi
egyhatod: idzsi-hotudi
egyheted: idzsi-jetedi
egynyolcad: idzsi-loncsojdi
egykilenced: idzsi-klüncidi
egytized: idzsi-tizedi
egyhuszad: idzsi-khuszidi

Üdvözlettel

Csak ismételni tudom magam: amíg a forrás lelőhelyét pontosan nem ismerem és amiíg az eredetit nem láthattam (én vagy valaki más), addig nem tudok semmit sem mondani.

Az általam ismert nyelveken a jelentésk megadásánka éppen ezért nem sok értelmét látom, egyelőre.

A szöveg kezelője azzal mond halálos ítéltett a forrásra, ha nem adja közre a fellelhetőségét: mindaddig ez bárkinek a saját kitalálása is lehet.

Azt írja, egy biligvis szöveg van. A szavak jelentése hogyan azonosítható? A szavak a szövegben vannak ui. ha jól értettem, azaz nem szójegyzékkel van dolgunk?

Barátsággal:

Kozmács István

A teljes anyagot nem ismerem. Ez nyilván kezelőjének félelmeivel arányos. Nyilván a tekintetben, hogy idő előtt halálos ítéletet mondanának rá. Magam is ehhez hasonló kérdéseket tettem fel – átírási kulcs, nyelvi forrás, fontos mellékkörülmények, források adatai, stb. Emiatt nem lep meg kérdéseinek sora. Emiatt vállalkoztam arra, hogy szűk körben, képzett nyelvészek véleményét kikérjem. Erről volt már szó.

A forrásokról:

SZAVAK, SZÖVEGEK

magyar fonetikus átírásban, örmény(I) ill. görög(K) szövegek alapján

Iszfaháni kódex (szószedetben jelölése: I), Kr.u. 500 körül.
Az alábbi anyag a kódex eredeti kigyűjtött egyes szavait, nyelvtani alakzatait mutatja be, nem tartalmazza a hosszabb szövegeket. Valószínűsíthető, hogy az eredeti nyelvtani válogatás nem öleli fel a szövegekben rejlő ezirányú lehetőségeit. A teljes fonetikus jelrendszer és örmény átírására sincs itt technikai mód.

Krétai kódex (szószedetben jelölése: K), Kr.u. 700 körül.
Elsősorban görög feljegyzések a valószínűleg a Kárpát-medencében és környékén élő “szküthák”-ról. A szöveg idéz néhány szkütha szót, lásd:(K) jelölést, amelyek megegyezést vagy nagy hasonlóságot mutatnak az iszfaháni kódex vonatkozó szavaival. Az egyetlen bilinguis szöveg lásd a szó és nyelvtani alakgyüjtemény végén: “Kezdetben vala az ige…”

FONETIKA:
A betűk száma megegyezik a klasszikus örmény betűk számával, eltekintve az örményben nem létező Ü betűvel. Ezt az örmény átírásban UJ-nak vagy a görög Y alkalmazásával jelölik. A szövegek minden valószínűség szerint a fonetikus betűkön túl szótagjeleket is használ ligatúra-szerű összetételben. A magyar fonetika szerinti átírást az örmény betűjelek alapján végeztük el, tudvalévő az örmény betűrendszer a legfonémhűbb az írás története során. Az nem dönthető el bizonyosan, hogy a betűk tökéletes megegyzése az örménnyel eredeti megegyezés-e vagy csupán egy “interpretatio armenica”.
Betűk a magyar átírás szerint:
a, á, b, c, cz, cs, csh, d, dz, dzs, e, é, f, g, gh, gy, h, ch, i, j, k, kh, l,ll, m, n, o, ö, p, ph, r, rr, s, sz, ssz, t, tz, th, u, ü, v, w, z, zs.
Megjegyzés: Mintahogyan az örményben sincs TY és NY mássalhangzó, úgy a itt sincs jelölve.

A szótár tovább:

FÖLDRAJZI FOGALMAK:
víz: vezi(I,K)
folyó: volgjagh(I)
patak: zu(I)
csermely, kis patak: zur(I)
tó: tava(I,K)
part: ugu(I)
föld(terület): maha(I)
iszap, agyag: csepe(I), iszapos, agyagos(terület): csepild(I)
pusztaság, legelő: sziri(I,K)
síkság: sziris(I), szirild(I)
hegy: jagh(I)
hegyalja: soprun(I)
hegység: jaghek, jaghild(I)
lejtő: lüthü(I)
völgy: vüldi(I)
árok, kis völgy, folyómeder: tur(I)
erdős hegyvidék: kert(I)
Duna: Delivolgjagh(I)
Volga: Madüvolgjagh(I)
Don: Kücsüvolgjagh(I)
Dnyepr: Bastevolgjagh(I)
Krim: Khimru(I,K)
Örményország: Hajkh(I), örmény:hai(I)
Római birodalom: Rimurrukh(I), római: rimi(I)
Kaukázus: Tesjaghild(I)
Kárpátok: Karrabata(I,K)
Mezopotámia: Isurrukh(I), mezopotámiai: isurrukhi(I)
Egyiptom: Kemt(I), egyiptomi: kemti(I)
Perzsia: Parszikh(I), perzsa: parszi(I)
India: Hind(I) indiai: hindi(I)
Japán(?), Korea(?), esetleg mindkettő: Szelevu(I)
ég(bolt): ige(I), égi: igesi(I)
Észak: havald, északi: havaldi(I)
Dél: dele, déli: deli(I,K)
Kelet: toka, keleti: tokai(I,K), Toku: keleti tartományok(I)
Nyugat: nise(I), nyugati: nisi(I) Nyugati Birodalom: Nisurrukh(I)

ÁLLATOK:
nagy emlős állat általában: bá(I), szent állat: suchü bá(I)
ló: lú(I,K), többessz.: luvekh
kutya: kutha(I,K)
oroszlán: singa(I)
tigris: sira(I)
hal: kala(I,K)
madár általában: márti(I)
sas: sas(I)
ölyv: hülie(I)
bika: büka(I)
ökör: bajla(I)
tehén: inke(I)
elefánt: játi(I)
medve: hevi(I)
farkas: jugra(I)
róka: vüla(I)
teve: tüve(I)
juh: hovi, többesz.: hovekh(I)
egér: csucsa(I)
patkány: racsa(I)
majom: majmun(I)
disznó:tonzu(I), tonszu(K)
szarv: szo(a?)ru(I)
sáska: sasaka(I)
béka: beka(I)
csalogány: bulbül(I)
kígyó (nagy): kila(I), kígyó(kicsiny): vomba(I)
gyík: klik(I)
sárkány: vom(I)

NÖVÉNYEK:
erdő: vanta(I), erdős: vantasi(I), erdei: vanti, vantai(I)
tölgy: büldzse(I)
alma: alma(I)
árpa: árpa(I)
fa: fo(a?)va(I)
falevél: zize, zezi(I)
tő(növény töve): tüvi(I)
fű: fövi(I)
dió: dzs(cs?)ijágh(I)
virág: virágh(I)
rügy, hajtás: csüma(I)
sás: sás(I)

ÉLETTELEN TERMÉSZET:
kő: kevi(I)
szikla: karra(I,K)
arany: zarani(I,K)
réz: vase(I)
bronz: tesvase, szurrvase(I)
vas: tom(I,K)
tűz: teszth(I)
láng: tes(I)
jég: jéj(I)
hó: hava(I)
szél: szele(I)
vihar: hua(I), zivatar: dünad(I)
zivatar: zud, zivud(I)
villám: düna(I)
szivárvány: egelü(I)
só: sava(I), sós(savas?, savanyú?): savesi(I)
ír, gyógyír, orvosság: teri(I)
kút: kutu(I)
por: poura(I)
szemét, üledék, szar: sara(I)

Mint mondottam, van még elég ebből a szószedetből. Közben én is kérek cserébe valamit. Együttműködésünket nagyban erősítené, ha az Ön által ismert nyelveken a kérdéses szavak más nyelvbeli jelentésével megtisztelne. Ez nem bizalmatlanság, de nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy 60 oldalas szószedet végén közölne velem valamit, amit viszont én nem tudok ellenőrizni. Szóval haladjunk kis lépésekkel, de egymás mellett.

Üdvözlettel
Mesterházy Zsolt

Jobban megnézbe az anyagot úgy tűnik, hogy valaki viccelt önökkel.
A K és I források meglehetősen gyanússá teszik előttem a dolgot. Hálás lennék, ha elárulná, hogy ezek a rövidítések mit takarnak? Ki találta meg a forrást? Hol közölték eddig? Ha nem melyik levéltárban található? Mi a jelzete? Azt sem árulta el, hogy a görög forrás az sztyeppei – görög (vagy a sztyeppei mellett más nyelven vannak a jelentések), az örmény forrás az sztyeppei-örmény (vagy a sztyeppei mellett más nyelven vannak a jelentések), vagy éppen fordítva vannak a szavak. A nyelvtant ki tette hozzá? Miből gondolódik, hogy ez hun? Benne van a forrásban? Stb. stb. stb.

Tehát lássuk az eredeti anyagot és lelőhelyét.

Barátsággal:

KI

Egyrészt ez már egy olyan anyag, amit valaki már valamelyest feldolgozott (pl. ott áll, hogy ez hun nyelvi anyag).
Másrészt az eredeti nélkül sajnos semmit sem mondhatok (se és, se senki, aki komolyan akar ehhez hozzátenni).

Az átírás pl. teljesen magyar helyesírás szerinti, amit nehezen tudok elfogadni, ui. semmi sem garantálja, hogy az egyes görög? örmény? betűknek az a hangértéke, amit a mai magyar netűk hangértéke jelöl.

A nyelvtani összefoglalóról nem tudom, hogy az eredeti anyagban van-e, vagy valaki abból készítette? Ha az eredeti anyagban van, akkor nem szójegyzék az esetleges forrás (ahogy előzetesen jelezte), hanem nyelvtan (az “egy kis nyelvtan” azt sugallja nekem, hogy van még több is).

Summa summarum: az eredeti forrás ismerete nélkül semmit nem vállalhatok, különösen annak megmondását nem, hogy eredeti anyaggal van-e dolguk.

Barátsággal:

Kozmács István

SZÍNEK:
fehér: pé(j)r(I)
fekete: phektej(I), pekté(K)
kék: golka(I)
piros,vörös: verisi(I)
sárga: sarakh(I)
zöld: zezild(I)
szürke, ezüstszínű: szorild(I)
lila: űn, üjn(I)

Egy kis nyelvtan:

FŐNEVEK TÖBBESSZÁMA:
A hun főnevek nagy többsége magánhangzóval végződik. A főnevek többesszáma a végző magánhangzótól függetlernül: végmagánhangzó nélküli tő+ EKH, pl. kevi, kevekh. A mássalhangzóra végződő szavaknál: tő+KH. pl. chun, chunkh. A fentiektől eltérő rendhagyó főneveket mindig külön jelöljük.

FŐNEVEK TÁRGYESETE:
Magánhanzóval végződő szavaknál: -T végződés, pl. kevit, mássalhanzóval végződő szavaknál: -ET végződés, pl. kevekhet.

FŐNEVEK BIRTOKOS ESETE: Magánhangzóal végződő szavaknál: -JE végződés, pl. kevije,többeszám: kevekhé. Mással hangzóval végződő szavaknál: -É végződés, pl. szömé

FŐNEVEK RÉSZES ESETE:
-egyesszám:-NEKI szóvégi képző, pl. kevineki=kőnek, többeszám: szótő+-EKHNEKI szóvégi képző, pl. kevekhneki=köveknek

FŐNEVEK ELVONATKOZTATÓ ESETE:
Magánhangzóval végződő szavaknál:tő+ -ETÜL szóvégződés, pl. kevetül, mássalhangzóval végződő szavaknál: -ETÜL szóvégződés, pl. kevekhetül, szömetül.

BIRTOK HELYZETŰ FŐNEVEK RAGOZÁSA:
neilim: nyilam neiliam: nyilaim
neilit: nyilad neiliat: nyilaid
neilej: nyila neiliaj: nyilai
neilinkh: nyilunk neiliankh: nyilaink
neilitekh: nyilatok neiliathakh: nyilaitok
neilekh: nyiluk meiliakh: nyilaik

A tárgy-, részes-, stb. esetek továbbképzése a fentiek szerint, kivéve a jelentősszámú rendhagyó formákat: pl. kezim, kezit, kezej, kezinkh, kezithekh, keziekh (alanyeset), de tárgyesetben: kezimet, kezitet, kezET, kezinkhet, kezitheket, keziekhet.

R végződésű egyszótagú főnevek ragozása. Pl. sor(sor), ser(sör), bor(bor), tur(árok), zur(csermely), stb.
a.e.:sor, t.e.:sort, r.e.:sornek, b.e.:sorej, e.e.: sortül.
birtokként:sorim, sorit, sorej, sorinkh, sorthek, sorikh, t.sz.: soriam, soriat, soriaj, soriankh, soriathok, soriakh.

Netán az Ön által művelt nyelvekhez is mutathat valamiféle viszonyt. Esetleg ugor irányban is érdemes lenne körülnézni a törökös nyelvek között. Kazah, perzsa, mongol, altáji nyelvek, stb.
Üdvözlettel
Meszerházy Zsolt

Köszönöm megtisztelő bizalmát, de sajnos nem tudom elvállalni az ellenőrzést. Ennek igen egyszerű oka van: én nem ismerem a sztyeppei népek nyelvét. Amiket ismerek, azok a finnugor nyelvek, s rokonaink (az ugor nyelvet beszélő népességet leszámítva, de ők is csak a 16. századig) nem sztyeppeiek voltak.

Őszintén szólva azt sem tudom, mit jelent az ön levelében, hogy sztyeppei nép (mondjuk Kínától Moszkváig valakik???) Tudni lehet-e, hogy honnan került elő a szószedet? Datálható-e a keletkezése? MIlyen nyelven vannak a fordítások? Milyen ábécével vannak írva? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket tudni kell annak, aki elvállalja a segítséget. (Pl. ha arab betűkkel vagy török rovásírással van írva el sem tudom olvasni).

Tisztelettel:

Kozmács István

Köszönöm sorait és bizalmát. Legelőször azt kell leszögeznem, hogy nem vagyok professzor (még:)), de szívesen válaszolok önnek.

>Először azonban egy rövid idézet (a www.kitalaltkozepkor.hu/pg_pannonr.html URL alatt elérhető beszélgetésben Pap Gábor fogalmazta meg a következőket):
Az idézet nem volt benne a levelében, ezért hát elolvastam az egész írást. A vélemyénem az (az egész beszélgetésről), hogy nagyon sokmindenről volt szó, s hogy sok téves állítás szerepel benne. MOst csak a nyelvünk kérdéseiről.

Sajnovics művét könnyen el tudom képzelni, hogy nem adták ki a a könyvtárból, azt már kevésbé, hogy nem adták volna oda helyben olvasni. A szöveg olvasható magyarul is:
Szerző:
Sajnovics János (1733-1785)
Cím:
Demonstratio : Sajnovics János … bizonyítása : a magyar és a lapp nyelv azonos / a nagyszombati kiadást latinból magyarra ford. Constantinovitsné Vladár Zsuzsa ; szerk. Szíj Enikő
Megjelenés:
Bp. : ELTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszék, 1994, Terjedelem: 157 p. : ill., részben térk. ; 24 cm

Mi a véleménye az elhangzottakkal kapcsolatban? Ön annak idején teljes terjedelmében elolvasta Sajnovics Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse c. művét? Milyen nyelven, latinul vagy magyarul?
Olvastam, latinul (középiskolában latint tanultam, + történelm szakra is jártam)
Mit is mondott pontosan Sajnovics, ill. Hell a magyar nyelv származásával és rokonságával kapcsolatban? Nem magyarázzák félre a gondolataikat mostanában (az utóbbi 150 évben)?
Nem tudom most erre a választ megadni, de magyarul elolvashatja.
Nem hiszem, hogy félremagyaráznák. UI. a Pap Gábor által Hell Miksától felidézett, az valójában úgy van. Ugyanis a finnugor nyelveket beszélő népek lakták a mai cseremiszek lakta övezettől keletre az egész vidéket, s Finnország felé az egész mai Oroszországot is. Sorolni lehetne az oroszokba beoilvadt kis finnségi népeket (merja, muroma stb), akiknek nyelve nyomot hagyott az otoszon is. A szlávok meglehetősen kis területet népesítettek be, a délebbi részket meg törökségiek lakták. A 18. században a mai finnugor és törökségi nyelveket nem feltétlen különböztették meg (pl. az 1775 körül megjelent oroszország népeinek lírása kötetben rendrre finnséginek neveznek törököket és fordítva.)

Úgy gondolom, a magyar és az ugor népek nyelvének bizonyos fokú rokonsága bizonyított; kutatják-e hasonló komolysággal a magyar és a sumér, etruszk, török, hun, kelta nyelvek rokonságát Magyarországon?

Szerintem hasonló komolysággal nem kutastják az említett rokonsági kapcsolatokat. Ennek az az oka, hogy ezeket a nyelveket kutatók (pl. nem magyar kelta nyelvészek, nem magyar turkulógusok stb.) nem tartják a magyart a rokonság körébe bevonhatónak.

Ön szerint milyen irányban lenne érdemes tovább vizsgálódni; vagy netán teljesen tisztázottnak tekinti nyelvünk családfáját?

Nem tekinthetjük teljesen tisztázottnak, hiszen még az sem biztos, hogy a családfa, mint olyan jó modell. Ezeket a szavakat úgy kell érteni, ahogy írtam: nem biztos, hogy jó modell. A nyelvészeten belül a nyelvek rokonságszerű kapcsolatiról és azok értelmezéséről állandó diskurzus folyik. A családfa modell a 19. szd végén keletkezett, ma már sok kérdésben egészen máskép vélekenek kérdésekről. Ugyanis a nyelvtudomány is fejlődik, s annak csak egy igen szűk szelete a történeti összehasonlító nyelvészet, és az is állandó változásban van, természetesen. Az ‘igazságot” senki sem tudja kimondani. Csak azt, hogy most mit gondol igazságnak.

Mi az oka annak, hogy a magyar nyelv oly lassan látszik változni, hogy öt- vagy nyolcszáz éves szövegek gond nélkül olvashatóak ma is? Mely nyelvek állnak ellen hasonlóan a változásnak?

Nem hiszem, hogy 500-800 éves szövegek gond nélkül olvashatók lennének. Gondoljunk arra, mit ért meg egy általánosiskolás gyerek Arany JÁnos szövegeiből. Higgye el, hogy a 130 évnyi távlat is elegendő, hogy a gyerekeinknek gondot okozzon mondjuk a Toldi teljes megértése. Nem azért nem értik, mert idegenkednek a magyar kultúrától, hanem azért, mert régi nyelven van. Ezt lehet vitatni, de nem hiszem, hogy érdemes.

A nyelvek változási sebessége persze különböző, de. pl. a finn még kevesebbet változott, ha az írott nyelvet nézzük. Ha felolvasunk egy szöveget és meghallgatunk egy mai finn átlagbeszélőt, már nagyok lesznek a különbségek. Ez igaz a franciára, angolra is.
A nyelv változása vagy nem változás nem az adott nyelv kérdése. A nyelv változik, nem tud mást tenni. Hihetjük azt, hogy kegyelmi állapotban van a magyar nyelv – ismét utalnék Pap Gábor fejtegetésére a magyar nyelv különlegességéevl kapcsolatban -, de ezt csak az hiheti, aki eltekint bizonyos dolgoktól. Ui. pl. az össze finnugor nyelv olyan tuljadonságú, mint a magyar, azaz igeközpontú, hogy az általam legjobban ismert udmurtra hivatkozzak: ott a legtöbb főnév igéből van képezve. A magyar nyelv csodálatos, de nem csodálatosabb a többi nyelvnél. Nem nevezhetünk egy nyelvet sem szegényesebbnek a másiknál. Ha ez igaz lenne, akkor annak a nyelvnek a beszélői is szegényebbek lennének. Pedig nem azok: a kommunikációjuk tökéletes.

Egyelőre ennyi. Köszönöm még egyszer a bizalmát.

Kozmács István

Hadd ragadjam meg a ritka lehetőséget, hogy Önnek mint nyelvészprofesszornak feltegyek néhány fontos kérdést, melyek már régen foglalkoztatnak.

Először azonban egy rövid idézet (a www.kitalaltkozepkor.hu/pg_pannonr.html URL alatt elérhető beszélgetésben Pap Gábor fogalmazta meg a következőket):

Mi a véleménye az elhangzottakkal kapcsolatban? Ön annak idején teljes terjedelmében elolvasta Sajnovics Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse c. művét? Milyen nyelven, latinul vagy magyarul? Kiadták-e azóta magyarul (jó fordításban) a könyvet? Mit is mondott pontosan Sajnovics, ill. Hell a magyar nyelv származásával és rokonságával kapcsolatban? Nem magyarázzák félre a gondolataikat mostanában (az utóbbi 150 évben)?

Úgy gondolom, a magyar és az ugor népek nyelvének bizonyos fokú rokonsága bizonyított; kutatják-e hasonló komolysággal a magyar és a sumér, etruszk, török, hun, kelta nyelvek rokonságát Magyarországon? Ön szerint milyen irányban lenne érdemes tovább vizsgálódni; vagy netán teljesen tisztázottnak tekinti nyelvünk családfáját?

Mi az oka annak, hogy a magyar nyelv oly lassan látszik változni, hogy öt- vagy nyolcszáz éves szövegek gond nélkül olvashatóak ma is? Mely nyelvek állnak ellen hasonlóan a változásnak?

Válaszait előre is nagyon megköszönöm.

Somlói Dániel

Még egyet: nem tréfás kedvem tettem, amit tettem, éppen ellenkezőleg: meglehetősen elkeseredett állapotomban.

Ha érdekli azt is elárulom, hogy ennek mi az oka.

Tisztelettel:

Kozmács István